Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nagy Attila
Összebújva már
Hiányzol, Apám –
Ennyi talán elég is lenne,
Hogy ne írjak rólad (hozzád)
Verset
Bevallom: nem is tudnék,
Mert élõ szavakat tenni
Papírra: a Szó halála –
Nincsen zöngéje, illata,
Léte többé...
De mondataid visszajárnak, és
Többször is kíséri õket humorod;
A nemtörõdöm attitûd, hogy
Vénülsz,
Hogy halott Anyámhoz
Készülsz,
A csöndes izgalom –
Ha igaz, hogy apák adják
A fiak életének sava-borsát:
Adni, te nem akartál, de
Elég volt veled lenni s máris
Tanultuk a létezést, az
Emberi méltóság paramétereit...
Bennem most a nagy ûr
Tátogó szárnyai mozdulatlanok –
Elárvult gerléidet nézem:
Összebújva már – halhatatlanok
2023. július 3., Vadad