Nagy Attila: Ó, Európa!
Es ist alles eitel. (Andreas Gryphius)
Te Magasságos, te Mélységes,
Ki sohasem egyenes vonalban vonuló
Teremtő Lélek és Mindenható!
Most, amikor minden rothad,
Naponként pusztul és áru tárgya,
Eléd borulok, mint csalódott szerzetes
A cella kövére…
Mert önmagába rendül, aki ébred,
És tátogni kezd a Hang:
Kicsorbult a beomlott szájak
Szilánkjain.
Eléd borulok hát, Isten, Istenem:
Behúzott evezőkkel bukik le a Nap
A nagy sodrású bánat szakadékain.
Degenyeg csillagból szűkölés süvít, és
Szétlőtten, koponyák s végtagok.
Agymosott barmok vihogják körül
Az értékek halandó hordozóit.
Emberi harag cinikus napjai ezek, Uram…
S nem várok azokra én sem,
Akikre Kavafisz!
(2016. január 24.)