Ezt a Magyarországon (és nem csak ott) elhíresült zárómondatot idézném, amely a Parlamentben hangzott el, amikor a néhai Torgyán József kisgazdapárti elnök lemondásra szólította fel Horn Gyula akkori miniszterelnököt. Azóta más „nemkívánatos” személyeket, politikusokat is szólítottak fel ezzel a szállóigévé vált követeléssel. S idézhetnék ezt Klaus Iohannis államelnök esetében is, aki az utóbbi napokban igencsak a politikai pártok célkeresztjébe került abból kifolyólag, hogy mandátuma lejárt ugyan, de az államelnök-választások elhalasztásával előállt helyzet miatt még funkcióban van. Legutóbb, szerdán az ellenzékben levő Fiatal Emberek Pártja (POT) ismét benyújtotta a parlamentbe a Klaus Iohannis államfő tisztségből való felfüggesztésének kezdeményezésére irányuló kérelmet és az azt támogató aláírásokat. A kérelmet a POT, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), az SOS Románia párt és a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) összesen 178 képviselője és szenátora írta alá. Volt egy korábbi kezdeményezés is, amelyet február 3-án a képviselőház és a szenátus együttes házbizottsága elutasított, arra hivatkozva, hogy a kezdeményezői nem tartották be a közös házszabályban előírt eljárást, és nem nyújtották be az indítványt mindkét ház házbizottságához. A Fiatal Emberek Pártja szerda este azt is bejelentette, hogy feljelentést tesz a két házelnök, Ciprian Șerban és Ilie Bolojan ellen, akik a párt szerint visszaélést követtek el, amikor elutasították a kezdeményezés szavazásra bocsátását a plénumban. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is azt nyilatkozta, hogy az eljárás szabályzatellenes volt, ezért nem támogatta az RMDSZ az ellenzéki kezdeményezést, hozzátéve, hogy pluszteher a koalíciós pártok elnökjelöltje számára az, hogy Klaus Iohannis államfő nem mond le.
Anélkül, hogy belemennénk az alkotmányjogi vitába laikusként, választópolgárként talán feltehetjük a kérdést, hogy minek nekünk újabb (politikai) cirkusz. Ha Iohannis lemondana, nem alakulna ki hatalmi űr, ugyanis feladatkörét átvállalja a szenátus elnöke, aki jelenleg saját párttársa, Ilie Bolojan. Mi több, az államelnök követhetné Nicolae Ciucă volt liberális pártelnök példáját, aki szerdán bejelentette, hogy „párttársai iránti tiszteletből lemond” szenátori tisztségéről, valószínűleg ezzel magára vállalva pártja szereplésének „bűnét” az államelnök-választásokon. Tiszteletre méltó, becsületbeli gesztus, Klaus Iohannis is megszívlelhetné, ugyanis a jelenlegi világpolitikai, gazdasági kontextusban – a parlamentben kialakult erőviszonyokat tekintve – már nem sokat tehet mandátumának hátralevő idején. Sőt akkor lenne gáláns, ha a „mór megtette a dolgát” hozzáállással, akárcsak Nicolae Ciucă, bejelentené lemondását. Ez a szavazóival, egykori párttársaival, a koalíciós partnerekkel és a port kavaró ellenzékkel szemben is egy „megnyugtató” gesztus lenne. Lehet, hogy a NATO főtitkárságára pályázó államelnök igen nagyot zuhanna, hiszen szerdán Ilie Bolojan a Pro TV egyik műsorában a beszélgetőtárs azon kérdésére, hogy kap-e valamilyen párttisztséget Klaus Iohannis, ha államfői mandátuma lejártával visszairatkozik a PNL-be, az elnök azt válaszolta, Iohannis nem fog visszatérni a PNL-be, ugyanis véget ért a Iohannis-korszak a pártnál. S hogy egy másik elhíresült mondással zárjam gondolataimat, valószínűleg Klaus Iohannis valamit nagyon el…rt, hogy ekkorát zuhan politikai pályafutása. Veszíteni tudni kell, nem csak a sportban.
