Márton Károly versei
Őszi alkonyat
Sárga levélen
pihen a lenyugvó Nap
Őszi alkonyat.
Arasznyira
Autó száguld
arasznyira – megérint
a halál szele.
Szerelem első látásra
Pillantása olyan volt,
mint fellobbanó gyufaláng,
ha az ujjadhoz ér.
Szerencse
Lezuhant egy
Darab szikla,
Ráesett az
Árnyékomra.
Mint koldus...
Mint koldus a sarkon,
Üres kalappal várom,
Hátha beledobják
Eltűnt ifjúságom.
Itt állok...
Itt állok kopaszon,
széltől megalázva,
Lekapta a kalapom,
hogy belsejét lássa.