Múzsák kézfogása

• 2013-10-04 14:30:01

Isa Schneider Homokzene című válogatott verskötetének Más színek, erdélyi elégiák fejezetéből emeltem ki a költeményt. Az évtizedek óta Németországban élő szerző, akinek több regényét is ismerheti a honi közönség, ismét itthon járt, Marosvásárhelyen.

Isa Schneider Homokzene című válogatott verskötetének Más színek, erdélyi elégiák fejezetéből emeltem ki a költeményt. Az évtizedek óta Németországban élő szerző, akinek több regényét is ismerheti a honi közönség, ismét itthon járt, Marosvásárhelyen. Húga, Casoni Szálasi Ibolya festőnő állandó kiállításának megnyitójára utazott haza. A múlt heti rendezvényen sokan voltak jelen a vásárhelyi Divatházban, Casoni Ibolya alkotásait Călin Bogăţean és Haller Béla méltatta. De szólt róla a nővér, dr. Szálasi Schneider Izabella alias Isa Schneider is, akinek szintén kifejezőeszköze a festészet. Említett könyvének a borítólapja is az ő egyik festményének a felhasználásával készült. A versgyűjteményt Kilyén Ilka színművész mutatta be, tolmácsolva is néhányat a lírai írások közül. Íme a Múzsában is egy kis ízelítő.

Isa Schneider: Vadvirágének

Az álomnak nincs színe

– mondják –, fehér-fekete

minden álomkép,

legyen az bármilyen: szép

vagy rémálom,

lidércnyomás:

álmomban szinte várom,

hogy a fehér szétbomoljon,

de nem sikerül soha.

Fehér-feketén sietnek tova

az álmok. Csak néha

az alvás határain

– ha Veled álmodom –

félébren,

csillogó napfényben

vagy gyönyörű kékben

látlak

és szikráznak

rajtad

– mint aranyrímek –

a színek.