Utószó előtt
2025-07-04 11:00:00
- Bölöni Domokos
A költő számadása
*
Bajna György
Jövőidézés
Állok a réven, fátyolos fényben
fésül a szél és mond valamit,
kedvesen játszik tar kobakommal,
meg se is kérdem, haj marad itt?
Őszutó köddel: lepellel föd el,
fullaszt e fátyol bús hidege.
Csontkopasz fákon ki muzsikál most?
Csupán egy csíz és pár cinege.
Megjött új őszöm, (tart még a régi).
Vajon a bánat kit érdekel?
Engem sem immár, bátran kurjantom:
Szép, szűzi havak lepjenek el!
*
Ajánlom magam!
Nem hiszem, van-e szükség beharangozó szavakra, szükséges egyáltalán magyarázkodni azoknak, akik veszik magukat, s önsanyargatón végiglapozzák öt esztendő ilyen-olyan alkalom szülte sorait? Kicsit kitakarom ugyan magam, de nem annyira, amennyire bizonyára sokan elvárnák, bár vallomásszerű a kötet verseinek többsége, amiből talán ez-az kiderül.
Lesz, aki közelebb fog érezni magához? Lesz, aki hasonlóan mélázott el néha?
Amikor kiviszed az árud a piacra, mindezzel számolnod kell. Nagy költőtől tudjuk, „a vers is áru”.
Áru, amit ajándéknak is szánhatnak, áru, aminek néhány darabja talán valóban megérintheti olvasóját, ezért vagy amazért, ennek köszönhetően pedig némelyik versem ajándék is lehet.
Ebben a megérintésben reménykedve ajánlom e nem túl bő termést, olvasóit melegen köszöntve.
A szerző
(Utószó előtt. Versek, 2025)
*
A költő hattyúdala?
Bajna György 1947. június 12-én született Gyergyószentmiklóson. Születésnapjára jelent meg a kis verskötet, amelyet a városi könytárban nagyszámú érdeklődő előtt mutattak be. Bajna rokonszenves, kedvelt alakja Gyergyónak, kedvelik tartásáért, karakánságáért, gazdag művelődési tevékenységéért, példaadóan munkás életpályájáért. Az utóbbi öt esztendő terméséből maga a szerző válogatta, rostálta össze azokat az alkotásokat, amelyek mintegy reprezentálják az ő sokoldalú egyéniségét,
A kötetet méltató Varga Gyöngyi tanár szerint a könyv „szerkezetileg és hangulatát illetően is egységes, mintegy összegzése Bajna György költészetének. Egységessé teszi a verseken végigvonuló időszál, amely az emlékek, érzelmek, álmok metaforája. A látványelemekben és hanghatásokban gazdag életképek színessé varázsolják a költő világát. A címben szereplő szószerkezet a lezárás előtti szakaszt jelenti, olyan témákat szólaltat meg, amelyek életében a legfontosabbak: a föld szeretete, a család megtartó ereje, a hitvesi boldogság, az ünnep- és hétköznapok, a közösségi felelősségvállalás, a jövő féltése, a múlt emlékezete, az idő múlása; és érzésem szerint az egészet átszövi egyfajta nosztalgikus őszi hangulat, valami csendes bánat, a távozás gondolatával is barátkozó ember rezignáltsága, de ezeket a hangulatokat nagyszerűen oldják a szatirikus, önironikus hangvételű darabok, hiszen a költő alaptermészete nem a búvalbéleltség, s ezért is tudja megnyerni az olvasót a színes, lényegre tapintó, néha odamondó, végeredményben derűt is sugárzó gondolatokkal, képekkel.
Az „előszámadás” azt mutatja, hogy a mérleg jó, a termés gyarapítható.
A versek egy részét Fülöp Zoltán színművész tolmácsolásában hallhatták felvételről, néhány költeményt pedig a költő-újságíró lánya, Bajna Gyöngyi zenésített meg és adott elő gitárkísérettel – áll a Hargita Népe tudósításában. A lapnak maga Bajna is megbecsült újságírója volt.
Bajna György barátjaként megkockáztatnám, hogy kissé korai volna hattyúdalra gondolnia, hiszen tele tarsollyal tekinthet vissza a megélt időre, számos emlék követelheti megjelenítését, és hát, akárhogy vesszük, öregkori líráját joggal várja el tőle szeretett közössége, s természetesen magam is.
Az utószót pedig bízzuk az utókorra…
