Székely Magda: Ítélet
Leomolván az idők, mint a várak,
napján a végső elszámoltatásnak,
mindkét oldalon ugyanazok állnak.
Egy szín alatt a jók, a rosszak,
szorongatókon a szorongatottak
enyhületlen egymásba rajzolódnak.
Pedig törekedve hiába
minden idom külön kiválna,
vissza enmaga térfogatába.
De nincs hely ott hiú törekedésre,
nincs mód kitérni a kiterjedésbe,
a bűn kényelme végleg visszavéve.
Ott nincs gonosz már továbbindulóban,
a készületlen kívülebb lelobban,
emlékezete elmarad a porban.
Ott csak a jó az, ami súlya nélkül
felsorakozva útra kelni készül,
a gyönge híd csak egy hívásból épül,
ha majd beteljesedve
odaátról, áradnak egyre,
a fényből másba, fényesebbe.
Tíz éve, 2007 áprilisában, 70 évesen hunyt el a Kossuth-díjas költő.