Kötetben a Splendid Solitude

A könyvbemutató szereplői (balról): Ötvös Koppány Bulcsú, Veress Gábor Hunor és Részegh Botond
*Fotó: N.M.K. 

Vagyis Részegh Botond legutóbbi sorozata, a Tündöklő magány is kiállítási katalógusként vált elérhetővé a művészetkedvelők számára. A Maros Megyei Múzeum gondozásában megjelent igényes kiadvány a csíkszeredai művész Petrányi Zsolt rendezte egyéni tárlatának anyagát, annak itteni elrendezését rögzítette az albumban. Az intézmény várbeli székhelye idén május 9. és szeptember 21. között látta vendégül a festményeket, a könyvbemutató finisszázsként adott újabb hangsúlyt a rendezvénynek. A kurátorral, a kortárs művészet kiváló budapesti elemzőjével előző számunkban közöltünk interjút, a három nyelven megjelentetett kalauzban az ő ajánlója olvasható. A bemutatón a művészeti megnyilvánulásokba egyre aktívabban bekapcsolódó vásárhelyi szobrász, Veress Gábor Hunor, a művészeti főgimnázium tanára méltatta a kötetet, és beszélgetett róla Részegh Botonddal. A párbeszédbe a múzeum előző vezetője, Ötvös Koppány Bulcsú államtitkár is bekapcsolódott, aki házigazdaként az igazoltan hiányzó Rezi Botond igazgatót helyettesítette. 

A nemzetközi művészeti közegben is joggal elismert grafikus festő elmondta, nagyon fontosnak tartja, hogy mindenik kiállítását az alkotásokhoz méltó katalógus kísérje. Ez a gyakorlat az életművet is nyomatékosítja. A marosvásárhelyi múzeum ebben a törekvésében is példás partnernek bizonyult. A sorozat maga nem ért véget az itteni bemutatkozással, ebben az időszakban Nagyszebenben a Brukenthal Múzeum közönsége is megismerkedhetett e festmények sajátosságaival. Nem kifutott projektről van szó, de ő mindig nyitott a megújulásra. Továbbra is nagy figyelmet fordít a társművészetekre, mindenekelőtt az irodalomra. Az írók, költők és műveik kiváló ihletők lehetnek. Több olyan könyvről beszélhetünk, amelyek egyértelműen tanúsítják, hogyan hatottak a versek, versciklusok, szépprózák a képeire, művészetére. Kányádi Sándort, Markó Bélát említette ilyen vonatkozásban, de arra is felhívta a figyelmet, hogy az ihlető folyamat fordított változatát is megtapasztalhatta, amelynek során a képei késztetésére születtek irodalmi értékű írások. Dragomán Györgyre, Bartis Attilára hivatkozott. Külön kitért arra, mennyire meghatározó minden alkotó ember számára az a belső késztetés, hogy abban, amit tesz, a legjobb akarjon lenni. Lehet, hogy felismeri, mások jobbak, mint ő ebben vagy abban a dologban, de ha ez a szándék vezérli mindabban, amit csinál, hosszú távon ledolgozhatja felismert hátrányait. Ezzel a meggyőződéssel érdemes hozzáállni a munkához, függetlenül attól, élete éppen melyik szakaszában méri fel tennivalóit.