2024. május 18., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tizenkilencedik nyelvlecke

Balás Árpád még friss, nagyszerű városismertető könyvében fedeztem fel a címet: Színház tér 1. szám. 

Színház tér 1. szám
Balás Árpád még friss, nagyszerű városismertető könyvében fedeztem fel a címet: Színház tér 1. szám. Nekünk, egy kicsit régebben született marosvásárhelyieknek még a Lázár Ödön-park, a Hargita nyári kert s a ferences barátok kolostorépületének ablakán kihallatszó hegedűszó, amikor még ott volt a művészeti iskola bentlakása. Ma egy tapstérhez hasonlító, modernek mondott tér, amely sehogy sem illeszkedik bele ebbe a marosszéki szecessziós városközpontba. Pedig a városközpontok, az óvárosok őriznek igazi szépségeket távoli vagy közeli múltunkból. 
Az elnevezések sem egy igazi, sajátos erdélyi városra jellemzőek. A színházat körbefogó épületek nevei: Continental és Luxor. Mivel Continental Szálló van már Kolozsváron és Budapesten, Horvátországban és más helyütt, így ugyan nemzetközivé vált egy marosvásárhelyi hotel, de igazán vásárhelyivé nem. A később születettek kedvéért írom le: Luxor egy egyiptomi város a Nílus bal partján, ahol a híres luxori templom maradványait csodálják még ma is a turisták. Ugyan van egy ilyen nevű szerencsejáték is, de én inkább maradok az egyiptomi városnál. 
A teret uraló színházépület bejárata fölött egynyelvesített híradásként köszön ránk – Teatrul Naţional. Annyira egyértelmű e román felirat érthetősége, hogy választott vezetőink el is felejtették magyarul is kiírni, pedig a marosvásárhelyi színház magyar tagozata éppen 70. évadját kezdte meg, s a román nyelvű tagozat az 53.-at. Aztán egészen közelről szemlélve felfedezhető egymással szemben a „tükörfordítás”. 
Jobb oldalon
Nemzeti Színház
Tompa Miklós Társulata,
bal oldalon:
Teatrul Naţional
Compania Liviu Rebreanu.
Kísérőm a névadó Tompa Miklósról érdeklődik, s én egy kis büszkeséggel mesélem: Tompa László erdélyi költő fia, és az 1946-ban Marosvásárhelyen megalakult Székely Színház alapítója, rendezője, majd igazgatója. Nyelvtanuló társam automatikusan teszi fel a kérdést: Liviu Rebreanu is a román részleg vezetője volt? Mire én csak ennyit tudtam válaszolni: nem, ő egy jó tollú román író volt, nem élt városunkban, de öccse, Emil itt tanult az egykori katonai alreáliskola épületében. Egy újabb idegen – francia-olasz eredetű kompánia – szó elsajátításának sikerével szerényen meg is állapította: most már értem, miért nevezték el éppen róla ezt a kompániát. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató