„Szembejött velem a logopédia”

A gyógyító játék

Bár a közmondás szerint egy fecske nem csinál tavaszt, Imre Tekla gyógypedagógusnak ez sikerült. 13 éve hozta létre a Lurkó-kuckó fejlesztő- és játszóházat Marosvásárhelyen, ahol gyógypedagógusként szép eredményeket ért el, munkatársaival sok gyermeken, családon segítettek, megkeresve a támogatókat, a lehetőségeket a szociálisan hátrányos családok megsegítésére is.

A fejlesztő- és játszóház szépen kialakított két újabb termében kérdeztem életútjáról, munkájáról, a kihívásokról és az örömökről.

– Kézdivásárhelyen születtem, a szüleim ott dolgoztak. A rendszerváltást követően családunk Aradra költözött, ahol gyermekkorom felét töltöttem. Ott érettségiztem, és onnan mentem egyetemre. Mivel a gyermekekkel való foglalkozás érdekelt, XI. osztályos koromban valósággal „szembejött velem” a logopédia. Egy keresztrejtvényben találkoztam a kifejezéssel, majd alaposan utánanéztem, hogy mit is jelent, mit foglal magában, és milyen egyetemet kell elvégezni ahhoz, hogy az ember logopédus legyen. Így kerültem a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem gyógypedagógia szakára, ahol a pszichológiai, gyógypedagógiai alaptantárgyak között szerepel a logopédia, és azonkívül a különböző fogyatékkal élő – hallás-, látás-, mozgássérült, értelmileg és a tanulásban akadályozott – gyermekek gyógypedagógiája is.

– Mielőtt továbbmennénk, tisztázzuk a pályádat meghatározó bűvös szó jelentését.

– A logopédia a beszélt és írott nyelv megértésében és/vagy kifejezésében felmerülő zavarok terápiájával foglalkozik, magába foglalja az artikulációs rendellenességeket, a légzési problémákat, a dadogást, hadarást, az orrhangzósságot, a megkésett beszédfejlődést, az írás, az olvasás elsajátításának nehézségeit. A diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia (olvasási, írási, számolási részképességzavarok) terápiája is ide tartozik. Ha a gyermeknek már óvodáskorban részképesség-problémái vannak, nem a korának megfelelő egy vagy több terület fejlettsége, mivel ezek sokszor maguktól nem múlnak el, el kellene kezdeni a fejlesztést, hogy mire iskolába megy a gyermek, az említett zavarokat ki lehessen küszöbölni. Ez azért fontos, hogy később ne alakuljanak ki önértékelési problémái, ne hárítsa a tanulást, s meg lehessen előzni a sok összegyűlt tanulási nehézséget, kudarcot is. Minél több idő telik el, annál jobban érzi a közte és társai közötti különbséget, főleg, ha az elmaradás több területet érint, ami frusztrációt okoz.

 Fontos, hogy ha felmerül a szülőben a gyanú, a gyerek pedagógusainak együttműködésével a fejlesztő szakemberek fel kell mérjék a gyereket. Az egyetemi éveim és egyéb továbbképzéseim által tudatosult bennem, hogy a mozgásfejlődésnek, a nagymozgások fejlesztésének mekkora szerepe van a gyermek értelmi képességének, részképességeinek fejlődéséhez. A beszéd is egy finommotorikus mozgás, ami összefügg a nagymozgások fejlődésével. A megkésett fejlődés, a motorikus ügyetlenség összefügghet egy beszédnehézséggel is. Például a helyes nyelvmozgást egyes esetekben nehéz megtanítani, holott bizonyos hangok kimondása ettől függ.

A mozgásfejlődés, -fejlesztés fontosságának felismerését követően különböző képzéseken vettem részt, ezen a területen is sokat olvastam, tanultam. Megismertem a Delacat-módszert, az Ayres-terápiát, a Kulcsár Mihályné-programot, a TSMT tervezett szenzomotoros tréninget, az alapozó terápiát. A Lurkó-kuckó programjai között is fontos szerepet játszik a mozgásfejlesztés, többen is foglalkozunk vele.

Ha egy gyermeknél együttmozgások, valamint fennmaradó csecsemőkori le nem épült reflexek vannak, ezek negatívan befolyásolhatják a logopédiai és nagymozgásbeli fejlődését, és akár felnőttkorban is komoly problémát okozhatnak. Vannak életünk végéig fontos reflexek, amelyek fennmaradnak, de van néhány csecsemőkori reflex, amelynek integrálódnia kell a mozgásunkba.

Ha a gyermek csúnyán ír, annak is több oka lehet: például az, hogy anatómiailag nincs kialakulva a megfelelő csontozat a kezében, és ehhez képest túl hamar kell kis vonalközbe írnia, de lehet ok egy fennmaradt csecsemőköri reflex is.

– Hogyan alakult a pályád az egyetem elvégzése után?

– A rendszerváltás alatt háttérbe szorult a pszichológia, gyógypedagógia. Viszont a kétezres évek elején, amikor Aradon a tanügyben foglaltam el logopédusi állást, már kezdték felismerni a fontosságát, bár akkor még egész Arad megyére egy magyar logopédust alkalmaztak. A magyar óvodában volt a logopédiai kabinet, oda hoztak be gyermekeket, és onnan jártam ki falvakba, a város többi iskolájába. A foglalkozásokba már kezdettől próbáltam bevinni a nagymozgások fejlesztését. Mindig a problémák megelőzésére fektettem a hangsúlyt. Mivel Aradon nem voltak még baba-mama klubok – holott budapesti részképzéseimen meggyőződtem arról, hogy mennyire fontos szerepük van a társadalomban, a gyerekek fejlődésében, az anyák/apák-babák szocializációjában –, Aradon is beindítottam a klubot. A program összeállításában nagy hangsúlyt fektettem a beszéd- és a mozgásfejlődésre. Olyan alkalmak voltak ezek, ahol együtt mozogtunk, együtt mondókáztunk az anyukákkal, apukákkal, akik megtanultak olyan mondókákat, énekeket, amelyeket az együtt élő, többgenerációs nagycsaládok felbomlásával már ők sem vehettek át a szülőktől, nagyszülőktől. Ezek a mondókák a mindennapjaikba is beépültek a mozgással együtt. Bár még nem volt telefonos világ, már akkor is fontos volt, s ma még fontosabb felhívni a szülők figyelmét a sok mozgásra a kütyüzések helyett, vagy annak korlátozása mellett. A baba-mama/apa alkalmak során sok mondókázással, énekléssel kísért mozgásforma, akadálypályákon való csúszás-mászás-járás, különböző tapintású talajok megtapasztalása kap helyet, de finommotorikai és beszédfejlesztési játékok is. Ezeknek ma is látom a fontosságát, így folyamatosan fenntartjuk a mondókázós csoportokat, hogy a szülők is megtapasztalják, hogy a telefont félretéve hogyan lehet minőségi időt eltölteni a kisgyermekekkel.

– Marosvásárhely már a következő állomás volt. Ideköltözéseteket követően hogyan folytattad a már kipróbált tevékenységeket?

– A lányaim születése után visszamentem a tanügybe dolgozni., ahol folytattam a fejlesztést, a logopédiát, a mozgásfejlesztés alkalmazását. Szívesen dolgoztam a gyermekekkel, és szerettem volna még többet tenni, de ahhoz nem volt megfelelő terem, eszközök, és a szülőkkel sem tudtam olyan kapcsolatot kialakítani, amilyent szerettem volna. Saját vállalkozást indítottam, és otthon, a lakásunkban tartottam egy darabig egyéni és csoportos fejlesztéseket és baba-mama folalkozásokat is. Egy idő után ez már nem volt kényelmes, ezért kezdtem el helyszínt, kollégákat keresni. Kolléganőkkel találtunk egymásra, akiknek fontos volt, hogy sikerüljön a tervezett Lurkó-kuckó Egyesületet létrehozni. Számomra az volt a lényeg, hogy csoportosan dolgozhassunk megfelelő helyszínen, ahol úgy tudjuk berendezni a termeket, hogy a nagymozgások fejlesztésére is legyen terünk, és egyesületként tudjunk pályázni. A tevékenységet immár 13 éve így folytatjuk.

– Hogyan teremtitek elő az anyagiakat a fennmaradáshoz?

– A szülők is hozzájárulnak, és próbálunk pályázatokat elnyerni a működési költségekre a megyei tanácstól, a helyi tanácstól, az RMDSZ-től, a Communitastól, a Bethlen Gábor Alaptól, amiért nagyon hálásak vagyunk. A pályázati pénzeket a működési költségekre, a fejlesztésekre fordítjuk, valamint olyan családok megsegítésére, akik anyagilag nem tudják a megszabott költséget fedezni. A felsorolt támogatókon kívül olyan cégeket is magunk mögött tudhatunk, akik folyamatosan vagy egyszeri alkalommal támogatják azokat a személyeket, akiknek nincs vagy csak részben van lehetőségük a részvételi költségeket fedezni.

A Gecse Utcai Református Egyházkerülettől béreljük a helyiségeket. A munkatársak száma az igényektől függően változó, vannak részmunkaidővel dolgozó és önkéntes munkatársaink is: fejlesztő terapeuták, logopédusok, gyógy-

pedagógusok, mozgásfejlesztő szakemberek, pszichológusok és akik a vakációs programokban vesznek részt.

– Tudom, hogy egyénenként különböző, de a többséget illetően mennyi idő szükséges ahhoz, hogy eredményt lehessen felmutatni?

– Ez nagyon változó, ha van két gyerek, akiknél csak az r betű kiejtését kell kialakítani, és minden más terület a koruknak megfelelő, egyik gyermeknél két-három hónap, a másiknál egy év is szükséges lehet.

– Beszédhibák esetén mikor kell szakemberhez fordulni? Vannak családok, ahol kedvesnek tartják, ha a gyermek selypít, és nem is gondolnak arra, hogy logopédushoz forduljanak.

– Az artikulációs zavarok korrigálását körülbelül négy és fél-, ötéves kortól, iskolába menésig kellene kijavítani, hogy a gyermek tiszta kiejtéssel kezdje az előkészítő osztályt. Emellett a bő szókincs is fontos, ezért kell sok mesét hallgatnia, sokat beszélni vele, hogy ne a telefonon, televízión nőjön fel. Az olyan gyermekek, akik előtt ott van állandóan valamilyen kütyü, elvesztik az érdeklődésüket a való világ iránt, visszafejlődnek, vagy nem alakul ki a megfelelő érdeklődésük, és nem tudnak például néhány kaviccsal, levéllel kreatívan játszani, és egy játszótéren mozgás szempontjából sem tudják feltalálni magukat. Ha környezeti szerzett probléma miatt késett meg a gyermek mozgás- vagy beszédfejlődése, vagy értelmileg el van maradva a kortársaihoz képest, a szülőkkel való egyeztetés során lehet segíteni. Ha a gyermeknek nincs megfelelő mozgástere kúszni-mászni, megfelelő időt a földön tölteni hat-tíz hónapos korban, és függőlegesen áll fel a rácsos állókában, holott neki még kúszva-mászva a vízszintes mozgásformákat kellene elsajátítania, amelyeknek fontos szerepük  van a későbbi tanulásban, akkor az nagyon negatívan hathat a gyermek fejlődésére. Ezért szoktuk a mozgásfejlesztő terápiákat okosító tornának nevezni és megfoghatóbbá tenni. Pl. van olyan gyermek, aki sokat csetlik-botlik, beveri a fejét, motorikusan ügyetlen. Ez lehet veleszületett idegrendszeri probléma, de környezeti elhanyagolódás is, ami a nem megfelelő fejlesztés miatt alakul ki. De ha pl. a babakocsiban tologatják órák hosszat az egy-másfél-két éves gyermeket, aki már helyváltoztatásra képes, annak kimaradhat annak megfelelő megtapasztalása, elsajátítása, hogy milyenek a különböző talajtípusok, aminek fontos szerepe van a későbbi fejlődésben, tanulásban. Lényegesnek tartom elmondani a szülőknek a mozgásfejlődés hatásait a tanulásban és a későbbi fejlődésben. Sokszor csak az iskolában szembesülnek, hogy probléma van, előkészítőben még nem látják át, első osztályban még nem tudják, hogy mekkora az a tananyagmennyiség, amelyet a gyermek még megbír. Második, harmadik osztályos gyereknél válik egyértelművé, hogy valami baj van. Előfordul, hogy a tanító is jelzi, de a szülő még mindig arra gondol, hogy a gyermek behozza a lemaradást. Bármikor lehet fejleszteni egy gyermeket, sőt egy felnőttet is, csak nem mindegy, hogy mennyi idő alatt, mennyi energiával, és a lemaradást mennyire lehet behozni. Azért próbáljuk meg a prevencióra helyezni a hangsúlyt és elmagyarázni a szülőknek, hogy minek mi lehet a következménye. A fejlesztést az adott korosztálynak és az adott gyereknek megfelelően próbáljuk megoldani, és a gyermeket is bevonni abba, hogy ő is motivált partner legyen a velünk való együttműködésben.

Viszont azt a gyermeket, akinek semmit nem kell otthon tennie, ami a komfortzónájából kibillenti, és a telefon, a táblagép, a tévé mellett tölti ideje nagy részét, nagyon nehéz fejleszteni. Nem érdekli sem a mászás, sem az autótologatás, sem a logikai játékok, mindenhol minden uncsi, és még az öltöztetés, etetés is a szülő feladata, amiben sok esetben nincs jelen a gyermek. Valamivel játszik, és oda sem figyel, hogy mi történik vele. Holott neki is jelen kellene lennie, hogy ne egy bábut tegyünk-vegyünk, és akkor interakcióvá válna az evés, öltözés és más tevékenységek is.