Példatár
2025-06-16 15:00:00
- Kuszálik Péter
A múlt heti szövegemben új fogalmat alkottam egy gyakori jelenséghez. Naponként találkozik az ember bosszantó vagy használhatatlan dolgokkal, s ilyenkor azon spekulál: miféle ördögfajzat találhatta ezt ki, milyen logika alapján, és mi lehetett a célja. Számtalan efféle esettel találkoztam magam is, s hogy nevet adjak a gyermeknek, azt mondom ilyenkor: ezt is a ’hangyákok’ számlájára írhatjuk. Ők azok a bolondokházából szalajtott atyafiak, akiknek egyetlen céljuk van: bosszúságot okozni a másik embernek. Az is meglehet: a ’szorgalmas butákkal’ rokonok, mert a normálisoktól azt várja el a földi halandó, hogy észszerűen gondolkozzék és logikus dolgokat alkosson.
Példát mondok, mert úgy egyszerűbb. A napokban történt. A piacra indultam, megállít egy házaspár: az Esthajnalcsillag utca ’1 A’ számú házat keresik. Jöjjenek, megkeressük. Valamilyen egészségügyi javítóműhelyről van szó? Igen, az uramnak a karját kell… Van itt egy elcsúszott számozású épület, orvosi rendelőkkel, talán ott lesz, jöjjenek. Nem az volt. Visszatérünk. Mutatom az ’1/A’ számú házat, ott a – főútra nézően – egy fogorvosi rendelő van, nyilván nem azt keresik, mert az embernek az alkarján van kötés, nem a fején. A szóban forgó ház oldalán van egy cégtábla: The Present Studio, hát itt vagy csillagjós forgatja a kristálygömböt, vagy családfakutató lapozgat, nem ezt keressük. Közben az asszony mobilon hívja az orvost; a válasz: menjenek az Anakonda sportüzlethez, mert ő odajön. Megtörtént. A házaspár meg az egészségügyi főnök bement a Studio feliratú ajtón. Közelebb mentem az ajtóhoz, a csengő mellett táblácska, apró (!) betűvel: Remedorto SRL. (Ez már jelzi, hogy ez egy ortopéd szakorvos rendelője.) Házszám az ajtó mellett nincs. S még ő csodálkozik, hogy nem találják meg a páciensek.
A környékünk furcsa hely, de én eligazodom, mert 46 éve lakom itt, s ennek okán mindig hazataláltam. A múltkor a helyi rendőrség autójából szólt ki egy egyenruhás menyecske: az 1989. dec. 22. út 35-öt keresi, mert oda hívták őket. A főúton csak a 33-ast és a 37-est találták, a kettő között pedig a félhektáros piac terül el, vajon az lenne? Megvontam a vállam, ha a digitális cuccokkal fölszerelt rendőrség sem tudja, mit szóljak én, a gyalogos, analóg nyugger. Hagytam, hogy keresgéljenek, én pedig szétnéztem a számok között. A főtér felől jövet a 33-as számú tömbház után a következő tereptárgyak (és/vagy támpontok) sorakoznak: lángossütő bódé; a piac nyugati kapuja; a Profi üzletház frontja; a piac keleti kapuja (diadalív, rajta a piac mai neve); a piac vámháza (a falon egy méretes freskó). Bejárat az Esthajnalcsillag utca ’1/A’ számú házának két bejáratához; az épület bütüje (az imént említett fogorvosi rendelővel); maga az Esthajnalcsillag utca (névtábla sehol), óvatosan tessék átkelni, mert ’zebra’ nincs; a főutca folytatása (az említett Anakonda kirakata és bejárata) stb. A 35-ös házszám sehová sincs kitéve (csak a telekkönyvi dosszié tetejére), de az nem én szégyenem, hanem a hangyákoké.
Menjünk együtt a helyszínre. Sétánkat az Esthajnalcsillag utcában kezdjük. A régi szabály szerint a házak számozását a főtértől távolodva kell megkezdeni: balról a páratlan számok, jobbról a párosak. Nevezett utcában balról a következő házak sorakoznak: 1. sz. [két lépcsőházzal, bejárat hátulról, nem az utcai frontról; a lépcsőházak jelölése: 1/A (ap. 1–12) és 1/A /!/ (ap. 13–24). Nota bene: az 1–12-es lépcsőház a főutcától távolabb van. A következő házig kb. tíz méter van, azon a részen járnak be az autók és ott van a szemétdomb.] A sima logika szerint a 3. szám következne, de valami baj van a kréta körül. A lakások számozása itt is hasonló (balról 1–12, jobbról: 13–24 számú lakások), ámde a lépcsőházakkal van egy kis baj. A főutcától messzebb eső háznál a kaputelefon listája fölött azt írja: ’Nr. 3.’, a 13–24-es lépcsőháznál a névsoron ’1B’ szerepel, a kapufán pedig ez látható: ’3 (1B)’. A következő épület az 5. sz., ez egy régebbi épület, első és hátsó bejárattal, de az egyetlen (külső falra szögezett) házszám azt sejteti, hogy e ház lakóinak nincsenek efféle gondjaik. Következik a piaci kocsibejáró. Ezután a rémregényünk elején említett „elcsúszott számozású épület”: Luceafărului 2A. Mit keres a páratlan oldalon egy páros házszám? Azután már a Béke utcai régi magánházak jönnek (bal felé fordulva, a főtér felé haladva: páros oldal: 66A, 64 stb.). Menjünk vissza az utca elejére: a páros számozású házak oldala. A sarokház a ’B-dul 22 Decembrie 1989’ számozását követi: 37. A következő háznak is két lépcsőháza van: A és B. De hogy legyen benne egy kis csavar, a lakások számozását a hangyákokra bízták. Az ’A’ lépcsőház lakásai: 1, 2, 3, 7, 8, 9, 13, 14, 15, 19, 20, 21. (’B’ = 4, 5, 6, 10, 11, 12, 16, 17, 18, 22, 23, 24.) [A főutca páratlan oldalán (34–43. sz.) egyéb anomáliák is vannak, erre már nincs helyünk.] Egy bizalmas adat: a szóban forgó utca nevét – a rövidség kedvéért – Lucifernek mondjuk, de most bebizonyosodott: nem tévedtünk. Ki az ördög intézte így a számozást? Nyilván a hangyákok. Még valami: a páros oldalon haladva a következő ház már az Asztalos utca 1. szám, azt követi a Béke utca 68.; a vasúti sínekre néző utolsó sorban a Béke utca 68-A és 68-B (összeépült házak, de nem a 68-as ház két lépcsőháza). Postás legyen a talpán, aki nem téved el és minden küldeményt eljuttat a(z igazi) címzetthez. Vannak vidékek, ahol se utcanév, se házszám, hozzájuk képest mi még jól állunk. (Öcsi egy baranyai településen lakik, a külvárosi házat a helyrajzi szám alapján lehet megtalálni.)
