Magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepsége

Burus Siklódi Botond felmutatta a magyarországi pedagógusigazolványt
*Fotók: Bodolai Gyöngyi

Rendhagyó körülményeknek való megfelelés kényszere 

„Pedagóguslétünk országunkban ma olyan, mintha két világban élnénk: az egyikben tanítunk, nevelünk, a másikban pedig keressük a saját méltóságunkat, megbecsültségünket. Ez a kettősség fárasztó, néha megalázó, mégis mindig itt vagyunk. Most is… Mert hisszük, hogy a nevelés valóban az élet szolgálata” – fogalmaztak a magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepsége programfüzetének utolsó lapjain a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) országos elnöksége nevében a házigazda Kolozs megyei szervezet tagjai. Vallomásuk szerint egyre nehezebb kitartani közös értékeink mellett, hogy „gyermekeinknek legyen jövőjük itthon, és ne álmaik legyenek máshol”. Jó lenne hinni, hogy ez az új tanév nem ígéretekről fog szólni, hanem cselekvésről, arról, hogy mindannyian tesszük a magunk dolgát – diáként, szülőként, tanárként.   

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szeptember 6-án tartott országos tanévnyitó ünnepségének helyszíne a kolozsvári belvárosi unitárius egyházközség temploma volt. Fővédnökei dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök és ft. Kovács István unitárius püspök. 

Az ünnepi rendezvény, amelyet az RMPSZ évről évre a magyar egyházakkal közösen szervez, különösen fontos az idén a tanügyet is érintő megszorító rendelkezések és a pedagógustársadalomban általánossá vált közhangulat miatt. A templomi fohász kitartásra buzdít, és az üzenet és véleménynyilvánítás lehetőségét kínálja, szerepe nemzeti közösségünk, összefogásunk erősítése – fogalmaztak a szerkesztők, véleményüket az RMPSZ elnöksége nevében Szász Enikő, a Kolozs megyei szervezet elnöke olvasta fel. 

A zászlós bevonulást a Szózat, majd az ünnepi istentisztelet követte. A szószéki szolgálatot ft. Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke végezte. Prédikációját az ószövetségi bölcs Salamon király és fia, Roboám történetére építette, hogy a megfontolt döntések fontosságára hívja fel a hallgatóság figyelmét. Ha olyan emberek nevelik a holnap polgárait, akik bölcs szívvel tudnak dönteni, jobbá tudják tenni minden ember életét. A tudást és iskolát megvető emberek könnyen válnak hiszékennyé, szélsőségessé, megvásárolhatóvá – hangsúlyozta. Az unitárius egyház dogmán túli tétele az oktatás és nevelés fontossága. Felfogásában a hit Isten szavára adott válasz. A hit megnyilvánulása az elhivatottsággal végzett tudományos kutatás, művészi alkotás, a közösségért végzett munka minden formája. A kolozsvári „templom” két unitárius iskolában folyó munkáért felel, a vendéglátó kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban, amely az egyik legjobb magyar iskola erdélyi viszonylatban, és a székelykeresztúri Berde Mózes Gimnáziumban, amely lehetőséget nyújt a fejlődésre több száz székelyföldi diák számára. A titok a tanárok és diákok elkötelezettsége, ami nem éri be a kötelezővel, a majdnem jóval, hanem folyton keresi a többet, a mást, az igazit. 

A ti kezetekben van a jelen és a jövő – szólt a gyülekezethez, és áldását adta a szívvel-lélekkel végzett munkához, amely a tanévkezdés után következik. Prédikációját a jeles vendégek üdvözlésével zárta. 

Elhangzott a meghívottak további felsorolása, köszöntése is.

Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere többek között arról szólt, hogy az oktatás folyamata nemcsak tanulás, hanem megtartó erős közösségben a barátságok életre szóló élménye, a diákok jellemének formálója. Bár a pedagógusokat páratlan megpróbáltatások érték, arra kérte őket, hogy tegyenek meg mindent az anyanyelvi oktatás érdekében egy megtartó és erős közösségben. Köszönetet mondott a szülőknek is. „Legyen ez a tanév mindannyiunk számára a figyelem, a türelem, a törődés éve! Dolgozzunk úgy, hogy munkánkkal… egész magyar közösségünk sorsát felemeljük…” – hangzott el a biztatás. 

Tartalmas beszédet mondott Kerekes Adelhaida főtanfelügyelő-helyettes is. 

Arra kell törekednünk, hogy a kialakult körülmények között a magyar oktatási rendszer ne sérüljön, a változások ne sodorják el iskoláinkat azok közreműködésével, akik az átalakításokat arra használnák fel, hogy ellehetetlenítsék a kisebbségi oktatást, és akik számára a pluszórák, az ösztöndíjak, a tananyag újragondolása problémát jelent. A bosszúságok ellenére van ok az örömre is, hiszen újra elindulhatott Marosvásárhelyen a Római Katolikus Teológiai Líceum egy hosszú folyamat végén, amelyben az iskola, a pedagógusok, szülők és a Bolyai középiskola közössége is kivette a részét. A közös munka reményében, amelyből csak egymásra számíthatunk, oszlassuk el a bizonytalanságot – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.

Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke beszédében kifejtette, hogy az oktatásügyben bevezetett intézkedések, mint például a kötelező óraszámok növelése, az osztálylétszámok emelése, az óraadó tanárok órabérének csökkentése jogos elégedetlenséget és a pedagógusok tiltakozását váltották ki. A szövetség teljes mértékben szolidáris a kollégák követelésével, ezért támogat minden olyan kezdeményezést, ami a minőségi oktatás feltételeinek szavatolását és a pedagógusok munkakörülményeinek a javítását szolgálja. Ennek ellenére összegyűltek Kolozsváron, mert a magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepsége több  egy adminisztratív eseménynél. Egy közösséget erősítő szimbolikus alkalom, a tiltakozás jogos voltát elismerve az összetartozás kifejezésére, közös értékeink és a magyar iskolák jövője melletti elkötelezettségünk kifejezésére. Megtapasztalva, hogy az utóbbi években az oktatásban végbemenő változások nem a remélt irányban haladnak, szembe kellett nézni azzal, hogy még nehezebbé teszik a pedagógusok munkáját.  

A gyermekek jövője iránti felelősség, a magyar nyelv és kultúra iránti hűség, a pedagógusi hivatás iránti elköteleződés az a stabil értékrend, amely a legnehezebb időkben is megtart és irányt mutat.  Ez adja az alapot ahhoz, hogy a most kezdődő tanév a viharok közepette is legyen nyugodt, „amelyben diák, pedagógus és szülő érezheti, hogy biztos kéz vezeti, szilárd közösség veszi körül, és van jövő, amelyért érdemes tanulni és dolgozni”. 

A szövetség elnöke az itthoniak mellett köszöntötte az anyaországi és a Kárpát-medencei testvérszervezetek képviselőit, a nyugdíjba vonuló és a pályát kezdő pedagógusokat, a közélet, az egyházak, egyetemeink és a támogató civil szervezetek képviselőit, majd azt kívánta, hogy „legyen ez a tanév a kitartás és a közösség erejének az éve”.

„A magyar iskolák országos tanévnyitója alkalom annak az összetartozásnak a kifejezésére is, amely a határon túli magyar közösségeket és az anyaországot is összefűzi. Itt Erdélyben és szerte a Kárpát-medencében a magyar iskolák nemcsak tanítóhelyek, hanem erőforrások is: megtartják a nyelvet, az identitást, a közösségi emlékezetet. Ahol magyar szó hangzik a tanteremben, ott a jövő magyarul íródik tovább” – hangsúlyozta dr. Balatoni Katalin miniszteri biztos. Bejelentette, hogy 2025 nyarán kormányhatározat született arról, hogy a magyar pedagógusok magyar pedagógusigazolványt kaphatnak. Az elsőt jó helyre, jó üzenettel adta át, a megbecsülés, a valahová tartozás jeleként. 

Fekete Irén a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének a képviseletében a határon túli pedagógusszervezetek, egyesületek  köszöntőjét ismertette, amelynek fontos eleme az összetartozás, és arra buzdította a hallgatóságot, hogy bízni kell a jövőben, abban, hogy a barátság nemcsak megmaradt, hanem meg is újulhat.  

A Pedagógus Szolgálati Emlék-érmek átadása következett, a díjban Kerekes Amália, Kostyák Márta és Rácz Melinda Kolozs megyei pedagógusok részesültek. 

„Rendhagyó körülményeknek való megfelelés kényszere” hatja át az idei viharos, nyugtalanabb tanévkezdést, amelynek az elmaradása is szóba került. Az a tény, hogy sikerült zavartalanul megszervezni, a hallgatók, diákok legfőbb érdeke – hangzott el dr. Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektorának üzenetében. A rektor emlékeztetett arra, „hogy 81 évvel ezelőtt néhány száz méternyire az idei (szeptember 6-i) ünnepség színhelyétől rendhagyó tanévnyitót tartottak az egykori I. Ferenc József Tudományegyetemen. 1944-ben, amikor a front 40 kilométernyire volt a várostól, és a budapesti kormány már döntést hozott Kolozsvár kiürítéséről, az egyetem tanárainak és hallgatóinak mintegy 80%-a elmenekült a várható román–szovjet megszállás elől. Az egyetem rektori tanácsa szeptemberi ülésén mégis döntést hozott az I. Ferenc József Tudományegyetem Kolozsváron maradásáról. Az ünnepséget a Farkas utcai főépület dísztermében kellett volna megtartani, de mivel Torda környékéről a tüzérség már lőtte Kolozsvárt, a tanévnyitót jóval kevesebb résztvevővel a légoltalmi óvóhelyen tartották meg. Ennek ellenére, radikálisan megfogyatkozott oktatói és hallgatói létszámmal, de az egyetemi év elkezdődött, bizonyítva az egyetem és tanári karának az oktatás, illetve az egyetemi hallgatók iránti elkötelezettségét, felelősségét. A nem háborús, de egyéb kihívások előtt álló magyar felsőoktatás nevében kívánt „a teljes magyar közoktatási pedagógustársadalom számára kitartást a nehézségek kezelésében, és magas fokú elköteleződést fiataljaink oktatási igényei iránt, hiszen előttük is sorjáznak a nehézségek. Ezért fontos számukra, hogy „a felelősségek terhe mellett kiegyensúlyozottságot, kiszámíthatóságot, biztonságot, emberi tanácsokat és valós fogódzókat kapjanak tanintézményeinkben”. 

Dr. Tamási Zsolt-József, az RMPSZ pályakezdő pedagógusok támogatásáért felelős alelnöke azt kötötte a kezdő pedagógusok lelkére, hogy a munkaügyi törvénykezés, a változó kerettanterv, a változó programok és a változó, sokszor nem méltányos fizetés mellett az iskola az a csodálatos hely kell legyen, ahol a pedagógusnak mosolyt kell varázsolnia diákjai arcára, akik csillogó szemmel jönnek, és megtanulnak eligazodni a világban. A jól végzett munka eredménye, ha az iskola nem egyszerűen csak egy munkahely, hanem közös kincs, igazi alma mater lett. 

Lázár Attila, a Magyar Középiskolások Szövetségének a belügyi referense a romániai magyar középiskolások általános hangulatát, gondolatait, elvárásait tolmácsolta, és beszélt a MAKOSZ és az RMPSZ évről évre szorosabb kapcsolatáról. „A tanügy a legfontosabb állami szektor, amely a jövő generációnak alapozza meg a tudását, tapasztalatait, műveltségét. Ezért fontos, hogy a tanárok a diákokkal karöltve harcoljanak egy olyan méltányos oktatási rendszerért, amely mindenkinek biztosítja a megfelelő körülményeket a tanuláshoz és a tanításhoz egyaránt” – hangzott el hozzászólásában,

A beszédek között tehetséges kolozsvári diákok műsorszámait jelentette be dr. Székely Melinda műsorvezető.