Nagy Székely Ildikó: Kamaszodó
Egymásba horgolt a végtelen, nézd,
ahogy moccansz, úgy moccanok,
minden, mi vagy – százszívű játék,
tenger, tavasz –, csak az vagyok.
Ha csigaházba bezáródtál,
belülről én dörömbölök,
s együtt ülünk a szélhintára,
ha egünk szürkül, mennydörög.
Még engeded, hogy álommintás
lelkemmel betakarjalak,
és köréd gyűljön, téged féltsen
belőlem minden gondolat.
Kis tenyeredből tenyerembe
fut minden titkos utca még,
de fölöttünk már színét váltja,
kamasz felhőkre vár az ég.