– Mi, marosvásárhelyiek, gitárosok nagyon örvendünk, hogy vállaltad a szemlék megszervezését. Hogyan értékeled az eddigi fesztiválokat?
– Az ötlet 2007-ben jött, amikor elkezdtem a doktori tanulmányaimat. Azelőtt kint tanultam Pavlovits Dávidnál és Bozóki Andreánál Magyarországon, majd tovább tanultam Németországban. Amikor hazajöttem, valójában egy kurzussorozatot akartam indítani a volt tanáraimmal, kollégáimmal, hogy a gitároktatást fellendítsük. Amikor elkezdtem szervezni, vettük észre, hogy az előadók négy országból érkeznek. És innen származott az ötlet, hogy szervezzünk nemcsak kurzusokat, hanem fesztivált, koncertsorozattal. Az egyesület is így született, mert szükséges volt egy
„háttér” a fesztiválhoz, hogy tudjunk támogatásokat bevonni. A Harmonia Cordis Egyesület 2007 májusában lett bejegyezve, és az első fesztivált ugyanez év augusztusában szerveztük meg. Az első fesztivál még a Kultúrpalota kistermében zajlott, s egész héten telt ház volt. Ez nekem nagyon pozitív élményt jelentett, s a csapatnak is, barátaimnak, akikkel együtt szerveztük. Az ötletet átvittük Udvarhelyre is. Annyira fellelkesedtünk az első év sikerétől, hogy 2008-ban két fesztivált szerveztünk meg, azért vagyunk most a tizediknél. 2008-ban volt országszinten az egyetlen olyan verseny, amit itt Vásárhelyen szerveztünk meg, hogy háromfordulós volt, és a harmadik fordulóban a versenyzők szimfonikus zenekarral játszottak. Innen a fesztivál kezdte kinőni magát: a másodiknál a kultúrpalotai kis- és nagyteremben is voltak koncertek, s a harmadiktól kezdve a koncertek mind a nagyteremben voltak megtartva.
Amire nagyon figyeltem a fesztiválok során, hogy a meghívottak többnyire vagy egyetemi tanárok legyenek, vagy olyan fiatalabb előadóművészek, akik külföldi nagy versenyeket nyertek meg. Három-négy éve vezettük be, hogy ifjú tehetségeket karolunk fel: minden koncertet egy-egy fiatal előadó kezd. Ez a negyedik év, hogy külön egy kistermes koncertet szánunk a marosvásárhelyi fiatal tehetségeknek.
Tavaly már kivittünk koncerteket a Kultúrpalotán kívülre is, lokálokba (Zanza) vittünk éjjeli zenét, az idén meg a fő meghívottunk szabad téren koncertezik, a Színház téren, becsléseink szerint annyian lesznek, hogy a Kultúrpalota befogadóhelye nem lenne elég.
A fiataloknál is nagy fejlődés látható a fesztiváloknak köszönhetően, mert olyan tanárokkal dolgoztak, akikkel nem biztos, hogy lett volna másképp lehetőségük. Az elmúlt fesztiválok megtették hatásukat, nyomot hagytak az itteni gitárosokban: más a hozzáállás, akik aktívan részt vesznek, már más szinten gitároznak, sőt, nemzetközi díjakat hoznak. A növekedés az oktatásnak tulajdonítható, ezért tartom nagyon fontosnak ezt, fontosabbnak a verseny résznél is. Egyesek ezt még nem látják be, de így lehet igazán fejlődni. Fontos a nyitottság a tanárok részéről is, hogy ők is vegyenek részt a kurzusokon, mert rengeteget lehet tanulni. Én is, amikor lehetőségem van, beülök egy-egy órára, mindig tanulok valami újat.
– Idén tizedik alkalommal szervezted a fesztivált. Mi a hét különlegessége?
– Nagyon sok „vagány” előadás van. A nyitókoncerten azok lépnek színpadra, akik az első fesztiválon játszottak. Egyben emlékkoncert is Deák Endre lantművész tiszteletére, aki az első fesztiválon fellépett, sajnos nemrégen meghalt. Második este a közönség Girán Pétert hallhatja többek között, akinek neve a Virtuózok című komolyzenei tévéműsorból ismert. Nagyon érdekes Thomas Csaba is, akinek az édesapja innen Erdélyből származik, jó nevű csellistaként telepedett le Franciaországban. Csaba már ott született, és ő nyerte meg a tokiói gitárversenyt. A Katona-duó egy világklasszis, itt megemlíteném, hogy ikrek lévén nagyon jó a kommunikáció köztük. Próbáltuk úgy összeállítani a programot, hogy legyen minél megkapóbb az átlagember számára is. Csütörtökön a Trio Transilvania zenél, ők megnyerték a kolozsvári kamarazene-versenyt, majd következik Tóniék (Pusztai Antal és csapata) dzsesszkoncertje. A pénteki szimfonikus koncerten Csáki András fog játszani egy J. Rodrigo-fantáziát, amit ritkán játszanak, a szünet után pedig következik a szimfonikus rockkoncert: a Monyo-projekt dalait játsszák Werner Gábor hangszerelésében. Utolsó este mi játszunk a Trióval, majd Al Di Meola és triója (két gitár és cajon – ejtsd: káhón). Al Di Meola nem klasszikus gitáros, de gyerekkori példaképem. Egy nagyon kiemelkedő személyiséget akartunk elhozni, ami azért igen költséges; ilyenkor minden általa megadott feltételnek eleget kell tenni, ami az ittlétével kapcsolatos. Külön meg kellett szereznünk a koncertfelvétel jogát is. Az idei fesztivál költségvetése kb. ötvenezer euró.
– Hogyan tekintesz a következő 10 évre, melyek a tervek?
– Vannak elképzeléseim, kiket szeretnék meghívni. Amit eddig elterveztem, sikerült megvalósítani, remélem, hogy ezután is így lesz.
– Gratulálunk az eddigi szép eredményekhez, és sok erőt a további megvalósításokhoz!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
