* Kovács Ella a róla elnevezett sportcsarnok előtt (Fotó: Nagy Tibor)
Marosludason tavaly december 11-én Kovács Ella kiemelkedő élsportolóról, a város szülöttéről nevezték el a sportcsarnokot. A névadási ünnepség éppen az atléta 60. születésnapjára esett, ami még különlegesebbé és emlékezetesebbé tette ezt a napot. Kovács Ellával a nevét viselő sportcsarnok előtt beszélgettünk.
– Óriási meglepetés volt számomra, hogy a város megtisztelt azzal, hogy egy sportlétesítményt nevez el rólam. Egy hónappal előtte szóltak, mert szükségesek voltak iratok, adatok a formaságokhoz. Nagy elismerés ez, örvendek neki, hogy az én városomban elismerik azt a teljesítményt, amit a sportban nyújtottam. Akárhová mentem, mindenütt mondtam, hogy ludasi vagyok, hogy magyar vagyok, Romániát képviselem, s erre mindig büszke voltam. Soha nem tagadtam le, hogy ki vagyok – fogalmazott Kovács Ella, aki örömmel találkozott velünk, a Népújság munkatársaival.
Kovács Ella középtávfutó országos Balkán- és Európa-bajnok volt. 1985-ben Athénban 800 méteren fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon bajnoki címet szerzett, 1992-ben Genovában megismételte ezt a bravúrt. 1991-ben a sevillai fedett pályás atlétikai világbajnokságon és a tokiói szabadtéri világbajnokságon bronzérmet szerzett, s ugyancsak bronzérmes lett az 1993-as stuttgarti szabadtéri atlétikai világbajnokságon. 1994-ben a párizsi fedett pályás Európa-bajnokságon ezüstérmes lett. 1992-ben a barcelonai olimpián hatodiknak ért célba.
Kérdésünkre, hogyan sikerült ilyen kimagasló eredményeket elérni, hogyan került el Marosludasról, és gyermekkori álma volt-e az atlétika, Kovács Ella elmondta, nem igazán volt az álma az atlétika.
– Miután Ludason befejeztem a nyolc osztályt, kilencediktől a marosvásárhelyi Bolyaiba kerültem, ott a kézilabdacsapatban játszottam. Aztán elmentem egy országos atlétikaversenyre, ahol megnyertem a 400 méteres síkfutást. Innen kezdődött az atlétikai pályafutásom, amelynek során 400, 800 és 1500 méteres távot is szaladtam. Miután kilencedikben megnyertem az országos versenyt, tizedik osztályban bekerültem a válogatottba. El kellett költöznöm Dévára, mert ott volt az országos központ, a híres tornászlányokkal jártunk a sportiskolába. Ott elvégeztem a XII. osztályt, de Déván maradtam még egy évet. Közben 1983-ban az edzőm kint maradt Németországban, sajnos. Ezt követően nem adtak nekem vízumot, a magyarságom miatt, attól tartottak, én is kint maradok külföldön. Nagyon szenvedtem emiatt, mert amikor a legjobb formában voltam, nem mehettem az olimpiára. 1983-ban 800-on én szaladtam a világ legjobb idejét, 1:55,61-et. Nagy fájdalom volt. Mert sokat dolgoztam, s nem tudtam learatni a munkám eredményét. Azóta is itt vagyok, nem mentem sehová. Az igazságtalanság ellenére volt annyi erőm, hogy ne mondjak le, és továbbmenjek. Azután Balázs Jolán javaslatára a Steauához kerültem. Először szocialista országokban versenyeztem, addig, amíg meg nem bizonyosodtak róla, hogy nem akarok Nyugaton maradni. Aztán már mehettem bárhová. A Steauánál fejeztem be a pályafutásomat, 36 éves voltam, amikor abbahagytam a sportolást. Utána tisztek testnevelésével foglalkoztam Nagyváradon, majd a nagyváradi Crişulnál voltam edző. Kapitányi ranggal nyugdíjaztak. A szüleim megbetegedtek, ezért kilenc éve hazaköltöztem. Sajnos mind a két szülőmet elvesztettem. Itt él a lányom és két kislány unokám, van egy támogatásra szoruló testvérem, miattuk is döntöttem úgy, hogy hazajövök. Ma már Ludas élhető város, bárhová el lehet utaz-
ni, hiszen Marosvásárhely és Kolozsvár között vagyunk – fogalmazott Kovács Ella.
A névadási ünnepségen részt vett a romániai atlétika krémje, köztük Doina Melinte, Maricica Puică, Violeta Beclea, Constantin Adița, Cristeana Cojocaru, Petru Dragoescu, Ghipu Gheorghe. Ezen élsportolókkal a mai napig jó viszonyt ápol Kovács Ella, annak ellenére, hogy világversenyeken ellenfelek voltak, a mai napig barátok maradtak. Mindig elismerték, hogy adott versenyen, abban a pillanatban egyik vagy a másik volt a jobb.
