Nehéz év után

Fellélegzőben a marosszentkirályi egyházi élet

A napkeleti bölcsek útját feltérképező ökumenikus imahét zárta januárt a marosszentkirályi reformátusok számára, február közepe – 17-e – pedig az Üres fészek – tele szív című, házasság heti előadással erősítette a felnőtt gyermekeiket útjukra bocsátó családokat. Bár 2021 jelentősen megtizedelte az egyházközséget, a jelek szerint Ady szavai ezúttal is érvényesek: „az Élet él, és élni akar”.

A világjárvány tavalyi pusztítását és a békésebb időszakok eseményeit Veress László lelkipásztorral idéztük fel. 

– Múlt év áprilisában annyi temetés volt a településen, mint máskor egy egész esztendőben. Fiatal, negyvenéves egyháztagokat is elvitt a pandémia, olyanokat is, akiknek a gyermekeit mi kereszteltük a feleségemmel. Először fordult velem elő, hogy sírtam a szószéken – mondta a lelkész, aki párjával, Enikővel, az egyházközség kántorával egyetlen nap alatt több eltávozottat is búcsúztatott 2021 kritikus hónapjában. 

– Nyárára enyhült a helyzet, így nagy lelkesedéssel szerveztük meg a gyermekevangelizációt. 2020-ban a járvány miatt elmaradt a konfirmáció, 2021-ben viszont megtartottuk az ünnepséget – bár a reményeink ellenére nem enyhültek a létszámkorlátozásra vonatkozó előírások, így nekünk is meg kellett szabni a részt vevő hozzátartozók számát. Tizenhat fiatal tett vallást a hitéről, ők azóta is bekapcsolódnak az ifjúsági életbe. Idén 12 konfirmandusunk van, a nagy eseményre hagyományainkhoz híven virágvasárnap kerül sor. 

Az egyházfőtől azt is megtudtuk, hogy tavaly négy esketés volt, és mindössze hét gyermeket kereszteltek meg Marosszentkirályon.

– A most is használatban levő anyakönyvet 1969-ben nyitották, abban az évben 70 keresztelő volt a faluban – tette hozzá Veress László.

Megújult a parókia 

– Tavaly nyáron nomádként éltünk a saját otthonunkban – jegyezte meg derűsen a lelkész a paplakban végzett felújítási munkálatok kapcsán. – Mivel a parókia hónapokra építőteleppé vált, hol itt, hol ott aludtunk, többek között a gyülekezeti teremben, matracokon. Nekünk ez volt a nyaralás. 

A marosszentkirályi parókia felújítását – akárcsak korábban a templomjavítást és -bővítést – a gyülekezet erőforrásaiból valósították meg. Az anyagiak mellett a munkaerőt is a hívek biztosították, főként a presbiterek vették ki a részüket a nyári közmunkából.

A felújítás az év végére fejeződött be, a lelkész házaspár és két kislányuk karácsony nagyhetében költözhetett vissza a megújult paplakba.

Kevesebb a templomba járó

Veress László arról is beszámolt, hogy őszire, a reformáció ünnepére, illetve az adventi időszakra lassan visszaállt a régi rend a gyülekezet életébe, a templombajárók azonban továbbra is kevesebben vannak. 

– Mintegy harminc lélek még mindig hiányzik az istentiszteletekről. A perselypénzt azonban szomszédoktól, ismerősöktől azok is beküldik, akik a járvány miatt nem mernek közösségbe jönni. Ez a hitnek egy nagyon érdekes megnyilvánulása – hangsúlyozta a lelkipásztor, akitől azt is megtuduk, hogy az interneten közvetített igehirdetések iránt továbbra is nagy az érdeklődés. A gyülekezeti alkalmakat távoli országokból is követik az elszármazottak, így az online istentiszteletek a jövőben is megmaradnak, akkor is, ha a járványnak vége lesz. 

2021 egyik legszebb mozzanata a szabadtéri szenteste volt. Az azelőtti karácsonyon nem lehetett bemenni a templomba, akkor tartották először az ünnepi együttlétet az új gyülekezeti terem előtt felállított karácsonyfánál.

– Annyira meghitt volt 2020 karácsonyának szombatja, hogy elhatároztuk, a járványhelyzettől függetlenül minden évben ott fogadjuk az örömhírt. Tavaly is csodálatos élmény volt együtt imádkozni a szabad ég alatt, annak ellenére, hogy szakadt az eső – tette hozzá a lelkész, aki bízik benne, hogy 2022 áldásos, békés esztendőként marad majd meg a gyülekezet emlékezetében.