Dávid Ferenc-emlékmű készül Marosvásárhelyen is

Meglepő, de az Erdélyi Unitárius Egyház megalapítója és első püspöke emlékét nem őrzi köztéri szobor. Festmények, grafikák, plakettek, más plasztikák készültek Dávid Ferencről, de a többször is kinyilvánított szoborállítási szándék valamiért mindig meghiúsult. A történelmi jelentőségű tordai országgyűlés 450. évfordulója és az ezt valóban emlékezetessé tenni hivatott vallásszabadság éve kivételes alkalom arra, hogy a mártír püspök személyiségét és mindazt az értéket, szellemiséget, amit ő képvisel, a nagyságához méltó emlékművek, köztérre kerülő igényes alkotások is megörökítsék. És tényleg már nem csak remény és tervezgetés szintjére jutott a szoborállító igyekezet, reális esély van arra, hogy az emlékév végére Dávid Ferenc szülővárosában, Kolozsváron, illetve Sepsiszentgyörgyön is felavassák a rég óhajtott, főhajtó térplasztikákat. A meghirdetett pályázatok haladnak a maguk útján, egy ideje már tudni lehet, hogy Sepsiszentgyörgyön a benevezett tíz pályamű közül Bocskay Vince szovátai szobrászművész terve nyerte el a zsűri tetszését, és kerül kivitelezésre. A kincses városban is biztató az előrehaladás.

A marosvásárhelyi unitáriusok is megpróbálnak élni a jubileumi lehetőséggel, az emlékszobrászat terén is konkretizálni szeretnék a példás előd előtti tisztelgésüket. Nagy László, a Bolyai téri unitárius egyházközség lelkésze elmondta, kezdetben egész alakos szoborban gondolkodtak, de a templom közelében, ahol az emlékműnek valójában lennie kellene, nem találtak erre alkalmas helyet. A szándékhoz illő megoldásként adódott a monumentális dombormű változat, amely a templom, pontosabban az egyház műemlék épületének külső falára kerülhet fel. Egy különleges művészi igénnyel megtervezett és kivitelezett bronzalkotás ugyancsak méltóképpen képviselheti a városunkban is eleven Dávid Ferenc-kultuszt. Sajnos az épület, illetve a fal rendkívül tagolt, csak a magasban lenne ténylegesen alkalmas felület a relief számára, arra a részre viszont nem elég jó a rálátás. Illetve az arra járók számára akkor válna jól láthatóvá a szobor, ha a méretei valóban monumentálisak lennének. Egy akkora bronzmű költségei azonban felvállalhatatlanul meghaladnák az egyházközség anyagi lehetőségeit. Noha a közösség teljes odaadással támogatja az ügyet, az ehhez szükséges összeget nem tudnák előteremteni. Végül is úgy döntöttek, hogy emberközelben, a földszinti ablakok szintjén, az egyházi iroda bejárata mellett helyezik a falra az egész alakos szobormást. 

Nem hirdettek pályázatot, elég olyan kitűnő szobrászunk van, aki a feladatot az elvárások színvonalán képes teljesíteni. Először Hunyadi Lászlóval beszéltek, aki pár évvel ezelőtt plaketten már megmintázta Dávid Ferenc arcképét, egy ilyen volumenű munkát azonban sajnos nem tudott vállalni. Fiatalabb kollégákat ajánlott. Így érte a felkérés Gyarmathy Jánost és ifjabb szobrásztársát, egykori tanítványát, Makkai Istvánt. A két művész alaposan elmélyült a munkába. Az éppen külföldön tartózkodó Makkai műtermében, a műteremházban a művészi elképzelés lényegét, a látvány nagyját meghatározó Gyarmathy, az impozáns köztéri szobrairól – Aranka Györgyről, Bartókról, Szent Lászlóról, Árpád fejedelemről – is jól ismert mester mutatja be az agyagba mintázott művet. Letisztult formák, finom mívű, célratörő vonalvezetés, kiegyensúlyozott, egyszerű kompozíció. A sima háttérből kiemelkedő, elnyújtott alak egyből magára vonja a tekintetet. Koridéző a puritán, dísztelen talár, ismerős a póz, amit a szobrász kimerevít. A tordai országgyűlést és azon a főszereplő Dávid Ferencet ábrázoló Körösfői-Kriesch Aladár-festmény annyira bevésődött a köztudatba, hogy az egyik kezét áldásra, intésre emelő, a másikat szívére szorító püspök akkor is eszünkbe jutna, ha a semleges felületet nem díszítené alant az unitárius egyház címere és még lennebb a név. A hitszónok kerek kövön áll, zaklatott élete egy másik epizódja alapján több más képen örökítették meg így. Körösfői kompozícióján a lelkipásztor már idősödő ember, utóbb ebből az arcból indult ki jó pár portrétista. Gyarmathyék fiatal arcot álmodtak a szobornak. Tehették, hiszen Dávid Ferencről nem maradt fenn hiteles ábrázolás. Ilyen is lehetett, ha netán a valóságban másképp is rendeződtek el arcán a vonások. De biztos, hogy hitet, életerőt, meggyőző képességet, elszántságot sugározhatott, titkok tudását sejtethette. Ez is érzékelhető a reliefen. Higgyük, hogy a vásárhelyi unitáriusok szép terve megvalósul. A szobrászokon nem múlik, legjobb tudásuk szerint teszik a dolgukat. Több mint másfél méter magas domborművüket rövidesen bronzba is lehetne önteni. Hogy mégsem lehetünk igazán optimisták, arra már a helyi gyakorlat szoktatott rá. Szoborügyben mindig gyanakodhatunk, valahol valakik akadályokat görgetnek a megvalósítás útjába. De hátha most nem így lesz, hátha ezúttal elszégyelli magát az intolerancia! S hogy mégis derűlátóbban zárjuk a témát, még egy hír, ami szintén jobb kedvre deríthet: Nagy László lelkész azt is jelezte, szobrot készülnek állítani a kövesdombi unitárius egyházközség tagjai is. Egy dombóvári művész, a keramikus Varga Gábor alkotása, a tiszteletbeli gondnok, Szabó László fia, Szabó Attila ajánlotta fel a gyülekezetnek a Dávid Ferencről mintázott mellszobrot. Bizony lélekemelően gazdagítaná az is a szép templom belső udvarát és közösségépítő hatókörét.