A télikabát után kacsingató zord szeptemberi reggelen felderült a kedvem, amikor megpillantottam a közösségi médiában megosztott képeket. Egyik marosvásárhelyi iskola hetedikesei diákcsínyt követtek el. Szabadidőfelsőjük kapucnijába lufikat dugva vigyázzállásban fogadták az osztályba lépő magyartanárnőjüket. A meglepetésből felocsúdott pedagógus mosolyogva reagált a csínyre, és tucatnyi képet osztott meg ismerőseivel. Normális körülmények között talán fölösleges lenne nyomdafestéket pazarolni erre az esetre, de járványkalodába zárt hétköznapjaink megtanítottak arra, hogy az apróságok mögött többrétegnyi valóság lapul. Egyfelől ott van az online oktatástól megcsömörlött iskolások bandázásvágya. A kamaszkölykök gittegyletléte, ahol rejtett felkészülés zajlik a kegyetlen felnőttvilágra. E tapasztalat nélkül dilibogyó-fogyasztó, sérült egyének lesznek. Másfelől pedig a pedagógus szerepét helyezi más megvilágításba a lufifejű osztály. Mert bizony a közoktatásban rengeteg kényszerpályás van. Olyanok, akiknek teher a sok oktondi nebuló fárasztó kérdésözöne, és egyetlen vágya, hogy egy virtuális tölcséren a buta koponyákba ömlessze tantárgyának ismeretanyagát. A közbeszédben ezért halljuk sokszor, hogy vannak tanítók és tanárok, de oly kevés köztük a pedagógus. A mostani, kényszerű távoktatásos rendszerben jobban érzékeljük ezt a hiányt, markánsabban nyilvánulnak meg ezek a készségek. A világhálón magabiztosan barangoló kisdiákok sok esetben több információt gyűjtenek be, mint tanáraik. Utóbbiak már-már mentor szerepkörbe csúszva, tapasztalt vezetőként kell viszonyuljanak a világfelfedezés kalandjában. Ezt tette ez a magyartanárnő, a hetedikesek osztályfőnökével közösen, a múlt hét végén. 11–13 éves diákjaikkal részt vettek a Görgényi-havasokban tartott Teleki-teljesítménytúrán. A hideg, esős idő távol tartotta az elmúlt években még nagy számban jelen levő veterán turisták is. De a kétosztálynyi kisiskolás állta a sarat. Szó szerint. Egyik csoport tíz, a másik közel húsz kilométert gyalogolt a felhőbe rejtőző, eső áztatta őszi erdőben. A nap zárásaként sárosan, vizesen, de vidáman, tanáraikkal közösen fogyasztották el a gulyásvacsorát. Közösség-összekovácsoló élményben volt részük. És még valami: a környezetvédelem számukra már nem elvont tantárgy. Természetismeretüket nem online szerezték. Talán ezt az élményt köszönték meg tegnapi lufis csínyükkel. Olyan cinkos szövetséget kötöttek tanáraikkal, ami átsegítheti őket e nehéz évek buktatóin.
