Inspiráló angyalok

Aknay János kiállítása továbbra is vonzza az érdeklődőket a marosvásárhelyi Köpeczy–Teleki-Házba. A szentendrei festő angyalai, titkokkal teli házai, épületei, képzeletserkentő, jellegzetes jelei, színegyüttesei, Szepessy László műgyűjteményének rendhagyó gazdagsága, a kiállítótermek klasszikus eleganciája és nem utolsósorban a művészi hatásokat harmonikusan felerősítő október 16-i tárlatnyitó mély nyomot hagytak a közönségben, hírük visszhangja sok emberhez eljutott, október 30-ig, a zárónapig biztos még számosan megtekintik a kiállítást. Többen érdeklődtek arról is, hogy látható lesz-e még egyszer a Kossuth-díjas alkotó festményeiről készült kisfilm, Weszelits András Angyalok a Szamárhegyen című alkotása. Megtudtuk, hogy az Erdélyi Magyar Televízió ezt is beilleszti abba a műsorába, amely a nyitóünnepség felvételét viszi a tévénézők elé ma (október 24.) 20.30 órai kezdettel. Az EMT a későbbiekben megismétli az adást.

A megnyitón Bogdán Zsolt színművész lenyűgöző előadásában Markó Béla Angyalszín című nagyszerű költeményét is hallhattuk. A költőt az Aknay-képek ihlették. Múlt heti mellékletünkből olvasóink is ismerhetik a verset. A költemény és nyilván a képek az eseményen jelen levő költőtársat, Nagy Attilát is lírai megnyilatkozásra késztették. Íme az ő verses főhajtása.   

 

Nagy Attila

Markó Béla sorára

 

Az angyal végre nézhető*

Az angyal végre engem néz

Az álom nyirkos kék tető

S ha rámtörne az elmevész

 

Kitárja szárnyát s hófehér

Galoppba kezd a röpte

Zsivaj kussol a szóledér

A szó ajkunk leköpte

De angyal néz a nézhető

A szárnyra kelt Madonna

És nem vagyunk csak én meg ő

A tiszta Ő s bolondja

 

Én aki a kék s fehér

S az annyiféle színnek

Ígértem el ha fénye ér

Mint dobbanást a szívnek

 

A Rilke másik angyalát

Ó bár lehetnék én az

Nem iszonyú de halk barát

Hol minden már csak éh gaz

 

 *Markó Béla: Angyalszín (Aknay János képeihez), 2015. október 16.