Sorakoznak az időszerűvé lett kérdéseim. Hogyan élnek az agglomeráció elől menekülők itt nálunk? Hogy jutnak be a munkahelyükre? Vagy már a munkahelyek is kezdenek kimenekülni? A távmunka, az internet segít? Vagy ez még errefelé nem hétköznapi valóság? És a gyerekek, az iskolások? A közösségek változó sorsa? Nyer-e a tegnapi falu az értelmiségi be(ki)áradásból? (Kántor Lajos). …köröttem minden, egyet-egyet dobban,/ akár a szív, és körbenyargal vígan/ a szúrós bokrok közt egy kiskutya,/ nem kint van ez, nem messze, nem magány,/ hanem körülhatárol, mint a bőr,/ s beenged, mint a rozzant léckerítés… (Markó Béla). A nagyvárosok „metropoliszövezetében” található falvak rég nem ugyanazok, mint voltak néhány éve, és – bár külön közigazgatási egységgel maradtak – már nem is falvak igazából: a Város felszívja őket, az urbánus közegből kifelé áramló, többnyire fiatal, középosztálybeli családok „honfoglalása” pedig afféle egyre nagyobbra duzzadó kertvárosokká, szuburbiákká változtatja őket, a metropolisz csatolmányaivá. (Papp Attila Zsolt). A szuburbanizáció a jelenlegi városnövekedés, valamint a nagyvárosi területek átszerveződésének talán legfontosabb aspektusa. A jelenség arra vonatkozik, hogy új lakóhelyek létesülnek a klasszikus értelemben vett városon kívüli területeken, ahova a megfizethetőbb, kényelmesebb, tágasabb, kevésbé zajos és szennyezett otthon keresésének reményében a városi fehér galléros és többnyire középosztályhoz tartozó népesség kiköltözik. (Pásztor Gyöngyi). Jó érzés a gyümölcsök érését, a virágok beporzását figyelni, köztük mozogni. Mindenféle gyümölcs és bogyó terem, ha gyümölcsfánk elpusztul vagy vihar döntötte ki, ahogyan többet is, pótolni kell, várni, hogy megmarad, aztán a termésre. A fügék mellett van naspolyafácskánk is, gyerekkorom óta szeretem, Angliában a nevét sem ismerték, holott Shakespeare Athéni Timonjának az elején előfordul, Amerikában is ismeretlen, gyümölcséről itthon is sokan nem tudnak, üzletben venni alig lehet. A saját zöldbab, spenót, paradicsom, sóska, krumpli is más, mint az üzletben vett, ahogyan a szőlő is. (András Sándor). …azért van tele könyvvel a fal, szövettel s faliképpel a tárló,/ egész oldalt elfoglal színes rétegekben a magas mennyezetig,/ írógépem is lerakatba szorult a kutyás erkéllyel szemben,/ s amikor ráhajlok a billentyűkre, még nem tudom,/ felesleges vagyok-e én is, mint ez a rengeteg holmi,/ mint a legújabb könyv, melyet senki sem olvas. (Ágh István). A zarándok túlságosan jámbor és profetikus, a vagabund túlságosan társadalmon kívüli. Ha már választani kell, csavargó vagyok, aki nem nézte volna ki magából, hogy kényelmes ember létére távolsági buszokon vagy stoppokon, ismerősük személygépkocsiján tölti a fél életét. De aki éppen ezért belül is meg kívül is van mindenen: vannak kedvenc váro-sai, de mindegyikre ráereszkedik egy tetőről, vagy mindegyiknek látja a tábláját. Az otthona nem úgy váltakozik, mint az üzletasszonyé, hogy gyakorlatilag minden utazással megváltoztatja, és a szállodaszobák meg vendégházak között lohol, de tudja, milyen egy vendégszoba, és tudja, milyen a loholás. (…) Fontos még az is, hogy városok között él: színház nélkül már Zilajon is rosszul érezte magát, holott nem minden percét tölti a színházban. Kell neki az a hangulat, az az atmoszféra, amely egy várossal jár: megállók, negyedek, bevásárlóközpontok, szerkesztőségek, vendéglők, kávéházak. (Demény Péter).
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
