A Föld utcai lányok

Mostanig nem tudtam, hogy létezett egy ilyen nevű kis marosvásárhelyi utca, s az innen származó lányok irodalmat és történelmet írtak. A sorsukról írónak meséltek, ő pedig leírta az életüket, amely másként alakult, mint ahogy azt nekik eredetileg a szülőföld szánta.

A Föld utca a Városháza mögött húzódott. Ezeket az utcákat nevezték korábban Nap, Hold, Föld utcának, csak úgy, székelyesen. Voltak, akik úgy tartották, ez a világmindenség. Azon a környéken laktak egy darabig a Föld utcai lányok. Később átkeresztelték az utcájukat egy más névre, és egyéb dolgok is történtek. Aztán szét is széledtek, ki merre látott. Eltelt negyven év, amíg egyikük, Isa Schneider, egykor dr. Szálasi Izabella tollat ragadott, telefont vett a kezébe, leveleket írt, és elkezdett érdeklődni az elmúlt életek iránt. Így született meg a Föld utcai lányok ciklus eddigi tíz regénye. Az utolsó a napokban jelenik meg a Bookmann Kiadó gondozásában. A címe: Elfelejtett gyümölcsök.

A könyv a Maros partjától Izraelig és Németországig viszi el az olvasót. Néhányan már olvasták is a regényt, és röviden összefoglalták róla első benyomásaikat. 

Egy művészt és egy irodalomkritikus méltató gondolatait idézzük.

Veronika Diekmann zeneművész, Németország:

 Elolvastam az Elfelejtett gyümölcsöket. Aztán visszafele kezdett velem repülni az Idő, és hirtelen ott voltam, odahaza. Mindennek éreztem az illatát, mellbe vágott a Víkendtelep vizének szőke, utánozhatatlan illata – szomjas leszek, ha eszembe jut. A könyvet olvasva, szinte kortyolni lehet a cementlapi forrón bágyadt hangulatból… Nekem másak az emlékeim, mint neked. Én „más korban éltem”, e vad, szuroksötét, aljas kor nem gyötört meg, mint téged, mégis sok-sok minden felelevenedett, ahogy olvastam. Úgy lépnek elém a ködből az emlékeim, mintha valaki, valami felébresztette volna őket Csipkerózsika-álmukból, és hosszasan néznek rám. Nagyon kemény visszaemlékezések a tieid. Mintha a fiókodban tennél a helyére mindent. Mint Föld utcai lány, láttam az életed, mégis kiderültek most nagy titkok, félések, keserűségek… Ezekről nem tudtam. Nagyon jó írás, nagyon tetszik, nagyon élő is. Bár emlékek, annyira élnek az indulatok, hogy a kötet valósággal magával ragad. Köszönöm, Izuka!

Dénes Ildikó irodalomkritikus, Románia:

Isa Schneider Elfelejtett gyümölcsök című könyve többféle szempontból is megközelíthető: emlékirat, történelmi regény, vallástörténet, ismeretterjesztő irodalom, útikönyv, korunk hiteles krónikája. Elbűvölő tájleírások váltakoznak döbbenetes drámai részekkel, egy fájdalmasan szép barátság története fanyar iróniával. Mindez leplezetlen őszinteséggel és nyíltsággal: „Nem kell elfeledni az ilyen dolgokat, és beszélni, beszélni kell róluk, valahányszor kinyitjuk a szánkat”. „Ha elhessegetem, nem írom le, nem lesz hiteles a korrajz, amit írok…” Ez a könyv ablak arra a világra, amiben éltünk és amit túléltünk. Ugyanakkor rácsodálkozhatunk arra is, hogy mindennek ellenére mennyire szép is lehet(ne) ez a világ, ha észrevesszük. „…hiszen vannak ilyen pillanatok az életben, hogy valami elmondhatatlan csoda része leszel”… Jeruzsálem leírásánál a Mennyei királyság (Kingdom of Heaven) című film jut eszembe: „What is Jerusalem worth? Nothing. Everything!” Ez a könyv sodró, lendületes, szikrázóan szellemes, egyedi, csak Isa Schneiderre jellemző stílusban megírt zseniális alkotás. Elolvasva nemcsak rengeteg új ismerettel leszünk gazdagabbak, hanem azzal a meggyőződéssel is, hogy „az út felfele visz. Talán a Mindenségbe”. Ez a tizennegyedik könyv, amit Isa Schneidertől olvastam. Minden könyve más, és minden sora magával ragad. Igazi esztétikai élvezet. Ha azt mondom, hogy Isa Schneider számomra az utóbbi évek legnagyobb könyvélményét jelenti, keveset mondtam. Tulajdonképpen életem egyik legnagyobb kalandja az, hogy rátaláltam. Köszönöm.

Szeretettel ajánlja a könyvet elolvasásra e kis előzetes szerzője is.

Mátyás Levente