Rövid beszélgetés az erdélyi legendával

Bölöni-akadémia Marosvásárhelyen?

A Bölöni Lászlóról készült dokumentumfilm turnéjának marosszentgyörgyi állomásán több mint 500 érdeklődő tekintette meg a legendáról készült összeállítást. Az eseményen a község polgármestere, Sófalvi Szabolcs beszélgetett a labdarúgóval, aki ezt követően lapunk néhány kérdésére is válaszolt. 

– Ki inspirálta, hogy labdarúgó legyen?

– Ahogy édesanyám is meséli a filmben, édesapám nagyon sokat játszott velem, már egész kicsi koromtól. Én is emlékszem egy kicsi zöld labdára, amit rengeteget rugdostam. Más inspirációm nem volt. Én számos más sportot gyakoroltam, de a fejemben mindig az volt, hogy ha valamilyen sportoló lesz belőlem, akkor futballista leszek. 

– Hogyan élte meg a marosvásárhelyi díszbemutatót, ahol többek között régi csapattársak is részt vettek? 

– Én mindannyiuknak nagyon örvendtem, valamennyiüket én hívtam meg az előadásra. Persze szomorú volt látni egy-két nehéz esetet, de akkor is örvendtem, hogy valamennyire együtt voltak a fiúk. Lehet, hogy talán többet kellett volna velük is foglalkozni a filmben, de egyrészt a filmet nem én készítettem, másrészt pedig az összeállításban főleg olyan emberek jelentek meg, szólaltak meg, akiket a film rendezője és a filmet fogalmazók „el tudnak adni”.

– Elhangzott a film premierjén, hogy igyekszik visszaadni szülővárosának azt a szeretetet és törődést, amit az évek során kapott. Gondolkodott-e azon, hogy futballakadémiát indít Marosvásárhelyen? 

– Természetesen gondoltam rá, de ez egy olyan dolog, amit akkor tud az ember elindítani, ha itt van helyben. Ahhoz, hogy minden úgy működjön, ahogy Nyugaton hozzászoktál, nem lehet távolról kezelni, hanem benne kell lenni. Én gyakorlatilag, mióta elmentem Bukarestbe – bár sokszor jártam itthon, de sosem jöttem haza letelepedni –, mindig valahol máshol dolgoztam, máshol éltem. Ennek következtében pedig sosem akartam belevágni a dologba, mert nem tartottam érdemesnek, ha nem felel meg a saját igényeimnek. 

– Ellátogat minden helyszínre, ahol a filmet vetítik – itt, Marosszentgyörgyön is több száz személyre szóló aláírást osztott ki, több száz emberrel készített fotót. Miért tartja ezt fontosnak? 

– Én tartozom ezzel Marosvásárhelynek, Maros megyének. Valakinek egy másodpercre egy öleléssel, egy aláírással, egy kézfogással örömet szerezni – biztos vagyok benne, hogy ez sokat jelent. Én Marosvásárhelyt mindig magam mellett éreztem, tudtam, hogy Vásárhely aggódik értem, amikor nehéz időszakokat éltem meg. Ezért cserében csak azt mondhatom, hogy mindenhova magammal vittem Marosvásárhelynek a nevét – amikor szerződést írtam alá, ott volt, hogy „hol született: Marosvásárhelyen”. 

– Ha eltekintünk attól, hogy milyen csapatoknál játszott, és milyen csapatokat edzett, kinek szurkol ma Bölöni László? 

– Természetesen érdekel a román és a magyar válogatott szereplése is. A klubcsapatoknál pedig most már annyi a mérkőzés, hogy ezek kicsikét felhígultak. Mivel én Franciaországban telepedtem le egy jó ideje, így ha egy bizonyos kupaküzdelem vége felé közeledünk, olyankor természetesen már jobban odafigyelek a francia csapatok eredményére.