Közösségi célú lesz a Tündérkert

Magánkezdeményezésre Tündérkert létesült idén Nyárádszeredában is, megálmodója a közösség szolgálatába állítaná.

A nyugati kultúrával ellentétben a magyar kultúrkörben a tündérkert mint fogalom csak néhány évtizede van jelen, és egészen más mögöttes jelentéssel bír Kovács Gyula Magyar Örökség díjas pórszombati erdésznek köszönhetően, aki évtizedek óta foglalkozik az ősi magyar gyümölcsfajokkal, és segített elindítani a Tündérkert mozgalmat. A Tündérkertek küldetése a vidéki világ gazdag, de egyre fogyatkozó őshonos és régi gyümölcsfajtáinak megőrzése. Kovács Gyula még az 1980-as években kezdte el kutatni szülőföldje szokásait és kultúráját, a kutatás felkeltette érdeklődését a környék gyümölcsöskertjei iránt, és arra ösztönözte, hogy megvédje ezt az örökséget. Kutatásaiba bevonta a Kárpát-medence magyarlakta területeit is, régi fajtákat gyűjtött, és bárhol járt, a facsemetéket szétosztotta a helyi közösségeknek.

Az évek során több száz Tündérkert létesült a Kárpát-medencében, idén tavasszal pedig egy Nyárádszeredában is. Kezdeményezője Biró Zsigmond Sándor orvos végzettségű élelmiszeripari vállalkozó, aki szabadidejében egészen más hobbikat űz. Például évekkel ezelőtt lakásában padlásmúzeumot hozott létre, amely a kihalóban levő helyi paraszti kultúra tárgyi gyűjteménye, és egyik helyi látványosság is lett. Legújabban Tündérkert létesítését tűzte ki célul, és idén meg is valósította azt.

Egy marék ággal indult

Egy lakásához közeli területet szemelt ki erre a célra Nyárádszereda szélén, mert úgy érezte, hogy a kaszáló többre hivatott, ezért kezdeni kellene vele valamit. Mivel szereti a gyümölcsfákat metszeni, gondozni, egy gyümölcsös létrehozására gondolt, közben találkozott a Kovács Gyula által létrehozott Tündérkert mozgalommal. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején 72 ezer gyümölcsfajtát jegyeztek fel, tehát géntartalék még létezik, ezért a szeredai fiatalember is úgy gondolta, hogy az őshonos fajták megőrzése érdekében hozza létre saját ültetvényét. Fel is vette a kapcsolatot Kovács Gyulával, a magyarországi szakember pedig rögtön felajánlotta a segítségét. Azt kérte, hogy juttasson el minden gyümölcsfajtából egytucatnyi oltóágat, ő pedig beoltott csemetéket küld vissza neki. Hirtelen 25 gyümölcsfajtát gyűjtött össze és küldött el a szakemberhez, ő pedig felajánlotta, hogy még egy ennyivel megpótolja a „gyűjteményt”. Így áprilisban félszáz gyümölcsfajtából 130 csemete került a talajba a helyi református egyháztól kibérelt területen. A munkát barátokkal, szomszédokkal együtt végezték el, és úgy tűnik, hogy a legtöbb csemete túlélte az első kritikus időszakot, ám csak a tél elmúltával derül ki, hogy ebből mennyi életképes, de szerencsésre van mivel pótolni a hiányzó csemetéket – mutatta meg ültetvényét a helyszínen a kezdeményező.

Egyik célja, hogy a jövőben összegyűjtse a vidék őshonos gyümölcsfajtáit, ezeket beoltsa, majd kiültesse. Az oltáshoz rendelkezik szakemberrel helyben, a szomszédos domboldalon pedig van hely az ültetésre. Ugyanis a régi egyházi temető egy részét tavaly kitakarította a közösség, ő most elkezdte a másik rész takarítását, de meghagyta a benne levő gyümölcsfákat. Mert régen is a gyümölcs volt az, amely hasznot termelt a temetőben – magyarázta. Másik célja pedig az, hogy amikor annyira felnőnek az itteni csemeték, vihetnek innen oltóágat azok, akiknek tetszik az ötlet, és ők maguk is szaporíthatják az őshonos gyümölcsfajtákat.

A profit helyet a közösséget szolgálja

Biró Zsigmond Sándornak egyelőre nincsenek hosszú távú tervei, hiszen szükség van néhány évre, amíg ennek a munkának gyümölcse lesz. Mindenesetre nem öncélúnak képzeli el ezt a „történetet”, és nem is profitorientáltként kezeli ezt a dolgot. A terület végében, a Nyárád szélén egy kis pihenőt alakított ki, ahová kijöhetnek majd a barátok, szomszédok, akár közösen dolgozhatnak a Tündérkertben, s a kaláka után itt leülhetnek, de a kis tér közösségi célokat is szolgálhat majd. Vannak elképzelései, akár gasztroturizmusban is lehet gondolkodni a jövőben, de addig azon igyekszik, hogy a kertet gondozza. A gyümölcsös létesítése nem volt feltétlenül pénz kérdése, hiszen a fák nem kerültek pénzbe, csak a szállítást kellett biztosítani, az ültetést is többnyire kalákában végezték el, de azért voltak kiadásai is, hiszen utat kellett kialakítani, locsolni kell, és a területet villanypásztorral vette körül, hogy nyugodtabb lehessen, hiszen a szarvas vagy a medve nem ritka látogató ezen a helyen – mondta el.

Nem tud arról, hogy megyénkben volna más hasonló kezdeményezés, az utólag létesített erdőszentgyörgyi kertet leszámítva. Ha lett volna már hasonló, szeretett volna kapcsolatot létesíteni itteni Tündérkertekkel, de úgy gondolja, hogy végül is nem a Tündérkertek, hanem a Tündérkert és a közösség között kell kapcsolat kialakuljon. Vannak helyek, ahol egy-egy csoport, iskolai osztály vagy egy család fogad örökbe fákat, és azokat gondozza időnként, s vannak Tündérkertek, ahol az örökbe fogadók számára szerveznek találkozásokat. Ő is szeretne hasonlókat, hiszen a Tündérkertnek a „hasznát” igazából a közösségépítésben látja – taglalta a fiatalember.