A szociális partnerség szerepe az iskolai oktatásban

A címben idézett mondat volt a témája a Romániai Magyar Pedagógusok III. Nemzetközi Szakmai Konferenciájának. Az ismeretekben gazdag, színes és tanulságos rendezvényt október 28-án a Maroskeresztúri Általános Iskola elegáns, szép épületében tartották.

– Büszke vagyok, hogy a harmadik konferenciánkat a magyarországi partnereknek és az egyik munkaműhely előadójának köszönhetően nemzetközivé tudtuk fejleszteni, ami nagy előrelépést jelent a rendezvény szempontjából. Előrelépésnek tekintjük a részvételt is, hiszen míg az elsőre 89-en, az ideire 214-en jöttek el Maros és Kolozs megyei pedagógusok. Meghívottunk volt a Közoktatási Minisztérium két képviselője, Borsos László Károly államtitkári kabineti tanácsos és Fodor József, a kisebbségi osztály tanácsosa – válaszolta érdeklődésemre Porkoláb Annamária, a Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ vezetője, majd hozzátette:

– A nagy részvételi szám azt jelzi, hogy a magyar pedagógusoknak szüksége van ilyen értekezletekre, ahol a szakmai tapasztalataikat magyar nyelven oszthatják meg, végighallgatják az előadásokat, anyanyelven kapcsolódhatnak be a workshopok munkájába, továbbá publikálhatnak magyarul. A rendezvény lehetővé teszi azt is, hogy közösségként fejlődjünk. Azzal, hogy egy csoportban a különböző szinteken tanító pedagógusok, pszichológusok mutatták be dolgozatukat, az volt a célunk, hogy belelátva egymás munkájába, megismerjük, formáljuk egymást, tudjunk egymás problémáiról és eredményeiről. Az óvodapedagógusok és tanítók közös csoportjából azt a visszajelzést kaptuk, hogy fontos volt együtt megbeszélni az átmenetet az óvodából az iskolába.

– Mi indokolta, hogy a szociális partnerség témáját járják körül?

– Míg az első években a kultúrát helyeztük előtérbe, az idén a szociális partnerségre összpontosítottunk. Bár a szókapcsolatot a közigazgatásban, marketingben használják, próbáltam az oktatásügybe áthozni, ahol szintén beszélhetünk szociális partnerségről, mivel együtt dolgozunk az önkormányzatokkal, ami rendkívül fontos ahhoz, hogy egy tanintézmény működni tudjon. A nagy általános külföldi partnerségek mellett a kollégák példákat hoztak a legegyszerűbb partnerségekre is, mint szülő és iskola közötti kapcsolat, ami egyszerűnek tűnik, de a legfontosabb. Gondoltunk a tanári közösség partneri együttműködésére a nevelésben, és mindezeket annyira fontosnak éreztem, ami megérdemel egy konferenciát. A műhelymunkában is próbáltunk a partnerség lényegére összpontosítani. A partnerség szerepe a házasságból indul ki, ami két ember együttműködésére épül, és ezt az együttműködést kellene megvalósítani társadalmi szinten is. Fontos tudni, hogy mire kell figyelnünk az együttműködési szerződés aláírását követően: a felelősségre, kompromisszumra, elakadásra, a megerősítésre, visszacsatolásra, amit folyton fenn kell tartani, ezért tartottam fontosnak a konferencia keretében is megvilágítani.

Az alaptémára jó példa, hogy a tanácskozás helyszíne a maroskeresztúri általános iskola, amely kitűnő házigazdának bizonyult. Albert Zoltán iskolaigazgatóval régen együtt dolgozunk különböző fejlesztőprogramokban, és a közös jövőkép, megmaradásunk, anyanyelvünk ápolása, a magyar közösség fenntartása mindkettőnk szívügye. Szervezhettük volna a Kultúrpalotában is, akárcsak az idei másik konferenciánkat, de úgy éreztem, hogy meg kell mutatni, milyen közösségek dolgoznak vidéken, milyen felszerelt iskolák vannak, mennyire fontos, hogy nem a teljesítményközpontú városi iskolákba kell vinni a gyermekeket, hanem szórványokban is megmaradni. Bár Keresztúr is a szórványosodás felé tart, dolgozik az iskolában egy lelkes közösség, amely lehetővé teszi, hogy konferenciákat szervezzünk.

– Egy a cél, a magyar pedagógusközösség számára olyan rendezvényeket szervezni, amelyek lehetővé teszik, hogy a román közösséggel egyenlő partnerek legyünk. Porkoláb Annamáriával egyformán gondolkozunk, közös a célunk gyakorlati szinten is, ami jól működővé teszi a partnerkapcsolatot – erősítette meg a mondottakat Albert Zoltán igazgató. 

– A maroskeresztúri iskola és a helyhatóság közötti példamutató kapcsolatot bizonyítja, hogy nemcsak a megnyitón mondott beszédet Kovács Edit polgármester asszony, hanem az egyik műhelymunka vezetését is vállalta. A partnerség és az együttműködés fontosságáról beszélt Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes is – folytatta Porkoláb Annamária.

A megnyitón a Szent László lovagkirály emlékévének szentelt vándorkiállítást Csorba Árpád István történelemtanár mutatta be. A kiállítás kapcsolódik a tanácskozás témájához, hiszen Szent László volt az első olyan Árpád-házi uralkodó, aki összekapcsolta a közép-európai népeket: Lengyelország volt a szülőhelye, Erdélyben vívta híres csatáit, megalapította a zágrábi püspökséget, Nyitrán halt meg, és így vált a térségben élő nemzetek összetartozásának, együttműködésének jelképévé.

A szakmai dolgozatok bemutatása a pszichológusok, logopédusok, tanítók, óvodapedagógusok és a tanárok szekciójában zajlott. Részt vettek magyarországi partnereink is, a bodrogkeresztúri Eötvös József Általános Iskolából dr. Pulinkáné Balázs Mariann és 

Fincziczki Melinda igazgatónő, akik iskolájuk kapcsolati rendszeréről tartottak figyelemre méltó előadást és osztották meg tapasztalataikat.

A szakmai dolgozatok nagyon széles skálán mozogtak, a kisközösségi partnerségektől kezdődően a nemzetközi partnerségekig, a testvériskolai kapcsolatokig. Voltak konkrét példák nagyszámú diákot megmozgató partnerkapcsolatokra, és egyszerűbbek is, arról például, hogy egy problémás diák konfirmálása érdekében hogyan fogott össze több szakember. A pszichológus és logopédus szempontjából lényeges partnerségi kapcsolat a szülőkkel való együttműködés, ami nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a szakemberek munkája eredményes legyen. Tanulászavaros gyermekek esetében elengedhetetlennek tartjuk az összefogást, mert a rendszer nem biztosít elég pszichológust, logopédust, és emiatt a szülőkkel és tanárokkal összefogva kell fejleszteni a gyermeket, hogy munkánk eredményes legyen.

– Színes, érdekes workshopokba tekinthettünk be, mindeniken szívesen elidőztem volna. Zene és mozgás, törvény és játék, természet és iskola, a konferencia alaptémájának megbeszélése – mindez fontos interaktív területe volt a tanácskozásnak.

– A műhelymunkákra meghívtuk Kovács Editet, Maroskeresztúr polgármesterét, aki az önkormányzatokkal kapcsolatos partnerségről beszélt, az oktatási minisztériumot képviselő Borsos Károly a törvényes keretek megvitatására, a helyi adottságok fontosságára helyezte a hangsúlyt. Kongói partnerünk, Acacia Mpofo Kitata Lukibadiku zeneterapeuta a zeneterápia fontos-

ságára, feszültség- és szorongásoldó szerepére hívta fel a figyelmet. A tanár partner kell legyen a feszültségoldásban a tanulászavaros gyermekek esetében is, mert integrációjuk a közös erőfeszítés nélkül nem lehetséges, ez volt a témája Bartók Éva és Kacsó Erika logopédusok munkaműhelyének. A társadalmi partnerség szerepéről és a partnerségek típusairól kollégám, Bocskay László tartott műhelymunkát. Nyárádi Imre István egyetemi tanár a partnerségek fontosságáról általában beszélt, és külön kitért az egyetemeken belüli partnerségekre, valamint a felsőoktatási intézmények külső partnerségi lehetőségeire. A műhelymunka során az előadó elmondta, hogy mekkora hátrányt jelent a magyar fiataloknak a román nyelv hiányos ismerete. Jómagam a partnerség kezdeteiről beszéltem, ami a házastársi kapcsolatokban gyökerezik: elakadásokról, építkezésekről és egymás támogatásáról a partnerkapcsolatokon belül.

Román kollégáink angol nyelven írták meg és küldték el dolgozatukat – tájékoztatott a konferencia szervezője.

Valamennyi munka a konferencia gazdag tevékenységét bizonyító könyvben jelent meg. 

A kötet összeállítását Porkoláb Annamária és Albert Zoltán koordinálta, Csergezán Zsolt szerkesztette és a MOGYE kiadója és nyomdája kivitelezte.