2025. július 5., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Múlt héten, szerda este került sor a marosvásárhelyi Rocksuli félévzáró gálaestjére a Jazz&Blues Clubban – és azt már a legelején elárulhatjuk, hogy nagyszerű koncerten vehettünk részt! 


Múlt héten, szerda este került sor a marosvásárhelyi Rocksuli félévzáró gálaestjére a Jazz&Blues Clubban – és azt már a legelején elárulhatjuk, hogy nagyszerű koncerten vehettünk részt! Az egyedülálló és igen dicséretes kezdeményezés marosvásárhelyi ötletgazdája és szervezője a Bronx Music Egyesület, a Rocksuli lényege pedig – mint azt a név is elárulja – azon ifjak zenei oktatása, akik a rockmuzsikát szeretik. És igencsak ifjakról van szó: a dzsesszklub színpadán a mindössze hét-nyolc évesektől a tizenéves diákokig megtalálhattuk a legfiatalabb korosztályok képviselőit.
A du. 6 órakor kezdődő gálaműsor telt házas közönséget vonzott: lámpalázas zenészpalánták és büszkeségtől csillogó szemű szüleik hada vette birtokba a Sörház utcai klub nagytermét, majd Szőlősi-Pénzes Szilárd ceremóniamester színpadra lépésével elkezdődött a koncert, amelynek dramaturgiája szerint a rocksulis diákok mutathatták meg tudásukat és játszottak ismert dalokat egymás, illetve tanáraik kíséretében. És volt egy meglepetés is: Kalapács József magyar rocklegenda, a Pokolgép, az Omen és számos más, kultikus státusú zenekar frontembere, aki ezúttal díszmeghívottként érkezett, és az esemény aktív résztvevőjévé vált. A műsor keretében a Rocksuli mintegy hatvan diákja lépett fel és adott elő közismert szerzeményeket olyan együttesektől és előadóktól, mint a Tankcsapda, az Ocho Macho, a Republic, Zorán, a Lord, a Hooligans, a Bikini, az Ossián, a Pokolgép, a Europe, a Bon Jovi, Joan Jett, valamint a Queen. 
Ami az igazi meglepetés erejével hatott, az az ifjú zenészek felkészültsége volt. Örömmel néztük a tíz-tizenkét éves fiúkat és lányokat a szólógitár, a bőgő, a dob és a mikrofon mögött, amint enyhe lámpalázzal, de egyre nagyobb átéléssel játszták a dalokat, miközben nem tudtunk nem arra gondolni, hogy ezek a fiatalok éppen a jövőjüket teremtik meg most – a színpad varázsa örökké befészkelte magát a szívükbe, és ki tudja, lehet, többüket is híres rockzenészként láthatjuk majd viszont pár esztendő múlva. Mert igen sokuk tehetsége erre predesztinálja őket, és ennek fényében nőtt nagyra a szemünkben a rocksulis kezdeményezés – amely nélkül e tehetség lehet, soha nem bújt volna elő és nem csírázott volna színpadi fellépéssé.   Élmény volt a pillanat, amikor az egyik diákformáció egy tagja kicsit belevétett a dalba, és a többiek – kilenc-tíz éves gyerekek a ritmusszekciónál – rögtön kijavították a hibát, nem mentek bele a közismert erdőbe (ami azt jelenti, hogy leáll a dal, elölről kell kezdeni). Élmény volt az is, amikor Kalapács József a Pokolgép egyik legszeretettebb himnuszát, a Csak az itt című dalt hét év körüli kislányokkal énekelte el, és az is, amikor a Rocksuli idősebb, tizenéves énekesével közösen lépett színpadra. 
A gálaműsor alatti igen jó hangulat az előbbiek mellett a generációk közötti távolságok teljes áthidalásának is köszönhető – a zene itt tényleg összehozott mindenkit, lelkes családanyák és családapák buliztak, miközben csemetéik a színpadon zenéltek, az est pedig Kalapács minikoncertjével ért véget – a díszmeghívott előadóművészt a Rocksuli tanárai kísérték, és ez a felállás legalább olyan jól szólt, mint az eredeti. A Rocksuli egyik legnagyobb előnye pedig az, hogy hangszert, eszközt ad a zeneszerető gyerek kezébe. Ahogy egyik ismerősöm mondotta, „nem a telefonját fogja nyomogatni egész nap, mint egy idióta, hanem megtanulja, mit jelent komolyan tanulni, csapatban dolgozni, értéket teremteni. Azaz nem lesz egy takony”. Nem is érthetnénk jobban egyet ennél. 

Advertisement

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató