Meg sem száradt még rendesen a tinta a sokmilliárd eurós újjáépítési terven, már derülnek is ki az első érdekességek. Például, hogy egy főleg mélytengeri munkálatokra szakosodott cég váratlanul megtanult szárazföldön is dolgozni, gyorsan kapott is több száz millió eurós megbízást olyan beruházásra, amely messze áll az eddigi szakterületétől. Csak a megszokott politikai svindlizés újabb példáját látjuk.
Az újjáépítési tervben a kormány 1,6 milliárd eurót igényelt energetikai beruházásokra, s ennek a keretnek az egyharmadát két olyan munkára fordítanák, ahol az egyik állami gázvállalattal közösen egy magáncég építene napelemparkot meg egyéb létesítményeket. A média egy része azt szúrta ki a dologban, hogy ez az illető vállalat az egyetlen olyan magáncég, amely közvetlen haszonélvezője az újjáépítési tervnek. De a valódi gond nem is ez, az eredmények szempontjából ugyanis nem az a lényeg egy vállalkozásnál, hogy milyen tőkéből működik, hanem az, hogy mennyire jó a szakterületén. A szóban forgó cégnek a tevékenységi területe pedig tengeri nyílt vízi és felszín alatti munkálatok, fúrás, szállítás, szóval sok mindennel foglalkozik, de semmi olyannal, ami legalább távoli köszönőviszonyban lenne a napelemparkokkal vagy bármi egyébbel, amit az újjáépítési tervben kellene építenie. És nem uzsonnapénzes munkákat bíznának rá, hanem két, összesen közel 600 millió euró értékű beruházást, amelyeket három éven belül át is kéne adni. Az érdekes megbízás kapcsán a sajtó először az európai alapok miniszterét vonta kérdőre, aki azzal hárított, hogy nem az ő döntése volt a vállalkozó kiválasztása. A kormányfőnek is nekiszegezték a kérdést, ő azzal védekezett, hogy felkérte az energetikai minisztert, álljon a nyilvánosság elé, s tisztázza az ügyet. Ennek a felkérésnek már közel egy hete, de a tisztázás még várat magára, ami arra is utal, hogy a kormányfőnek a kabineten belül annyi tekintélye van, mint napelempark-építő tapasztalata a szerencsés megbízottnak. Az ügyből persze politikai téma is lett, az ellenzék szerint a megbízott vállalkozó a liberálisok támogatója, s ezen az úton törlesztettek neki.
Mivel az ügy még végtelen jóakarattal is megmagyarázhatatlan, előfordulhat, hogy látunk egy energikus minisztercserét a közeljövőben. De ott a gond, hogy a közmunkálatoknak a haveri vagy politikai alapon történő kiszervezési gyakorlata egyidős magával az országgal, ez így ment itt nemcsak a rendszerváltás óta, hanem már a két, hegyen túli fejedelemség összeboronálásától számítva, amelyeknek az első közös fejedelmét is hasonló svindlik miatt rúgták ki, s cserélték királyra. S ameddig ezzel a hagyománnyal nem szakítunk, addig marad egyre távolodó álom számunkra a nyugati életszínvonal.
