Pedagógusokat és diákokat jutalmaztak

A hála és a remény ünnepe

Október 11-én a szovátai Teleki Oktatási Központ volt a Romániai  Magyar Pedagógusok Szövetsége idei díjátadó ünnepségének a helyszíne, amelyen az Ezüstgyopár életműdíjjal 30 pedagógus tevékenységét ismerték el, akiknek a többsége az önzetlen oktató-nevelő munka mellett felelősségteljes közéleti tevékenységet is végzett. A másik három díjjal (Bolyai Farkas-, Kós Károly- és Mákvirág) a jövőt köszöntötték, azokat a diákokat, „akik fiatalságuk lendületével a csillagos eget ostromolják, bizonyítékul szolgálva arra, hogy a tehetség, a kíváncsiság és a szorgalom nem ismer határt”. 

A hála azoknak szólt, akik lefektették a jövő alapjait, a remény pedig azoknak, akik a magukénak vallva az örökséget, tovább építik azt – hangzott el Burus-Siklódi Botond üdvözlőbeszédében. Az RMPSZ elnöke Kapu Tibor űrhajóst idézte, akinek a világűrből küldött üzenete – „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen” – azt igazolja, hogy „a csillagos égnél is van tovább”. „Mert aki hisz abban, hogy erején felül képes dolgozni, ha kell, az mindig egy kicsit magasabbra jut, mint amiről valaha is álmodni mert.” 

Az RMPSZ elnöke bejelentette, hogy születésének 400. évfordulója alkalmával Apáczai-évet hirdettek az idén, főhajtást az előtt, aki hitt abban, hogy „a könyv, a szó, a tudás a legnagyobb erő, amely egy nemzetet megtart”, és erőt ad a közösen végzett munkához. A tudás szabadságot ad, a szeretet értelmet a küzdelemhez, és ami határtalan, az nem a csillagos ég, „hanem a hit, amellyel mindennap együtt teremtjük újra a csodát, a diákjaink szemében felparázsló tüzet, a tudást”. A fényt, amelyről azt kívánta, hogy mindannyiukban erősebbé váljon, hogy a megkezdődött tanévben irányt mutasson, értelmet és reményt adjon. 

Éljenek pedagógusaink, éljenek tanítványaink – és éljen mindaz, amit közösen építünk: a jövő magyar iskolája, az emberi hit és a csillagokig érő akarat! – zárta nyitóbeszédét a pedagógusszövetség elnöke. 

Majd bejelentette, hogy nagy elégtétel számára, hogy nemrégiben Ferencz Salamon Alpárnak, az RMPSZ általános alelnökének, a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatójának a munkásságát méltathatta, akinek az erdélyi magyar közoktatás fejlesztése, a pedagógusok szakmai érdekképviselete terén, valamint a magyar diákok érdekében végzett felelősségteljes munkája elismeréseképpen Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta. 

Az anyaország képviseletében dr. Aáry-Tamás Lajos oktatási biztos köszöntőjében elhangzott, hogy az RMPSZ-nek sok ünnepsége van, amelyeken módjában állt részt venni, de Ezüstgyopár díjátadója számára a legszebb. Azért a legszebb, mert ha van egy szakma, amelyben a dicséretnek igazán jelentősége van, az az oktatás. A részt vevő tanárok valószínű, hogy naponta többször dicsértek, most pedig nekik szól a dicséret. Hangsúlyozta, hogy nagyon szereti a dicséret kultúráját, ami majdnem ingyen van. Bár szép emlékérmet kapnak a pedagógusok, az nem kerül sokba, mégis mindenki örül az elismerésnek, dicséretnek, amit nem szoktak visszautasítani. Az is örül, aki a lelke mélyén úgy érzi, hogy nem érdemelte meg, ezért elkezd még többet dolgozni, hogy megszolgálja, felnőjön a dicsérethez. 

A továbbiakban Sütő András Engedjétek hozzám jönni a szavakat című kötetéből idézte a Szúzai menyegző sikertelen következményéről szóló sorokat, miszerint azok a csecsemők, akiknek a császár parancsára eltávolították az anyját, a dajkáját, és gondozóikra szótlanságot parancsoltak, meghaltak anélkül, hogy a várakozás ellenére valamilyen nyelven beszélni kezdtek volna. Nem maradhattak életben, nem élhettek a babusgató gondoskodás, a vidámság, a szeretet szavai nélkül. 

Végül újra a pedagógusokhoz fordult, akik a szülőkel együtt életben tartják az anyanyelvet, majd hozzátette, hogy az Apáczai-év tanévnyitó ünnepségének a meghirdetéséhez a szervezők egy „különleges” mottót választottak: „Nincs hasznosabb mesterség az emberi életben, mint a tanítás és a tanulás”. Majd Apáczai székfoglaló beszédéből – Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról – idézett, amelyet akkor tartott a híres professzor, amikor átvette az újonnan épült kolozsvári kollégium igazgatását. Véleménye szerint a legelhivatottabb állami vezetőket, a legigazságosabb bírákat, a legbölcsebb tisztviselőket, akik alkalmasak a kormányzásra, felsőbb iskolákban képezhetik ki. Ebben a teremben ülnek a jövő igazságos bírái, főtisztviselői, a gazdaság szereplői, döntéshozói, akik nagyszerű pedagógusoktól kapták a legelső útbaigazításukat, hogy tanulmányaik végeztével térjenek vissza, és mondjanak köszönetet azoknak, akik tanították őket – hangsúlyozta az oktatási biztos. 

– Nagyon jó érzés itt lenni – köszöntötte a hallgatóságot Somodi Henrietta-Kitti, a Magyar Középiskolások Országos Szövetségének (MAKOSZ) elnöke, aki beszélt a két szövetség kapcsolatáról, amely azt a hidat jelenti, ami összeköti a tanítót, a tanulót és a közösséget. Egyben hiszünk: a jó oktatás nem luxus, hanem alapvető emberi jog, érték, kötelesség és remény is egyben. A díjátadó igen jelentős értékeket képvisel, a kitartást, az önkéntességet és a lelkesedést, azokat az értékeket, amelyekre jelenleg kifejezetten szükség van. A megerősítés a nevelés egyik legősibb és legfontosabb eszköze. Lényege az, hogy ha egy bizonyos viselkedés után pozitív visszajelzés, megerősítés, öröm, figyelem, szeretet érkezik, a gyermek megtanulja, hogy az adott viselkedés jó, és valószínű, hogy újra megismétli. A megerősítés sokkal inkább kapcsolat. Azt üzeni, hogy látlak téged, számítasz és értékes vagy. Ez a kapcsolat belső motivációt teremt, és a diák nem a jutalomért tanul, hanem megtanulja, hogy jó érzés adni a világnak, jó érzés fejlődni. Erre értelemszerűen egész életünk során szükségünk van – mondotta többek között a diákszövetség vezetője, aki köszönetét fejezte ki a pedagógusoknak, hogy nemcsak tananyagot adnak át, hanem bátorítást, hitet és még sok mindent. Diáktársainak pedig azt, hogy a díj, amit elértek, hajtóerő is, ami tovább visz, ahogy a pedagógusokat úgyszintén. 

Az Ezüstgyopár díjat Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke és a régiós alelnökök adták át, a 30 díjazott közül 21 jelent meg. Megyénkből öten vehették át a díjat: Benedek Zsolt, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója, Fodor Gyöngyi segesvári magyartanárnő, Györfy Éva nyugalmazott marosvásárhelyi óvodapedagógus, a Stefánia óvoda volt igazgatója, Pop Ágnes nyugalmazott tanítónő, és Szilágyi Hajnal nyugalmazott tanítónő, fizika-kémia szakos tanár. 

A méltatásokat tartalmazó könyv a korábbi évekhez hasonlóan nyomtatásban az idén is megjelent a kitüntetettek fényképével és a méltatások teljes szövegével, amelyekből egy-egy jellemző részletet olvasott fel Horvát Anett, a rendezvény műsorvezetője. Ismertetésükre Harmónia összeállításunkban visszatérünk. 

Míg a bevezető beszédeket követően a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar előadása oldotta a hangulatot, az Ezüstgyopár díj átadását követően a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Líceum diákjai, Baróthi Zenkő és Kerekes Áron, Deritei Júlia tanítványai adtak elő két duót fuvolán, amit a közönség lelkes tapssal jutalmazott. 

A felnőttek díjazását követően a diákok következtek, akik 39 Mákvirág díjból 19 bronz, 10 ezüst, 6 arany és 4 gyémánt fokozatot érdemeltek ki.

A Kós Károly-díj elnyerésére benyújtott pályázatokat Dáné Szilárd programfelelős értékelte. A magyar irodalom terén elért teljesítményéért Fodor Fiona Rebeka, a szatmári Kölcsey Ferenc Főgimnázium X. osztályos diákja (Fazekas Katalin tanítványa), György Réka, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium XI.-es tanulója (Ozsváth Imola tanítványa) és a XII.-es Rusz Lilla (Huszti Orsolya tanítványa, szintén a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulója) kapták az elismerést. 

A legkiválóbb, több országos és megyei matematikaversenyen első díjat nyert diákok munkáját Bolyai Farkas-díjjal jutalmazták. Teljesítményüket Dávid Géza, a Tehetséggondozó Tanács Bolyai Farkas-díjért felelő bizottságának tagja értékelte, és Szőcs Ildikó Közép-Erdélyért felelő alelnök mutatta be. Díjat kapott a X.-es Sajter Klaus (csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium, felkészítő tanára Csapó Hajnalka), a XI.-es Kiss Csongor (kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum, felkészítő tanára Szilágyi Judit), a XII.-es Bodor Mátyás (csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium, felkészítő tanára Pál Rákhel-Olga) és az egyetlen marosvásárhelyi díjazott, Barta-Zágoni Csongor, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum volt XII.-es diákja, Szilágyi Emőke tanítványa, aki páratlan teljesítményével minden évben díjat kapott. Immár egyetemi hallgatóként nem lehetett jelen az idei díjátadáson. 

Bár hosszú a Mákvirág díjjal elismert diákok sora, a 39 közül viszonylag kevés köztük, aki megyénket, városunkat képviselte az idén. A tanulásban, sportban, művelődési munkában megyéjükben a legjobb eredményt elért diákokat jutalmazzák a Mákvirág díjjal, amelynek évfolyamonként négy fokozatát lehet megpályázni, és aki minden évfolyamon megőrizte első helyét, az gyémánt fokozatot kapott. 

Az idén a bronz fokozatot érdemelte ki a X.-es Reszler-Fekete Boróka, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja múlt évi teljesítményéért. A XI.-es Bartha Károly, a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Főgimnázium tanulója szintén a díj bronz fokozatát vehette át. Arany fokozatot a XII.-es Domokos Anna Mária (Bolyai Farkas Elméleti Líceum) nyert múlt évi eredményéért. Gyémánt fokozatot nyert az előző három évben is Mákvirág díjas Barta-Zágoni Csongor, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum volt diákja, jelenleg egyetemi hallgató. 

Az ünnepséget a segesvári Kikerics néptáncegyüttesnek, Bugnár Zsolt tanítványainak fergeteges mezőségi táncösszeállítása, majd a Szózat zárta.