Szabadegyetem Nyárádszentlászlón

A népi kultúra digitalizációja és hasznosítása

A tavalyi kihagyás után megújult helyszínen és új megközelítésből vizsgált témákkal jelentkezett június 20–21-én az Erdélyi Hagyományok Háza (EHH) szabadegyeteme. Mind a helyszín, mind a témák felkeltették az érdeklődők figyelmét, de a szakmabelieknek is lehetőséget nyújtottak a tapasztalatok és kérdések átbeszélésére.

Idén Mikházáról Nyárádszentlászlóra tette át szabadegyetemét az EHH, mert itt családiasabb és kompaktabb környezetben fogadhatta az előadókat, szakmabelieket és az érdeklődőket, az előadások és szállások egy helyen elérhetők voltak, így kialakulhatott a szabadegyetemekre jellemző kötetlenebb, de a tudás iránt érdeklődő hangulat. Az idei rendezvény programja a szabadegyetemre jellemzően ötvözte az ismeretterjesztést és a szakmai tevékenységeket.

Fotó: Gligor Róbert László

Az idei téma a népi kultúra és digitalizáció kérdése volt, ugyanis az elmúlt száz évben – és ma is – az aktuális legfejlettebb technikával zajlott a népi kultúra gyűjtése, kutatása, amit aztán kutatóintézetek dolgoztak fel és tettek elérhetővé. A budapesti Hagyományok Háza rengeteg anyaggal rendelkezik, és több létrehozott alkalmazás révén lehet azokból tanulni, gyűjtéseket tartalmazó adatbázisokat elérni. A Néprajzi Múzeum a világ mintakincseit gyűjtötte össze, ezekből saját ízlés szerint lehet új motívumokat létrehozni. Az erdélyi múzeumok elhozták és bemutatták, a közönség számára is elérhetővé tették tapasztalataikat. Arról is lehetett hallani, hogy miként hat a hagyomány a közösségre, milyen funkciója van ma a hagyománynak, de lehetett élőben vagy digitális alkalmazás révén citerázni tanulni is. 

Voltak kézműves tevékenységek, lehetőség a mélyebb, személyesebb szakmai beszélgetésekre, és nem hiányzott a jókedv, a népzene és táncház sem. Senkit nem strapált le a hétvége és a Strapa.

Szakma, oktatás, tudásszerzés 

Nemcsak szabadegyetem, hanem szakmai fórum is volt a budapesti Néprajzi Múzeum és az erdélyi múzeumi közösségek képviselői számára az idei alkalom, ahová Budapesttől Csíkszeredáig eljöttek a megyei múzeumok képviselői, és a digitalizációhoz kapcsolódó aktuális kérdésekről beszélgettek, illetve volt kerekasztal-beszélgetés a Székelyek című kiállítás megvalósításáról, ahol nyíltan lehetett beszélni a jelentkező kihívásokról, problémákról, de jó megoldási lehetőségek is elhangzottak. Pénteken délelőtt a múzeológusok és szakmabeliek számára szóltak a digitalizációhoz kapcsolódó programok, délután a néptánc és digitalizáció került terítékre, ugyanis ez már a világjárvány előtt kezdett előtérbe kerülni, és a bezártság idején irányult rá a figyelem, hogy akár otthonról is lehet néptáncot tanulni. Ennek tanulságait is bemutatták, továbbá 50–60 évvel ezelőtt rögzített forrásanyagokat, felvételeket, és hogy miként lehet ezeket ismét feldolgozni és oktatóanyagként az érdeklődők számára felhasználhatóvá tenni.

A szombati programokra főleg a pedagógusokat várták, akiknek Pávai István bemutatta az olyan online elérhető digitális tartalmakat, amelyek a népi kultúra területéről adnak egy-egy szeletet (kézművesség, népi gyermekjátékok, népdalok, népzene, néptánc), de bemutatásra került a folklórdokumentációs tár is, ahol rengeteg régi népzenei gyűjtésfelvétel található, amely ma is használható. A Hagyományok Háza főigazgatója, Both Miklós és munkatársai adatbázisokat és online felületeket mutattak be, amelyek segítségével akár egyénileg is lehet tanulni énekelni, zenélni, s megtudhattuk, hol milyen dallamokat lehet keresni településenként vagy név szerint is. A pedagógusok mellett azokat a szülőket is várták, akiknek fontos a néphagyomány jelenléte a gyerekek oktatásában. Péterffy Csilla pszichológus, gyógypedagógus átfogó és igen tanulságos előadást tartott a digitalizációnak a gyerekekre gyakorolt hatásairól, és felhívta a figyelmet arra, hogy milyen esetekben lehet, szabad és kell használni a gyerekekkel a digitális eszközöket.

Délután már a gyakorlati kérdésekre helyezték a hangsúlyt. Agócs Gergely a hagyományok szerepéről beszélt, Benedek Árpád zene- és óvodapedagógus arról tartott módszertani előadást, hogy miként lehet, kell gyerekjátékot, zenét oktatni a gyerekeknek, és miért fontos ez. Tálas Ágnes és Kiss Zsolt az általuk alapított Lipinka programot és annak módszertani alkalmazását mutatták be a pedagógusoknak, egy olyan felületet, amely rengeteg gyermekjátékot, népdalt, táncot tartalmaz, amelyet az óvodában, iskolában be lehet építeni az oktatásba. A napot a digitális felületeken található citerás anyagok gyakorlati tanulása zárta – Benedek Ágnes és Brugos Anikó tanított citerázást –, hiszen ez az óvodában, kisiskolában is könnyen alkalmazható, használható oktató- és zeneeszköz.

A rendezvény záróeseménye a Magyar Állami Népi Együttes Édeskeserű című előadása volt, amelyet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban mutattak be, majd ezt táncház követte.

Eredményes hétvége

Összességében egy érdekes hétvégén vannak túl – értékelte az esemény végén a rendezvényt a szervező Vass Attila, az EHH programigazgatója. Nagyon sok jó gyakorlatot ismerhettek meg egymástól az előadók és a résztvevők, és ez is a lényege ennek az eseménynek: találkozzanak egymással a szakmabeliek, osszák meg egymással a tapasztalataikat, hívják fel a figyelmet a problémákra, és adják tovább azokat a működő és jól bevált gyakorlatokat, amelyeket alkalmaznak a munkájuk során. Ez egyaránt érvényes a múzeológusokra, táncosokra, pedagógusokra, akik a vendégeik voltak.

Az előadók Magyarországról és Erdélyből érkeztek, Budapesttől Csíkszeredáig, a résztvevők többsége viszont Maros megyei volt. Szombaton 150 személy fordult meg a szabadegyetemen, pénteken 40, a szűkebb múzeológus és táncos szakma volt jelen – derült ki a bejelentkezések összesítéséből.

Várták a szakembereket

Nagy érdeklődéssel várta a rendezvényt Derzsi Ágnes marosvásárhelyi tanítónő, aki az előző szabadegyetemen is jelen volt Mikházán, és sok információt szerzett ott, az elméleti szaktudástól a gyakorlatig sokat gazdagodhatott, de tetszett neki a szabadegyetemek hangulata is, és annak is örült, hogy láthatta, hallhatta, szóba állhatott azokkal a szakemberekkel, akiket évek óta követ a világhálón. Emiatt várta az idei rendezvényt is, és számára ez a helyszín is inspiráló közeg volt.

A szombati nap számára abban próbált irányadó lenni, hogy mennyire összeegyeztethető a néphagyomány és a digitalizáció, s ha már nem tudunk eltekinteni a modern eszközöktől, és lépést kell tartani a technikával, akkor mennyire szükséges megtalálni köztük az egészséges egyensúlyt, meddig lehet használni egy eszközt, és mikor kell abbahagyni és visszatérni a közösségi tevékenységekhez. Úgy érzi, kapott válaszokat, de még mindig vannak kérdései, ez pedig további érdeklődésre, kutakodásra ösztönzi. Eredményesnek és hasznosnak találta a napot, mert nyitottan, kíváncsian érkezett, és jó volt több szemszögből megvilágítva látnia a témát, azt, hogy hogyan lát bizonyos dolgokat a gyógypedagógus, a mesemondó, a képző, a pedagógus, és emellett ott volt az ő alakuló véleménye is. Ő személy szerint mindenhol „összeválogatja” azt, amit hasznosnak talál, majd a saját személyiségén átszűri és alkalmazza.