Gondolatok a magyar kultúra napján

Mint sok magyarlakta településen, iskolában, intézményben, a marosvásárhelyi Európa Általános Iskolában is megszerveztük a magyar kultúra napját. Idén, rendhagyó módon, nem készültünk műsorral, vagy legalábbis nem a megszokott keretek között tettük az előkészületeket.

A vakáció utáni első magyarórán feltettünk egy egyszerű kérdést a gyerekeknek: Ha azt hallod, hogy magyar kultúra, mi jut róla eszedbe? A kérdés megválaszolására egy hét állt rendelkezésükre. Ugyanis az volt a cél, hogy olyan művek, darabok, szerzemények kerüljenek előtérbe, amit a gyerekek magukénak éreznek, amivel tudnak azonosulni, ami identitásukat képezi. A kérdés mindenkinek szólt. Bárki jelentkezhetett, önként, ráhatás nélkül. Szervezőként az volt a célom, hogy ezzel rávegyem diákjainkat a szabad felszólalásra, a gondolataik vállalására, akár a nagyközönség előtt is, és törjünk ki a megszokott ünneplés kereteiből. Merjünk vállalni valami mást is! 

A gyerekek tehát dolgoztak, gondolkodtak, készültek.

A rendezvényt hétfőre, január 22-re terveztük. A Constantin Brâncuşi Technológiai Líceum díszterme zsúfolásig megtelt, hisz a teljes magyar tagozat diákjain kívül a nézők soraiban szülők, hozzátartozók is jelen voltak.

A műsor a már említett kérdés megfogalmazásával indult. A gyerekek sorra jelentkeztek, és mindenki elmondta, hogy mit jelent számára a magyar kultúra, miben nyilvánul meg. 

Kakucs Hunor hetedik osztályos tanuló, Majoránt Dávid, Barabás Mátyás hatodikos diákok a Himnusz keletkezési körülményeiről, illetve magának az ünnepnek a rövid történetéről beszéltek. Hagyományaink, szokásaink, híres költőink, íróink nevét említette Péntek Márk, Toth Iringó, Fogarasi Oszkár. Két másodikos tanuló, Nagy Kirizsán Aliz és Fülöp Gábor Csenge egy-egy népmesével készült. A hatodik osztályból három lány, Gagyi Petra, Szikszai Angyalka, Gál Armida egy bujdosóéneket adott elő. A hetedik osztályos Kovács Levente népballadát énekelt, Dali Botond Bendegúz nyolcadikos diák elszavalta a Himnuszt, Szőcs Dorottya Petőfi Sándor-verset szavalt, Bernád Zsolt pedig egy József Attila-verssel készült. A vers szekciónál maradva meg kell említenem Tamás Norbert Levente nyolcadik osztályos tanulót, aki Tavasz című, saját költeményével lepte meg a közönséget. Máday Orsolya párhuzamot vont a magyar kultúra és a lovak között, kifejtve az állatok viselkedési szokásait, együttműködési technikáit, érthetően felvezetve, hogy ő miért lát hasonlóságot a két fogalom között. Balogh Richárd, Adorjáni Károly Bence, Molnár Dávid, Mihály Tímea a Rubik-kocka – aminek csavargatása nagyban foglalkoztatja iskolánk tanulóit – feltalálójáról beszéltek, és ennek kapcsán elszavalták Kosztolányi Dezső A játék című versét is. A hatodik osztályos Rákóczi Panna nemcsak elmondta a szövés-fonás titkait, hanem szemléltette is azt egy gyönyörű kézimunkával.

Az ötödik osztályosok, szám szerint huszonhatan, kitettek magukért, és úgy döntöttek, hogy közösen készülnek a rendezvényre, bevonva az egész osztályt. Egy teljes forgatókönyvvel érkeztek magyartanáruk elé, elmondva, hogy számukra ez a kis, alig tízpercnyi előadás jelenti a magyar kultúra lényegét. Előadásuk egy történelemórai sikertelen feleléssel indul, aminek következménye a másnapi újabb feleltetés lesz. Viszont a tanulók nem hagyják annyiban a dolgot, és elhatározzák, hogy kibékítik tanárukat egy meglepetéssel. Ez a meglepetés egy Ki mit tud kvízjátékból, egy dramatizált és egy egyénileg előadott népmeséből, illetve egy tánccsoport vendégszerepléséből állt. Vállalkozásuk nemcsak tanáruknak, de nekünk, a közönségnek is nagyon tetszett.

A rendezvény spontán alakult, hisz arra biztattam a diákokat, hogy mindenki akkor szólaljon fel, amikor elég bátornak érzi magát ehhez. A gyerekek egymás után jelentkeztek, hogy elmondják azt, amivel készültek. A percek csak amúgy rohantak egymás után, csak annyi szünet volt, amíg a mikrofon egyik tanulótól a másikig jutott.

Az ötlet megálmodójaként elmondhatom, hogy sokkal jobbra sikerült, mint számítottam. A gyerekek bátrak voltak és kezdeményezők. Úgy érzem, hogy értékeink jó kézben vannak. Gyerekeink érzik, hogy mi tart minket össze egy néppé, egy nemzetté.

Köszönetet szeretnék mondani kollégáimnak, Veress Imola és Nagy Attila magyartanároknak, Máté Emese és László Enikő tanítónőknek, hogy vették a kihívást, és segítették, útbaigazították a gyerekeket. Ugyanakkor hálás vagyok a vezetőségnek és a tanári testület többi tagjának, mert az ő beleegyezésük, hozzájárulásuk nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. És nem utolsósorban a szülőknek, akik mindig mellettünk állnak és támogatnak.

Tóth Mária Orsolya magyartanár