2025. március 6., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Isten templomainak élő kövei vagyunk

Épített örökségünk

Bethlent Bethleem néven 1235-ben említik először. 1325-ben a Bethlen család elkezdte építeni várát, 1438-ban Bethlen Gergely bővítette, de ezt csak 1543-ban említik először. A Rákóczi-szabadságharc alatt többször cserélt gazdát, a kurucok felgyújtották, majd 1707-ben a császáriak lerombolták. A mai város területén feküdt a középkorban Bélyegalja falu, ma a város része, a betelepült zsidókról Jeruzsálemnek nevezik. 1848. december 29-én itt győzte le Bem serege Jablonsky és Urban császári ezredesek egyesített seregét. A református templomban nyugszik az I. Apafi Mihály fejedelem utasítására 1674. december 13-án itt lefejeztetett Bánffy Dénes főispán.

A református templom

A plébániatemplom története 1332-ra nyúlik vissza, amikor a pápai tizedjegyzékben feltűnik Bertalan papjának a neve. 1334-ben Pál plébánosával találkozunk a forrásokban, 1447-ből pedig Miklós nevű lelkészével.

A bethleni Szent János-templom említéséről csak 1433-ban esik szó, amikor IV. Jenő pápa (1431–1447) János fia Bethlen Gergely (1414–1450) kérésére többek között ennek a plébániatemplomnak is búcsúlevelet adományozott.

A templomi síremlékek

Könnyen elképzelhető, hogy az említett búcsúengedély a templom építésével függött össze, ám közelebbi adatokkal nem rendelkezünk a jelenlegi épület előzményeiről. A napjainkig fennmaradt késő gótikus részletek – a hajó nyugati kapuja, a szentélyben levő szamárhátíves fülkék, az ablakkeretek – valamivel később, inkább a 15. század végére datálhatók.

P. Kovács Klára közléséből tudjuk meg, hogy ugyanebből az időszakból származik a templom déli falán Bethlen Antal fia, Gergely síremléke is, aki 1500-ban hunyt el, és talán a szentély alatti kriptába temettetett.

A 16. században Bethlen plébániatemploma unitárius lett, 1615–1620 tájától pedig a református felekezetet szolgálja.

1771–1772 között az épület gróf bethleni Bethlen Lajos (1714–1779) megbízásából jelentős felújításon esett át, aminek a jelenlegi barokk részleteit köszönheti.

A szamosújvári Ertel György kőművesmester közreműködésével megépült a templom boltozata, padlóját újrarakták, ekkor készült a falazott kőszószék is. Bútorzatát Henne József asztalosmester festette újra. A hangvetőt egy évvel később, 1773-ban faragtatta valószínűleg Bethlen Lajos öccse, Gergely (1717–1792). A 19. században ismét javították és bővítették a templomot.

Az egykori fa harangtorony helyett, részben a romos szészármai templom  köveinek felhasználásával, 1847–1854 között felépítették a templom nyugati homlokzatához illeszkedő új harangtornyot. Gróf Bethlen Pál adományozta a toronyórát, gróf Bethlen Ferenc és özvegy Bethlen Károlyné pedig a toronygombot.

A torony nyugati homlokzatába, továbbá a templom déli bejáratába a szészármai romból hozatott, késő gótikus kapukereteket építették be.

A református templom


Az 1880-as években ismét javították a templomot. Az 1970-es években kicserélték a 18. századi harangokat.

A gótikus kapu kőkerete valószínűleg a szészármai templomból származik

Szintén a fent említett szerző írja le, hogy a hármas térfűzésű – nyugati torony, hajó, sokszögzáródású, beugró szentélyből álló – támpilléres, késő gótikus templom a város főtéren, a főút északi oldalán fekszik. Viszonylag új betonkerítés övezi. A hajó nyugati homlokzatához kapcsolódik a 19. századi háromszintes, falazott torony. Nyugati frontját a második szint közepéig felnyúló, átlósan állított támpillérek fogják közre, a szinteket párkányok határolják.

Alsó szintjén egy fából épült kis portikusz védelmében egy szemöldökgyámos gótikus kapu nyílik, amelynek kőkerete valószínűleg a szészármai templomból származik. A második és harmadik szint csúcsíves ablakait a templom többi ablakát imitáló neogótikus mérművek díszítik.

A befalazott kőkeret eredeti rendeltetése ismeretlen 

A hajó és a szentély homlokzatait is vízvetős támpillérek tagolják. A templom falát körkörös és karéjos mérművekkel díszített kőkeretes gótikus ablakok törik át: kettő a hajó déli homlokzatán, három pedig a szentély keleti, illetve délkeleti és déli oldalán. A szészármai templomból származik a hajó déli kapuja is. Egymást átható körte- és pálcatagokkal gazdagon díszített szemöldökgyámos kőkeretét a 15-16. század fordulóján faraghatták. Szárköveinek lábazati része hiányzik vagy befalazták, szemöldökköve fölött vízvetős kőpárkány van.

A hajó északi homlokzatán látható kis, befalazott, félköríves záródású kőkeret eredeti rendeltetése ismeretlen.

A Bethlen-címerek 

Az északi oldalon a diadalívhez illeszkedik a templom faragott kőszószéke. Sokszögű kosarának hajó felőli mellvédtábláját a bethleni gróf Bethlen család címere díszíti: szájában országalmát tartó koronás kígyó.

A barokk szószéket az 1771-es szerződés értelmében a szamosújvári Ertel György kőművesmester készítette Bethlen Lajos gróf megbízásából.

Az áttört faragású, rokokó díszű, feliratos, fa szószékkorona 1773-ban készült. Ezt is a bethleni Bethlen-címer díszíti, amelyet a megrendelő GB – Gregorius Bethlen (?) – névbetűi fognak közre.

 A hajó déli falán másodlagosan két síremléket helyeztek el.

Az ajtó felől az 1500-ban elhunyt Bethlen Gergely kő sírlapja áll, amely valószínűleg a szentély padlójából kiemelve került át ide.

A humanista kapitálisokkal vésett latin köriratos síremlék lapját két, meglehetősen primitív faragású címerrel, az elhunytra utaló bethleni Bethlen, alatta pedig a somkeréki Erdélyi családnak a Bethlen Gergely feleségére utaló címerével díszítették.

1500 tájára datálható a család címerét ábrázoló kőfaragvány

A szemközti falon, szintén másodlagos elhelyezésben, egy, a bethleni Bethlen család címerét ábrázoló kőfaragvány látható. A hatágú csillag alakú faragvány széleit késő gótikus karéjok és pálcatagok díszítik, amelyek alapján 1500 tájára datálható.

Eredeti funkciója ismeretlen, ám nem kizárt, hogy a templom elpusztult késő gótikus boltozatának egyik záróköve lehet.

P. Kovács Klára munkájából megtudjuk, hogy a címerállat két oldalára utólag – a XVII. században (?) – karcolták be a CA/B betűket, feltehetően Comes Alexius Bethlen monogramját.

A templom klenódiumai közül a Bethlen Ferenc által 1748-ban készíttetett, 1849-ben pedig, szintén Ferenc nevű leszármazottja által az „olvasztótégelyből kimentett”, aranyozott ezüst keresztelőtányér és kehely, továbbá az 1907-es kehely említendő.

A katolikus templom

Bethlen 20. század eleji római katolikus templomáról nagyon kevés adattal rendelkezünk.

Szisztematikus kutatására nem került sor, emiatt tervezője ismeretlen, építésének éve és megrendelői tekintetében pedig egymásnak ellentmondó információkkal találkozunk a szegényes szakirodalomban.

A település középkori plébániatemploma, melynek Bertalan (1332), Pál (1334) és Miklós (1447) plébánosairól tudósítanak a források, a reformáció után az unitárius, majd a református gyülekezet használatába ment át, ezt követően a Haller család tartott fenn katolikus kápolnát a várban.

A Mikes grófok rezidenciáján is volt egy katolikus házi kápolna, ahol ferences szerzetesek miséztek, ezt azonban gróf Mikes Istvánné halála után a sorsára hagyták, mennyezete beomlott.

Kádár József, Szolnok-Doboka vármegye monográfusa 1900-ban arról tudósít, hogy 1892–1893-ban egy újabb római katolikus templom épült Bethlenben, a régi várkapu helyén. A templom adományokból épült, Kádár „14 évi kéregetés”-ről beszél.

A kőből épült, bádoggal fedett templom 1900-ban még nem volt fölszentelve, Csicsókeresztúr filiájaként az ottani plébános járt misézni.


A volt katolikus, ma ortodox templom


A szakirodalom ellentmondó információi

A szakirodalom egymásnak ellentmondó információi abból következnek, hogy Kádár József művéből kiindulva egyes szerzők összetévesztik a mai, szecessziós elemekkel ellátott római katolikus templomot az egykori vár bejárata helyén 1892–1893-ban épült kőtemplommal.

Pál Emese közléséből tudjuk meg, hogy több szempontból sem egyezik a két épület: a mai római katolikus templom nem a bethleni vár helyén áll, nem kőből épült, és stílusa alapján semmiképpen sem datálható az 1890-es évekre, a szecesszió ugyanis akkor még csak kibontakozóban volt Magyarországon, az egyházi építészetben pedig valamivel később jelentkezett.

Két templommal is rendelkeztek a bethleni katolikusok

Az egykori várkapu helyén valóban áll egy kőtemplom, mely jelenleg a görögkeleti egyház használatában van. Az új, 1909-es templom felépítésével két istenházával is rendelkeztek a bethleni katolikusok, és mivel a hívők száma 1890-től körülbelül kétszáz és háromszáz lélek között mozgott, az 1892–1893-ban épült templomot a jóval népesebb görögkatolikus felekezetnek adták el, és a befolyó összegből 1943-ban bérházat vásároltak a kisváros központjában.

A görögkatolikus templom 1948-ban, az államosítás következtében került az ortodox egyház használatába.

Amire egy kőtábla felirata emlékeztet

A mai katolikus templom építtetőjéről és építésének idejéről a torony második szintjén elhelyezett kőtábla felirata tudósít: „SZENT ISTVÁN / első apostoli magyar király / tiszteletére. / dr. FLÓTH FERENC emlékére / 1909.”

Flóth Ferencz Adolf bethleni szolgabíró és Fejérváry Róza egyetlen fia, dr. Flóth Ferenc fiatalon, tragikus hirtelenséggel hunyt el. Ennek hatására a család földjeit az egyháznak adományozta,  hogy eladásukból új római katolikus templomot építtessen.

Az elhunyt ifj. dr. Flóth Ferenc Bécsben hallgatott jogot, emellett   régiséggyűjtéssel foglalkozott. Gyűjtési körébe főként a Szolnok-Doboka vármegye területéről előkerült régészeti tárgyak tartoztak. Halála után, 1907-ben szülei kétszáztizennégy darabból álló régészeti gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak adták el, mely Flóth-gyűjteményként vált ismertté a régészeti szakirodalomban.

Flóth Ferenc emellett amatőr régészettel is foglalkozhatott, erre utal legalábbis, hogy 1904-ben Martian Juliánnal ásatásokat végzett saját birtokán Alsóoroszfaluban.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Ma is élő Erdélyünkben az élő Isten máig élő templomainak építő kövei, túlélő követei vagyunk. Milyen szép ma ezt így kimondani. Ezek a túlélés jelképei mind-mind megtalálhatók a világban szétszóródott bethleni Bethlen család ősi címerében, mint a szájában kereszttel díszített aranyalmát tartó koronás kígyó. Hiszen a kígyó már a Szentírás apostoloknak tett tanácsaiban is az okosság, túlélés, majd az öntudat, a mindenen felülkerekedő ravaszság és értelem jelképe. Visszaköszön a jelkép, a transzilván viselkedési forma. Mindez a Szamos és Sajó összefolyásánál emelkedő Bilak-hegy tövében, egy hajdani főutcára ráfűzött, országos és postautak, valamint vasúti csomópont kereszteződésében kialakult, szerdai hetivásárairól messze híres Bethlen grófi sasfészeknek a története. Nemes magyar családok portáival körülvett, többszörös várárkaival szegélyezett, többtornyos vízivárának árnyékában megépített istenházai fogadták be a harcos és marcona történelmi időszakok lelki, szellemi felfrissülésére és meghittségre várókat. Laktak itt Lengyelhonból Demjanowicz pásztorukkal átvándorolt, a későbbi Lengyeldombon letelepedett evangélikusok, majd unitáriusok, legkevesebb kétszer templomot építő római katolikusok, görögkatolikusokból átvedlett, nem éppen meggyőződött hitű ortodoxiahívek vagy az izraelita rituálét tovább ápolók nemzetsége. 

Mégis a legaktívabb és legtöbb örökséget felmutató kultúrtörténeti és történelmi értékű egyház a kígyós, protestáns Bethlen család református eklézsiája. Habár első említése csak 1622-ből datálódik, a szépségesen faragott, néha színezett címerkövei, fektetett és falba süllyesztett sírkövei, falazott tornyának a szomszédos romtemplomból származó kváderkövei, míves ezüst kegytárgyai aranyozva, hímzett gyolcs-, csipke- és bársonyterítői, anyakönyvei mind az utókor kishitűségét erősítik. 

Ne feledjük, vergődő nemzetünk átélte korok üldöztetéseit, családok és politikumok eltüntetését, vergődő nagyhatalmak tovaillanását, de őseink ránk ruházott örökségét és vállalt vallásainkba vetett hitünket soha nem tagadhatjuk meg. Isten templomának élő kövei vagyunk!


* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítésznek, műemlékvédő szakmérnöknek. Az illusztrációkat és a képeket Demján László műemlékvédő építész gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat, szakemberek véleményezésével, egy későbbi lapszámban még kiegészítjük.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató