* A Marosvásárhely – költők városa rendezvénysorozat első estjének szereplői a Bernády Házban (balról): Kilyén Ilka, Kilyén László és Nagy Attila
(Fotó: N.M.K.)
Több településre illik ez a megnevezés, Marosvásárhelyre feltétlenül. Nagy Attila, akinek több mint három évtizede példás rendszerességgel jelennek meg verskötetei, egy egész szépirodalmiest-sorozattal igyekszik bizonyítani ezt. A Bernády Házban havonta megrendezendő összejöveteleken mutatja be a városban született, illetve ide kapcsolódó, itt alkotó lírikusokat. Négyet-ötöt egy-egy alkalommal. Az első ilyen verses est február 26-án zajlott le, és szép számban vonzott versbarátokat, eleve jelezve, hogy a közönség életképesnek, ígéretesnek tartja a kezdeményezést. Biztató jelzés ez az ötlet- és házigazdának, aki a versmondás két jeles helyi képviselőjét, Kilyén Ilka és Kilyén László színművészeket kérte fel a válogatott versek megszólaltatására. Olykor ő maga is vállal a rendezvényen ilyen feladatot. De mindenekelőtt alapos poétikai ismeretek és érzékeny költői empátia birtokában a bemutatandó életművek és lírai univerzumok rövid, lényegi felmutatásában jeleskedik. Úgy, hogy minden tallózásos mozzanat beleférjen egy órába. Vetített képek is gazdagítják az ismertetőket, ezen az elsőn negyven vásárhelyi költő neve jelent meg virtuális témaként a képernyőn. Ennél persze több is felsorakoztatható, az eltelt századokban, évtizedekben mindig sok hódolója volt itt a múzsáknak, a költészetben, rímfaragásban is számosan jeleskedtek. A sorozat nyilván a legmarkánsabb arcokat próbálja közelebb hozni a mai érdeklődőkhöz.
A nyitóesten megidézett négy költő már égi magasságból figyelhetett a történésekre, és mindannyian kiérdemelték a poeta doctus titulust. Nem egyforma módon, hiszen nem egyazon korban és költői valóságban éltek, de mindnégyen méltóak a közfigyelemre. A költő és természettudós Mentovich Ferenc (1819-1879) a maga Uniódalaival másképp, mint a matematikus polihisztor Bolyai Farkas (1775-1856), aki szintén otthonosan mozgott a klasszikus, időmértékes verselésben. A két 20. századi költő, esztéta, prózaíró, illetve filozófus, Tóth István (1923-2001) és Székely János (1929-1992) pedig már mint a magyar irodalom minőségileg magasabb szintjén alkotó képviselője vonta magára a figyelmet. A két utóbbi versei az előadók számára is komolyabb kihívást jelentettek, ki is domborodtak versmondó erényeik. Kíváncsian várjuk a márciusi folytatást.
