Galéria, ahogyan a Bernády Ház műveli

Kevés napilap engedi, engedheti meg magának térségünkben, hogy rendszeres kiállítás- és szépművészeti (kritikai) beszámolókat közöljön hétvégi mellékletében. Mindent eluralt, kiszorított, minden mást meghátrálásra kényszerített a politikum. A napi és a hosszabb távú. És még mondja valaki, hogy véget ért a történelem.

A Vásárhelyen megjelenő Múzsa, a Népújság huszonéves irodalmi-művészeti melléklete olyan fórum, ahol megjelennek a városban vagy a megyében rendezett kiállítások, tárlatok, képzőművészeti sereglések dolgai, reprói, nem csupán a „hírek-események” felcím alatt összegyűjtött egymondatos jelzésben. Teret ad a megnyitókon elhangzott szövegeknek, melyek legtöbbször Nagy Miklós Kund értő tolla alól kerülnek ki, az élőszóban elhangzó, kedvcsináló elemzés megszerkesztett változatai. Mellette a felkért tárlatnyitogatók is előadhatják érveiket a szépművészetek művelői és műveik mellett, -ért. Nagyon sok művész számára, azt gondolom, megnyugtató az a tudat, hogy a Házba, „a Bernádyak házába” (a Bolyaiak mintájára alkotott marosvásárhelyi műszó) történő befogadástól, meghívástól a közönségnek való „ki-ajánlásig” rengeteg minden függ Nagy Miklós Kund szakértelmétől, biztos szemétől. Ezeknek a szövegeknek egy töredéke, szám szerint 35, most látott napvilágot a 2009–2015 között tartott művészeti eseményekről. Ugyanis, ha jól számoltam, 2009 és 2015 között, azaz bő hat esztendő alatt közel 80 kiállításra sétálhatott be a műértő, -pártoló vagy csak ráérő, véletlenül betévedt, rendszeres szemlélővé nevelt látogató. 

Most látom csak, hogy fordítva ültem a lóra. Hogy olyan könyv erényeit fényezve, mint a Galéria a Bernády Házban 2., a szövegekkel kezdtem – így jár, aki betűfaló recenzensre bízza a kötet bemutatását –, nem pedig magával a lényeggel, a festmény- és szoboralbummal. Ugyanis ez a második kötet szerves folytatása – miként erre a könyv előszavában hangsúlyosan is történik utalás – az előzőnek, az elsőnek, amely 2009-ben hagyta el a sajtót azonos címmel. A Galéria bemutatása ugyancsak Nagy Miklós Kund munkája. A kötet bevezetője pontosan eligazít, a képtár működésének belső mechanizmusát tárja fel. Nem hivalkodik: tényeket, számadatokat közöl, de soraiból kitetszik a tanács: valahogy így kell ezt művelni korszerűen, hogy igazi közösségi kultúrintézményként hatóerő lehessen egy 150 ezres városban. 

Örvendetesen szaporodnak azok a helyek, képtárak, szoborgyűjtemények, grafikai tárhelyek, kiállító intézmények, amelyek az erdélyi és tágabb értelemben a magyar szépművészeti alkotásokat gyűjtik, válnak őrző- és értékesítő hellyé. A Bernády Ház galériájában a kiállítók minden alkalommal hagynak egy-két művet az egyéni vagy csoportos tárlat után, s ezzel megvetették, folytatják, éltetik a képtárat. Egy jövendő művészettörténet mint fontos referenciahelyekre fog utalni munkájában, ahogyan tették és teszik ezt a nyugati műtörténészek, kritikusok, elemzők, szakemberek az ottani magán- és közgyűjteményekben felhalmozott kulturális kincsekkel. Ott régi hagyománya van a műgyűjtésnek, nem kellett tartaniuk a mindent elhappoló totalitárius állam művészetpolitikai diktatúrájától, a támogatott, tűrt és tiltott hármas kategóriájától. 

A galéria gyűjteményének itt bemutatott képsora szerint változatos kiállításokat láthatott a közönség. A helyi művészek mellett a „magyar glóbuson” tevékenykedő festők, grafikusok, szobrászok, textilesek, látványmágusok is teret kaptak. Az egymással feleselő, mi több, egymást tagadó stílusoknak sem mutattak fel tiltótáblát, nem gáncsolták el az igazi modern törekvéseket. És mint minden galériában, a régebbi korok, az elődök, a felejtésre ítélt vagy már csak itt-ott kevés számban fellelhető művészeti értékek is újra polgárjogot nyertek, befogadtattak a Bernády Ház termeibe. 

A 69 jó minőségű, élvezhető reprodukció Both Gyula fotóművészt dicséri, illetve a sokszorosító csíkszeredai Alutus nyomdát. A borítóterv – nem utolsó szempont egy kiadvány vonzerejének növeléséhez – és a technikai szerkesztés András Gabriella és Bálint Hajnal munkája. A kötethez előszót a Galéria és a Ház, a Bernády Közművelődési Alapítvány főkurátora, Borbély László írt.

 

Galéria a Bernády Házban 2. Szerkesztette és az előszót írta Nagy Miklós Kund. Csíkszereda, Alutus Kiadó, 2015. 143 oldal.