Lovakkal barátkoztak a Szent Ágnes központba járó gyerekek

A székelybósi lovardában

Lóasszisztált foglalkozáson vettek részt a Gyulafehérvári Caritas Marosvásárhelyen működő Szent Ágnes rehabilitációs központjába járó családok a székelybósi lovardában múlt pénteken. A központ vakációs programjának részeként a fogyatékkal, mássággal vagy eltérő fejlődéssel élő gyerekeket nevelő szülők egy különleges családi napot tölthettek gyermekeik és sorstársaik körében.

Sok szülő a saját állatok iránti óvatossága, netán félelme vagy szabadidős lehetőségeinek korlátozottsága miatt talán sosem vitte volna lovardába gyermekét. Főként egy autizmussal élő vagy különleges nevelést igénylő gyerekkel nem merészkedett volna lovak közé, hiszen az eltérő fejlődésű gyerekek nehezen viselnek bárminemű változást. A komfortzónából való kilépésre viszont nekik is szükségük van, hogy apránként hozzászokjanak a folyamatosan változó világ eseményeihez, és egyre könnyebben alkalmazkodhassanak azokhoz.

A Szent Ágnes rehabilitációs központban január óta ez a harmadik különleges alkalom, amely mind a szülőket, mind pedig gyermekeiket új helyzetek megélésére készteti. Télen a gyerekek kétszer is korcsolyáztak a Maros műjégpályán, most pedig a székelybósi lovarda adott lehetőséget a határaik feszegetésére és egyedülálló élmények megélésére.

Pénteken egy nyugalmat és szépséget árasztó kis falucska takaros lovardájában ismerkedhettek a gyerekek és szüleik a lovakkal és a lovaglás eszközeivel. A barátkozás a lovak simogatásával kezdődött, majd minden gyerek tehetett néhány kört valamelyik paci hátán. Voltak gyerekek, akik izgatottan várták a sétalovaglást, és örömtől csillogó szemmel, széles mosollyal az arcukon rótták a köröket a lovacskákkal. Voltak, akik félénken engedték magukat felsegíteni a lóra, de amint az állat baktatni kezdett, a ló járásának egyenletes ritmusa őket is megnyugtatta, örömre hangolta. Természetesen voltak olyan gyerekek is, akik sírva tiltakoztak a lovaglás ellen. Mégis minden gyerek talált kedvére való foglalkozást a nap során, ugyanis a pihenőidőben répával etethették a lovakat, sőt a lovas szekérre is felkapaszkodhattak, amely rövid sétára vitte őket a faluban.

Lehetőség volt számtalan játékkal is szórakozni, amelyeknek egy részét a Szent Ágnes központ munkatársai szállították a helyszínre, a többi érdekes játék a házigazdák jóvoltából várta a gyerekeket az udvaron. Lehetett hintázni, csúszdán lesiklani vagy törpeházban bujkálni, de a nap legizgalmasabb játékai a kismotorok voltak, amelyekkel a gyerekek visítva versenyeztek. A családok barátkoztak, beszélgettek, piknikeztek, és ebben a meghitt környezetben a gyerekek is jóízűen ettek.

Emlegethetnénk lovas terápiaként a napot, de a terápia egy hosszabb folyamatot jelöl, amely minden személy esetében egyedi célt és terápiás utat feltételez. Munkatársaimmal lóasszisztált tevékenységet szerveztünk, amelynek az volt a célja, hogy segítsen az eltérő fejlődésű gyerekeknek és szüleiknek könnyebben barátkozni az állatokkal, főként a lovakkal, és kimerészkedni a hétköznapok megszokott, biztonságérzetet nyújtó rutinjából. Ha az örömtől ragyogó, felpezsdült gyerekekre és mosolygós szüleikre gondolunk, reméljük: elértük célunkat.