Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-01-10 13:43:14
Bár nem hiszek a babonákban,
ő még mindig itt van a házban,
több mint száz tanú bizonyítja:
leengedtük a cementsírba,
hideg magány – örök lakása –
készítette feltámadásra.
Hitte, mert jó volt, mennybe való.
Krisztus, segítsed, nem volt csaló:
őszintesége imádkozott,
és soha senkit sem átkozott.
Az esze, lelke kincses bánya…
Talán ő volt az Isten lánya.
Ha egy kő is köszönni tudna,
köszöntené földre borulva,
a növények is körbe fognák,
mint szerető, önkéntes szolgák.
A kertjének a lelkét adta,
a fát is fiának fogadta.
Az udvaron neki csipognak,
gabonát hint a csillagoknak,
s Hold-csibéit kosárba rakja,
köténye kékje a kalapja.
Nem volt a ház kulcsának titka.
„Ha valaki jön, legyen nyitva”,
akár a szíve vagy a lelke:
kenyérre kenve szeletelte.
Szégyene is nézte a földet,
ha már nem tudott adni többet.
Jóság kísérte minden úton.
Krisztus, segítsd, hogy mennybe jusson!
Az éhes szabadságszobor című kötetből emeltük ki a verset. Komán János könyve a múlt év végén jelent meg a Mentor Kiadó gondozásában. Hatvanhárom költemény olvasható a könyvben, a válogatásról így ír a költő a kiadvány utolsó oldalán: „Kedvesebb költeményeim közül válogattam, válogattunk. Egykori és mai szerkesztők, magyar szakos tanárok, színészek, lelkészek, a világhálón honlapszerkesztő, irodalomszerető személyek véleményére bólintva gyűjtöttem egybe verseim egy részét. Mindössze tizenkét régebbi és újabb írás került először a kötetbe”.