Ragyogó tűzzománcok ég és föld között

Számos hívet szerzett Marosvásárhelyen a tűzzománcnak Anastasia Vdovkina és Egri András. Kiállításuk március 2-i megnyitója óta sokan látogatnak a Bernády Házba, hogy megcsodálják a kolozsvári művészházaspár alkotásait. Sejtelmes, szép, egzotikus világ várja az érdeklődőket. „Észak-fok, titok, idegenség” ég és föld között. Álom és átköltött valóság finom, áttetsző harmóniákban. Különös belső ragyogás. Régmúlt és jelen szerves összefonódásban, remek művészi megoldások, leleményes anyagtársítások, meglepő ötletsziporkák. Míves telítettség, fények és árnyékok játékos dialógusa. 

Többféleképp méltatható a bemutatott műtárgyak együttese, az viszont egyértelmű, hogy a két művész nagyon egymásra hangolódott. Tematikában, élményforrásban, alkotói eszköztárban, igényességben. Mindezekről részletesen beszámolt a tárlatnyitóról írt, hét eleji tudósítás. Mellékletünkben tömörítve társítjuk a reprók mellé az észrevételeket. Azt például, hogy e tehetséggel bőven megáldott két művész, családi hagyományokat is hasznosítva, úgy gyarapította szakmai tudását, hogy képes legyen festői erényekkel gazdagítani a tűzzománcozás több ezer éves mesterségét. A festőzománc, amellyel ők dolgoznak, a képzőművészet felé tendál, anélkül persze, hogy elhanyagolná a műfajban rejlő dekorativitást. De mindkettőjükben erős a metafora- és képteremtő készség. Egri András ezt festményekkel is meggyőzően bizonyítja. Nem kétséges, hogy transzcendensbe hajló, titokzatos képei a maguk kissé absztraktan geometrikus, képzeletprovokáló univerzumával egy tőről fakadnak a lelki és létkérdésekre érzékeny zománcalkotásokkal. Vdovkina Anasztáziát nem csábította el a piktúra, de rá is határozottan jellemző a festőiség. Munkásságában az ikonfestés a külön vonulat, ebben is remekel. Az orosz ikonográfia tradícióit folytatva alkot lenyűgöző szépségű mai ikonokat szentekről, evangélistákról, szakrális jelképekről. Sőt ikonszerű megfogalmazásban e különleges művészi dimenzió jelenkori átértelmezésének a lehetőségeit is felmutatja. Az igazán nézőmarasztaló látványt azonban méreteiben, formai megoldásaiban különböző, ám szimbolikájában, meleg és hideg színskálájában egységes tűzzománc kompozícióival nyújtja. Érdekes, hogy e tűzben, égetésben született munkáknak milyen nagy hányada kapcsolódik a víz, a vízi létformák világához. Nála is és Egri Andrásnál is. De elkápráztatják a szemlélőt a tűzzománc totemoszlopok, a sámánkellékek, maszkok, valamint a nap- és évszakok, kozmikus jelenségek megejtő ábrázolásai is. És mindenki kiemelt elismeréssel illette azokat a műveket, amelyek azt jelzik, mennyire megérintették mindkettőjüket Erdély tájai, a magyarság népi értékei. Alkotótábori emlékek, borospataki élmények nemesültek metaforikus tűzzománccá talentumos munkájuk nyomán. Külön öröm ilyen ősi gyökerű, mégis ízig-vérig mai munkákat látni.