„Soha nem késő elindulni egy új úton”

• 2025-03-11 16:00:00

• -

Beszélgetés Sárándi Nagy Péter vállalkozóval, online marketingtanácsadóval

– Ifjúkori álmodat követve, az 1990-es évek elején kivándoroltál Amerikába. A hosszú évek során sok helyen sokféle munkát végeztél, beleértve a kemény fizikai munkát is, majd egy híres szoftvercégnél dolgoztál, ahol jól kerestél, elismerték a munkádat, anyagi és munkahelyi biztonságot nyújtott a vállalat. Te mégis másra, szabadságra vágytál. 

– Minden sikernek az alapja egy kitartó, rendszeres tevékenységnek a vége.

Abból, hogy én ülök egy irodában, nem lesz olyan kaland, nem lesz olyan történet, nem fogom tudni élvezni ezt a dolgot (munkát), hiába keresek annyi pénzt, amennyit szeretek keresni. És akkor eldöntöttem, hogy váltok, ebből lett aztán az, hogy hazaköltözöm Magyarországra. Rájöttem, hogy tudok online dolgozni, nem vagyok semmihez, senkihez kötve, nem vagyok egy időbeosztásba belekényszerítve.

– Mi késztetett arra, mi volt az a mozgatóerő, ami alapján meghoztad a döntést, hogy 30 év amerikai élet és munka után, 2024-ben hazaköltözz Magyarországra, Budapestre?

– Több tényezője van. Egyik az, hogy megszületett a 8000 mérföldre otthonról című könyvem, és ez segített abban, hogy kicsit leltározzam a saját életemet, hogy mi történt eddig, mi a fontos, mi nem fontos. Utána – 2023-ban, a könyv megjelenése utáni évben – kapcsolatba kerültem egy ügyvéddel, ami szintén nagyon nagyot változtatott rajtam. Ez az ügyvéd 40 évig ült tolókocsiban, teljesen lebénulva, és én ott tudtam lenni az életének utolsó hat hónapjában. Segítettem neki olyan dolgokat megvalósítani, amikről álmodozott egész életében, és ez mindkettőnknek egy hatalmas élmény volt, egy nagyon jó kapcsolat alakult ki, de ő elhunyt. Az, hogy ott tudtam lenni mellette, és segíteni tudtam neki, no meg a saját apámnak az egészségi állapota mind szerepet játszott abban, hogy én eldöntöttem, hogy hazajövök. Kerestem a lehetőségét annak, hogy hogyan tudok Magyarországról online munkával pénzt keresni. Volt három-négy lehetőség, és végül úgy döntöttem, hogy ezek közül az egyiket kiválasztom. Visszatekintve – most már egy éve Magyarországon vagyok –, úgy néz ki, hogy jól döntöttem.

– Mi az a nem megszokott nézőpont, amit kialakítottál a világról, és amit megfogalmaznál?

– Ahogy én látom – magyarországi nézőpontokról tudok beszélni, itt élek, itt vannak a kapcsolataim –, mindenképpen egy vállalkozói szellem, mindenképpen egy „azért sem adom fel” hozzáállás szükséges. És sok esetben, amikor valaki elkezd elindulni egy úton, és kudarcot vall, akkor úgy könyveli el, hogy neki nem szabad egy új úton elindulnia, mert ha egyszer kudarcot vallott, akkor az nem neki való. Igazából mindegy, hogy hány úton indulunk el, ha az eredeti cél meg tud maradni, az mindegy, hogy milyen módszerrel érjük el, nem szabad róla lemondani, és újra fel kell állni, újra neki kell látni. Én 50 éves vagyok. A mai 50 éves korosztály olyan, mint 20–30 évvel ezelőtt a 30 éves korosztály. Emlékszem, hogy én gyermekkoromban hogyan néztem egy 50 éves emberre, és látom azt, hogy hogyan érzem magam mint 50 éves. Biztos vagyok benne, hogy én el fogok élni 80-100 éves koromig is akár. Soha nem késő elkezdeni tanulni, soha nem késő belevágni abba, hogy mondjuk valaki megtanul angolul. Soha nem késő elindulni egy új úton, és feladni azt, amivel nem vagyunk 100%-ig megelégedve, tudván azt, hogy ki tudtunk volna hozni többet ebből az életből. Ez van benne a könyvben, ez a nézőpont, nagyon sok példával és nagyon sok történettel alátámasztva. És ezt a nézőpontot, ezt a lelkesedést szeretném átadni az embereknek az élet minden percének a kihasználásához.

– Sok mindenben nem értettél egyet és most sem értesz egyet a jelenlegi oktatási rendszerrel, de a könyvedben többször hangsúlyozod a tanulás, a személyiségfejlesztés, az olvasás és az írás rendkívül nagy szerepét és fontosságát. Hogyan tekintesz az olvasásra és az írásra, hiszen azt is kiemeled a könyvedben, hogy az olvasás és az írás már kamaszkorodtól menedéket jelentett számodra.

– Gyerekkoromban naplót vezettem, 13-14 éves koromtól rendszeresen írtam le a gondolataimat, szótárat szerkesztettem magamnak. Azokat a szavakat, amiket olvastam, és nem értettem, beírtam egy kis füzetbe, aztán megnéztem a szótárban, hogy ezek mit jelentenek. Erre valahogy ráéreztem, és később rájöttem, hogy ez mennyire fontos. Én azt gondolom, hogy a mai oktatás egy olyan rendszerre épül, aminek a célja az, hogy az emberek irányíthatóak legyenek. Nem szabad, hogy az oktatásnak EZ legyen a célja. Ez igazából nem is oktatás, hanem belenevelés, egy rendszerhez nevelni alattvalókat. Ez most nem minden tanárra és nem minden iskolára vonatkozik, de sajnos az alapoktatásnak van egy ilyen íze. És ha megnézzük, hogy mi történik, ha valaki elvégez egy egyetemet manapság, az nem biztos, hogy be tud ülni egy stabil állásba, vagy egy stabil pozíciót be tud tölteni, és onnantól kezdve minden rózsás, és az élete meg van oldva. Viszont olyan könyveket olvasva olyan emberektől, akiknek volt mit mondaniuk azokról a sikerekről vagy kudarcokról, amit elértek és átéltek, én mindig sokkal többet merítettem, mint olyan használhatatlan lexikális adatokból, amiket ma a telefonomból harminc másodperc alatt megtudok. Azért ülni egy iskolában, hogy olyan dolgokat tanuljak, amit nekem a telefon megmond harminc másodperc alatt, az őrültség.

– Úgy tekintesz az időre, mint az egyik legfőbb értékre, hiszen az, ami elmúlt, nem tér többet vissza.

– Igen, az életünkben az a legfontosabb, ami pillanatnyilag a birtokunkban van. Az emberek sok esetben azt gondolják, hogy a pénz többet ér, mint az idő, de ez változik, és az idő sokkal többet ér, mint a pénz. Az a baj, hogy nagyon sokan a pénzt csak úgy tudják megkeresni, hogy az idejüket adják érte, ami a legfontosabb és legértékesebb dolguk, és ez a pénznek az értékét láthatólag megemeli. De amikor már valaki úgy tud pénzt kreálni vagy csinálni – mert nem szeretem azt a szót, hogy keresni –, hogy nem az idejét adja el, hanem más módon tud pénzhez jutni, akkor válik az idő sokkal-sokkal értékesebbé.

– Azt is hangsúlyozod a könyvedben és az előadásaid során, hogy az embereknek legyenek álmaik, céljaik, és ezeket igyekezzenek megvalósítani.

– Igen, ez egy olyan dolog, amit én megtanultam 20 éves koromban, és ezt alkalmazom rendszeresen. És ha azt érzem, hogy nem vagyok elég motivált, hogy „nem dob ki az ágy”, akkor én a célokat úgy tekintem, mint egy eszközt, mint amilyen az asztalosnak a kalapács. Ha azt érzem, hogy nem vagyok elég motivált, elő kell venni a kalapácsot, a céljaimat, átnézem, átírom, ha kell, teszek hozzá, ha kell, elveszek belőle, és addig lehet ezt végezni, olyan szintre lehet felvinni, hogy ha ránézek a céljaimra, átgondolom őket, kiráz a hideg vagy könnybe lábad a szemem, hogy ez nekem kell, ezt én el akarom érni az életemben, és ha bármit meg kell tenni ezért, mondjátok meg, és megteszem. Tehát, ha valaki ilyen szintre fel tudja ezt vinni, hogy mit akar kezdeni ezzel az élettel, akkor minden megváltozik. Ez olyan, mint amikor egy autóba, egy karosszériába beletesszük a motort. Lehet az nagyon szép, lehet, hogy csillog-villog, lehet, hogy az emberek elámulnak, amikor meglátják, de ha nincs benne motor, akkor semmit nem ér. Az élet akkor indul be, amikor beletesszük ezt a motort, adunk neki egy célt.

– Vállalkozóként, online marketingtanácsadóként dolgozol. Mit tudsz elmondani jelenlegi munkádról, céljaidról?

– Az egyik az, hogy imádom csinálni. A másik az, hogy sok, 100-120 embernek tudok segíteni abban, hogy hogyan tudnak 2025-ben egy online vállalkozást elindítani, tanulni erről, elindulni kisebb-nagyobb sikerek felé, és hogyan tudják ezt másodjövedelemként vagy akár fő jövedelemforrásként kezelni, mert azt látom, hogy itt az AI (mesterséges intelligencia). Az AI nem fogja elvenni az emberek munkáját. Azok fogják elvenni az emberek munkáját, akik tudják azt, hogy hogyan kell használni a mesterséges intelligenciát. Igazából azok lesznek sikeresek, akik a mesterséges intelligenciát elkezdik megtanulni, felhasználni és alkalmazni azokkal szemben, akik valamiért nem kezdik el használni, nem tudják alkalmazni. Mert ez egy olyan eszköz a kezünkben, mint hogyha nem csak egy szerszámot tudnánk felvenni egyszerre, mintha tíz-húsz-harminc-negyven szerszámmal tudnánk dolgozni egyszerre. Tehát képzeljünk el egy autószerelőt, aki egyszerre tíz-húsz-harminc szerszámmal tudja szerelni az autót. Tíz-húsz-harminc ember kellene hozzá, hogy tudja szerelni az autót. Meggyorsítja a mesterséges intelligencia a tevékenységünket. Nem csupán az AI-ról van szó. Ha valaki egy munkahelyen dolgozik, aláír egy szerződést, hogy ennyi pénzt, X összeget fog keresni. Ha odamegy a főnökéhez és azt mondja neki: kiszámoltam, átnéztem, ez a pénz igazából nem megfelelő, szeretném én ennek a dupláját megkeresni. Mit mond a főnök? Viszont, ha valaki elindul egy online vállalkozással, és azt mondja, oké, hogy ennyi pénzt keresek, de szeretném a dupláját keresni, akkor csak azt kell összeállítani, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy tudja a dupláját keresni, és igazából a határ a csillagos ég. Ha valaki online kezd el dolgozni, akkor nagyon gyorsan az idegen nyelvek, a határok már nem jelentenek problémát,  át tud lépni kultúrákon, át tud lépni nyelvi problémákon. És ha egy szolgáltatása vagy egy terméke van, amit értékesíteni tud, akkor csak az ügyességén múlik, hogy hol a felső határ a bevételében. És én egy specifikus megközelítést tanítok, amivel úgy néz ki, hogy Európában pillanatnyilag nagyon jól haladunk.

– Ahogy kiemelted, nem szabad csupán egy ország határain belül kifejteni, korlátok közé szorítani a tevékenységet, hiszen így nagyobbak a kockázatok, hanem érdemes próbálkozni a globális vállalkozásokkal, a globális piacokkal.

– Mindenképpen. De ezelőtt van egy lépés, hogy eladom az időmet, amiről beszéltem korábban, eladom a nyolc órát, és elfogadom azt a tíz-húsz-negyven eurót, amit kapok óránként, és megelégszem azzal, hogy ez egy fix. És erre a fixre alapozom meg a céljaimat, azt, hogy milyen autóval járok, ennek alapján határozom meg, hogy hányszor megyek étterembe egy héten. Ezt a keretet próbálom betölteni az életemben. Vagy azt mondom, hogy elindulok valamivel, tanulok róla, elesek-felkelek, de jobb leszek, és elérem azt, hogy egy online vállalkozással én döntöm el, hogy mekkorák ezek a keretek, mennyi munkát teszek bele, hol, mikor, mennyit dolgozok, és a kitűzött céljaimat hogyan tudom elérni. A kitűzött céljaim tízszerhússzor lehetnek nagyobbak, mint hogyha egy alkalmazottként dolgoznék. Igazából ez a nagy változás.

– Fontos szerepe van az online vállalkozásokon belül a kommunikációnak, az emberi kapcsolatok építésének és fejlesztésének.

– Igen. Ha megnézzük a mai sikeres cégeket, azt látjuk, hogy azok egy kultúrát hoznak létre a termékük vagy szolgáltatásuk köré. Aki elkezd venni egy bizonyos márkájú terméket, az megmarad annál a terméknél. Aki egy Samsung telefont vesz például, az valószínűleg sokáig megmarad ennél a márkánál, egy kultúrát alakított ki ezzel. Az autómárkák, sportmárkák ezekre a kultúrákra alapoznak, és érzelmeket vagy érzéseket árulnak, amit utána az a termék jelképezni fog. Most ezt is megfigyelhetjük, hogy ezek az online reklámok vagy online közösségek, a közös nézőpontok kialakítása van a termékek mögött. Igazából egy online munka, egy online termék árusítása esetén az ma már nem elég, hogy valaki a termékről beszél. Nem ez a fontos. Én azt tanítom azoknak, akikkel dolgozom, hogy két dolgot ne reklámozzanak: a terméket vagy egy üzleti lehetőséget, mert ez ma már nem érdekli az embereket. Annyit buktak, annyi kudarc volt, annyi lehúzás, annyi nem működő terméket láttak az emberek, hogy ez már nem érdekli őket. 

Az eredmények a fontosak, hogy az eredményt mutassuk, amit el lehet érni egy bizonyos tevékenységgel vagy egy bizonyos termék használatával.