Vándorkiállítás a roma személyiségekről

Együtt, szabadon

Március 25-én, csütörtökön délután hivatalosan is megnyitották a Terror Háza Múzeum Együtt, szabadon – Magyar cigány hősök című kültéri vándorkiállítását a marosvásárhelyi vár udvarán. A kiállítás azokat a kivételes roma személyiségeket mutatja be, akik már a diktatúra évei alatt is bátran formálták közösségük jövőjét, és hozzájárultak Magyarország kulturális és társadalmi életének gazdagításához. 

A felszólalók sorát Jakab István, az Erdélyi Református Egyház generális direktora nyitotta, aki kiemelte, hogy „nem csupán egy vár falai között, hanem életek előtt állunk, olyan emberek előtt, akik nemcsak részei voltak a történelemnek, hanem formálói is”. 

– A marosvásárhelyi várban ma a magyar cigányság kiemelkedő alakjai előtt tisztelgünk, akik nemcsak élték az életüket, hanem világítottak is. Mert volt idő – és ezek az idők ismétlődni szoktak –, amikor sötétség borult a világra. Nemcsak rendszerek sötétsége, hanem a félelemé, a hallgatásé, az elnyomásé. Amikor embereket háttérbe szorítottak, amikor hangokat elnémítottak, amikor a méltóságot kérdőjelezték meg. És sokan úgy érezték, hogy ez így is marad. 

De voltak, akik másképpen gondolták – emelte ki. 

Jakab István sötétben világító fényeknek nevezte azokat, akik „nem hajoltak meg az elnyomó hatalom előtt, akik nem adták fel önmagukat és elveiket, és nem engedték, hogy a sötétség mondja ki róluk az utolsó szót”. 

Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere köszöntőjében felelevenítette az 1990 márciusában Marosvásárhelyen megélt borzalmakat. 

– Sok emlékem van arról a pár napról, nagyon intenzív volt, de az egyik legemlékezetesebb mozzanata a március 20-ai eseményeknek, hogy amikor a magyar közösség védelemre szorult, váratlan segítség érkezett. A délutáni órákban a város két lakónegyedéből, az Ady negyedből és a Hidegvölgyből a magyar cigányság úgy érezte, hogy a magyar közösséggel együtt élve ők is szerepet vállalnak, és a bajba jutott magyar testvéreiken segítenek. Akkor vált szállóigévé a „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!” mondás. Hálásak vagyunk, hogy azokban a nehéz időkben egymásra találtunk. Azóta is hálával emlékezünk azokra a magyar cigányokra, akiket a magyar résztvevőkkel, tüntetőkkel együtt utána meghurcoltak, hiszen tudjuk, hogy a márciusi események után erre a két közösségre sújtott le a karhatalom, és nagyon sok cigány és magyar kellett elmeneküljön a városból – emelte ki. 

Sztojka Attila országgyűlési képviselő, Magyarország társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára hangsúlyozta, hogy a kiállítás, amely Magyarországon már 27 településen járt, a nemzetközi romanap alkalmával jött létre, és kiemelt célja, hogy felhívja a figyelmet azokra a történelmi személyekre és hétköznapi hősökre, akik „azt keresték, ami valójában összeköti a társadalmat, és életútjukkal példát mutattak”. 

– A történelem sokféle dologra rávetített már, és megmutatta, hogy egy társadalom, egy város akkor tud igazán sikeres lenni, ha azt keresi, ami összeköti az embereket. A mi célunk nem más, mint hogy a roma közösségen belül is bemutassuk az értékeket. Ha valaki a roma, cigány szót hallja, az ne a szegénységet jelentse, hanem mindinkább a gazdagságot, azt a fajta kulturális kincset, amivel rendelkezik, azt az emberi értéket, amely képes hozzájárulni egy város, egy térség, egy ország gazdagságához – mondta. 

Sztojka Attila kiemelte ugyanakkor, hogy a tárlat azért lett szabadtéri, hogy a járókelők a nap bármely pillanatában megállhassanak, emberi történeteket olvashassanak, és elgondolkodhassanak a hősök által képviselt értékekről. 

A felszólalók sorát Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere zárta, aki kiemelte, hogy rendkívül büszke arra, hogy a néhai Puczi Béla az egyetlen olyan erdélyi, Maros megyei személyiség, akit megjelenít a kiállítás. Hangsúlyozta, hogy bár Puczi Béla nem volt művész, életét adta a márciusi eseményekért, amikor utolsó védőbástyaként Marosszentgyörgyön kiállt, és társaival együtt igyekezett megvédeni a települést a Marosvásárhelyre özönlő, felbujtott románságtól. Végül mégis ártatlanul letartóztatták, két év börtönbüntetésre ítélték, és rengeteget kínozták, míg végül Magyarországra menekült, ahol 2009-ben Budapesten máig ismeretlen helyen hunyt el. Sófalvi Szabolcs kiemelte, hogy büszke arra, ahogy Marosszentgyörgyön példamutató összefogásban él több nemzetiség, hiszen – ahogy a kiállítás is mutatja – együtt vagyunk szabadok. 

A megnyitót Ruzsa Mónika Vivien, a Brassói Transilvania Egyetem zene szakos hallgatójának előadása zárta. Ezt követően az egybegyűltek a marosszentgyörgyi Fekete március emlékműnél emlékeztek meg a 36 évvel ezelőtti eseményekről. 

A helyszínen jelen voltak többek között a még élő hősök és az elhunytak hozzátartozói is. Az egybegyűlteket a Superar gyermekkar megható előadása fogadta, Sófalvi Szabolcs és Sztojka Attila köszöntői után pedig a marosszentgyörgyi egyesített kórus, illetve a Jubilate Deo kórus előadása is hallható volt. Pataki Ágnes részletet olvasott fel Sütő András Közelítő messzeségek című írásából, Baricz Lajos pap-költő pedig az alkalomra írt verseit osztotta meg a szép számban összegyűlt hallgatósággal. A megemlékezés koszorúzással és a himnuszok eléneklésével zárult.