Virágvasárnapon Jézus bevonult Jeruzsálembe. A korabeli hagyomány szerint szamárháton érkezett, ami azt szimbolizálta, hogy a népből való. A nép viszont úgy fogadta, mint egy uralkodót, megváltót, ezért az emberek tiszteletük jeléül pálmafaágakkal üdvözölték, illetve azt is említik, hogy ruháikat leterítették eléje. Az utóbbi szokás ismert volt a római világban, ugyanis a diadalmenetben felvonuló császárok, nyertes hadvezérek lovai, szekerei elé, elismerésként, az üdvrivalgók tógájukat terítették le a földre, amiken végigvonult az elöljáró. Tegyük hozzá, az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal is összefüggésbe hozták. Tudjuk, utána mi történt. Mai értelemben Róma megijedt az erődemonstrációtól, és koholt vádak alapján példát statuált a zsidóknak azzal, hogy a legkegyetlenebb módszerrel kivégezte Jézust.
A bibliai történet ma is példaértékű. Napjainkban is nagy birodalmak „császárjai” próbálnak világuralomra törni, helyezkedni, acsarkodni, hatalmat és gazdagságot megkaparintani. Magukat messiásnak nevezők és hamis próféták ígérik nekünk „a mennyei birodalmat”, miközben gyűlöletet szítanak. A keresztényi értékek meginogtak a bábeli zűrzavaros Európában. A Szentföldön értelmetlen háború dúl, amely az egész világot érinti, mellőzve minden politikai logikát. A fegyveres konfliktusok emberáldozatokba kerülnek. És úgy tűnik, hogy mindezekre ügyet sem vetnek azok, akik császárokként küldik hadba légióikat. A háborúk és a természeti csapások miatt bolygónkon több millió ember marad megélhetőség nélkül, és arra kényszerül, hogy elhagyja hazáját. Ezenkívül több millió embertársunk a létminimummal küzd. Ki törődik kálváriájukkal?
A virtuális térbe szorult világunkban elhalványul a szolidaritás, a közösségi érzés, az összetartás, fellazulnak a kapcsolatok, elmagányosodunk. Manipulálhatókká válunk, és a hitehagyottságunkban, tévelygésünkben kiszolgáltatottakká válunk, behálózhatnak a cyberpróféták. Vajon az új „messiás királyok” felszabadítanak-e minket az újfajta uralom alól, vagy ők is bort isznak, és vizet prédikálnak? Vajon mi lett volna, ha Jézust nem árulja el Júdás és a zsidó nép, amely őt pálmafaágakkal fogadta, hanem fellázad, és kiszabadítja fogságából, királyává kiáltja ki, majd elűzi a zsarnok hatalmat? Milyen uralkodó lett volna Jézus, ha sikerül?… Megőrzi-e hitét, vagy idővel ő is zsarnokká válik, hogy őrizze pozícióját? A világtörténelemben volt erre példa jócskán. A népből származó, megváltást ígérő uralkodók diktátorokká lettek, és a nép végzett velük. A konkrét példáért nekünk Romániában nem kell messze visszamennünk a történelemben. Miután nekünk, a „buta népnek” jutott ki a szenvedés kálváriája, miként Jézusnak megfeszíttetésekor. Jézus el kellett bukjon, mert olyan az emberi természet, hogy a kiválasztottakat kivetjük magunk közül, ha már nem közénk valók? És csak idő kérdése, hogy mikor közösítjük ki azokat, akik „ellenünk vétkeznek”?
Virágvasárnap a tavasz, a természet megújulásának, a rügyfakadásnak az ünnepe is, amelyhez számos néphagyomány is kötődik: többek között a határkerülés, a barkaszentelés és villőzés, a kisze bábu készítése és elégetése. Ezekkel a szimbolikus szertartásokkal távol tartják a „ház népétől” a rontást, a betegségeket, elhárítják a bajokat, és garantálják, hogy áldott jó termés lesz. Virágvasárnap most is abban kell bíznunk, hogy távol maradnak tőlünk azok a bajok, amelyeket tőlünk függetlenül a császárok és hamis próféták előidéztek, azzal a reménnyel, hogy tovább élnek bennünk azok az értékek, amelyek bennünket jobbá, megértőbbé, szerethetővé, emberségesebbé tesznek. Emeljük magasba lelkünkben a pálmafaágakat, és ne feledjük, hogy ma is állnak keresztfák!
