Jubilál a filharmónia kórusa

A plakátok már előre jelezték, a marosvásárhelyi filharmónia február 11-i hangversenyén újra találkozhatott a közönség az intézmény népszerű vegyes karával. A Shinya Ozaki karmester vezényelte koncerten a vokálszimfonikus művek megszólaltatásában jeleskedő kórus idén 60 éves. Vasile Cazan igazgatótól, egyben a vegyes kar vezetőjétől megtudtuk, az évforduló tiszteletére ünnepi évadnak nyilvánították az ideit. Októberre tervezik a jubileumi rendezvényeket, amelyeken természetesen vokálszimfonikus remekműveket is hallhatnak majd a vásárhelyi zenekedvelők.

– 1956 őszén hozták létre az Állami Székely Népi Együttest, ennek részeként alakították meg a 60-tagú kórust. Első vezetője Szalman Lóránt karmester-igazgató volt, nagyon sokat tett azért, hogy a vegyes kar valóban az elvárások szintjére emelkedjen. Kiváló hangi adottságú énekesek alkották, de többnyire amatőrök voltak, nem végeztek konzervatóriumot vagy más felsőfokú tanulmányt. A további karnagyok, dirigensek – Szarvady Gyula, Fejér Elemér, Birtalan Judit – is nagy hozzáértéssel dolgoztak velük. A kórusnak is jelentős érdemei voltak a népi együttes sikereiben. A zeneszerzők nemcsak népdalfeldolgozásokat, külön kórusműveket is írtak számukra, az énekkar önálló esteken is bemutatkozott, hanglemezeket is rögzítettek velük, rádióban, tévében szerepeltek. Egyre harmonikusabb, kifinomultabb lett a hangzása, gazdagodott a repertoárja. Aztán 1970-ben bekövetkezett egy átszervezés, a kórust a filharmónia hatáskörébe helyezték át.

– Művészileg ez előrelépést jelentett. Persze az elvárások is nőttek a kórussal szemben, hiszen a klasszikus és kortárs zeneirodalom nagy horderejű, igényes műveit kellett megszólaltatniuk a lehető legmagasabb szinten.

– Előrelépés volt, de be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. 1971-ben a Marosvásárhelyi Zenei Napokon már rendkívüli erőpróbán bizonyította, hogy képes teljesíteni bármilyen feladatot. Händel grandiózus remekműve, a Messiás oratórium tolmácsolásában remekelt a Vártemplomban. Nagy esemény volt az akkoriban. Egyébként már azelőtt egy évvel is jelezte, hogy bármikor lehet számítani rá: a Carmina Burana előadásában nyújtott jó teljesítményt. Akkora sikere volt a koncertnek, hogy a közönség kérésére a hangversenyt másnap meg kellett ismételni. Utóbb nyilvánvalóvá vált, a filharmónia számára is nyereség volt, hogy gazdagodott egy saját profi énekkarral. Ez külön rangot ad egy ilyen intézménynek. A mai napig kevés filharmónia mondhatja el magáról az országban, hogy a szimfonikus zenekara mellett kórusa is van. Mi ennek köszönhetően folyamatosan vokálszimfonikus alkotásokat is műsorra tűzhettünk. 

– Aki átélte a korábbi évtizedeket, emlékezhet, hogy amikor a diktatúra bekeményített, a felszámolás veszélye is fenyegette a vegyes kart. Persze a zenekar sem volt rózsás helyzetben.

– Igen, a ’70-es években mind nehezebb volt megúszni az elvtársak „racionális” intézkedéseit, a műkedvelő mozgalom fontosabb lett, mint a komoly művészet. Csökkentették a kórus létszámát, a 80-as évek közepén már fél normával alkalmazták az énekeseket, a város vállalatai egészítették ki a fizetésüket. Mindegyre tartani kellett a teljes felszámolástól. 1985-ben az egykori rádiószerkesztő, Dumitru Buzoianu lett a karnagy. Én 1990-ben kerültem ide versenyvizsgával. Érthető, hogy a kórus máig szívügyem maradt. De igazgatóként ugyanolyan fontos számomra a szimfonikus zenekar és a filharmónia többi formációja, előadóművésze is. Az egyensúlyt meg kell őriznünk. A zenekari létszám olyan, hogy bármilyen zeneművet elő tudunk adni. A kórus kevesebb emberből áll, mint annak idején, amikor alakult, de kiváló. Csúcsteljesítményekre képes. És ezt nem csak én mondom, akit esetleg elfogultsággal vádolhatnak, a közönség is így érzi, és kitűnő énekkarnak tartják a vendégkarmesterek is, akikkel együtt dolgozunk. Távlatosan gondolkozva is biztató helyzetben vagyunk. Fiatalodott a kórus, a tagjai közül legalább tízen 25-30 év közöttiek. Majdnem mind szakképzettek, felsőfokú zenei képzésben részesültek. A régiek közül már csak Sikó Szidónia dolgozik az énekkarral, a felkészülésben van jelentős feladata. Nyilván, a rendszerváltás után is akadtak gondok. 2010-ben éppen válsághelyzet fenyegetett, egyszerre 25 állást akartak elvenni a filharmóniától. Alig úsztuk meg, már azt terveztem, hogy éhségsztrájkkal próbálok küzdeni az intézkedések ellen. Aztán valahogy mégis megoldódott a probléma. Azóta sem könnyű, de a közönség mellettünk áll, sikeresek a hangversenyeink, jó a fesztiváljaink visszhangja. A kórus kellő gyakorisággal szerepel, nélküle nehezen menne a vallásos zeneirodalom megszólaltatása. Évadonként általában nyolc vokálszimfonikus szerzeményt tűzünk műsorra. És ne felejtsük az operakoncerteket, amelyek rendkívül népszerűek. Volt úgy, hogy négy operát is előadtunk egy szezonban. Ez úgy lehetséges, hogy kimondottan gazdag a vegyes kar repertoárja, s ha szükséges, rövid idő alatt fel tudjuk frissíteni a darabokat. Jubileumi évadában tehát a zenebarátok sokszor találkozhatnak még az énekkarral, a Zenei Napok során éppúgy, mint a Musica Sacra fesztivál a cappella fellépésein. 

– Sok sikert kívánunk!