Nagy József Levente: Mint elepedt állat
úgy állok én is mint kiszáradt
patakban az elepedt állat
(remegő lábbal meg-megrogyva
szép fejét a légy körbedongja
fonnyadt sikárra csurog a nyála
más világhoz köti már e pányva
sívó homokon csalóka álom
angyalok ülnek szerte a fákon)
arcomba cserdül ostora az égnek
elnémul minden – átok ima ének
bevérzik és úgy fáj neved a számon
szeretnék túl lenni hetedhét határon
de nélküled hogyan merre és mi végett
cipeljem hiányod mely lelkemre égett