Lapozó

Nem tudja meg, hogy mégis van Isten,/ arról nem beszélve, hogy egy szonda/ a Holdon, miután átvergődött/ a Nyugalom Tengerén, megpillantja/ Armstrongék tépett zászlórongyait./ Mindez itt a felismerhetetlenségig/ lehalkított moraj csupán, még/ az sem hallatszana, ahogyan/ a fű nő, hogyha nőne egyáltalán. (Papp Attila Zsolt). Van tíz százalék, amitől Arany János mégse marad pusztán csodálatos, örökrégi költő: ott vannak a balladák. A ballada mindig korszerű. Vagy inkább nincs korszerűsége, mint egy vakolatlan téglaháznak. A ballada a jelenben létezik, és ha egy kőbaltás gyilkosságot mond el, akkor is érezzük benne a mostot. És a módszere, a vágásai: a videoklip műfaja a ballada. Az Arany-balladák olyanok, mintha szerzőjük azt a feladatot kapta volna, hogy restauráljon egy klipet, aminek elveszett a hangsávja. (Kemény István). Ha valaki az Arany-összesben nézelődik, felfigyelhet rá, hogy (…) Arany már létező dallamokra is írt szövegeket. (…) Nem kell rögtön egy 19. századi Bob Dylant látnunk Aranyban, bár a népdalokat begyűjtögető-lejegyző Arany és a hat lemezből álló 1952-es Anthology of American Folk Musicot karcosra hallgató és annak inspirációjára dalokat költő Dylan közé akár máris odaerőltethetnénk némi analógiát. (Balázs Imre József). Arany János fiatalkora óta szeretett volna eljutni egyszer Erdélybe. Szabó Károly ráadásul mint barát Kolozsvárra költözése után egyfolytában könyörgött neki, hogy menjen már és főleg a Székelyföldet ismerje meg. Arany nem indult el Kolozsvár felé, pedig örökre vágyott Erdélybe... (Szörényi László). Ennyi kellett volna, nem több,/ Ami elmúlt, vissza nem jött,/ Ki elaltat, fel sosem költ,/ Hozza-viszi éveid,/ Egyszer aztán abbahagyja,/ Elveszi, de már nem adja/ Újabb s újabb képeid. (Markó Béla). Ma már egyértelműen elfogadott tény, hogy Arany János 1817. március 2-án született, de jó, ha tudjuk, hogy ez egy kikövetkeztetett adat! Aki pedig Arany János születésének körülményeiről és a családi fészek helyzetéről többet szeretne megtudni, azoknak ajánlom nagyapám és Dánielisz Endre már említett közleményét, melyet Arany János korán elhunyt testvéreiről írtak! (Oláh-Gál Róbert). Tanulmányozva Brâncuşi nemrég megjelentetett levelezését azokkal a személyekkel, akik bejáratosak voltak az Impasse Ronsin 11. szám alatti műhelyébe, számot adhattam magamnak arról, hogy milyen galád „beszervezési” eljárás folyt a művész „hazacsábítása” érdekében: érdekes tények kerültek napvilágra ez ügyben, amelyek összehangolt „beszervezési kampány” tényére engednek következtetni. (Zenovie Cârlugea). Három oldal jut a kalendáriumban az akkor még ugyancsak időszerű párbajszabályokra (kard és pisztoly) is, amelyekből megtudjuk, amit amúgy sejtettünk, hogy csakis férfiak vívhattak párbajt, persze nem kivétel nélkül, csak azok, akik erre erkölcsileg és fizikailag érettnek, megfelelőnek bizonyultak. (…) Az egészen részletes, minden apróságra kitérő szabálytömkeleg valóságos igazságszolgáltató intézménnyé növekszik, ami nem csoda, hiszen a párbaj intézménye – bár egyes országok törvénykezése tiltotta – többnyire olyan jellegű sértések megtorlását (lásd manapság: gyűlöletbeszéd…) szavatolta, amelyekről a büntető törvénykönyv nem intézkedett… (Cseke Gábor). Székelyföld, 2017. március. Arany János 200.