Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2015-07-24 12:46:48
A tekintetek.
A szétütött, összetartó élek.
Jöjj el, Atya, Fiú, Szentlélek!
A szigorúság.
Egyenes erdőkben hajló, vastag ágak,
szivárgó nedvükkel imádlak, várlak.
A kényszer.
Tegnapi, lassú füstben melegedtem,
s a parazsat vízbe eresztettem.
A hűség.
Nyugtalan ablakaid reám néznek,
keresztjükön kezeim sokszor elférnek.
A halál.
Szaxofonba fújtad a búcsúcsókot,
s elengedted az ázottbőrű, sovány úszókat.
A bűn.
Hogy két végtelen között,
amit nem tudtál, embernek öltözött.
Az ember.
Az ember talán én vagyok.
Érthetetlenek
a rendetlenül felém zuhanó hajnalok.