Szakberkekben annak idején nem kis derültséget váltott ki, amikor a pandémiát követő uniós újjáépítési program keretében, melyet mifelénk PNRR néven ismerünk, szép hazánk felvállalta, hogy a zöldátállás jegyében 2026-ig leállítja széntüzelésű hőerőműveit. A minap az egyik szavahihető gazdasági hírportálon megjelent, hogy az energiaügyi illetékesek rájöttek, ha a vállalt határidőben lekapcsolnák a szenes hőerőműveket, akkor az országban nemes egyszerűséggel megszűnne a folyamatos áramellátás, ezért most azt fontolgatják, hogy a fennkölt PNRR-s célkitűzéseket újratárgyalják az uniós illetékesekkel. Ezt be is ismerte az említett portálnak a lángeszmei világossággal véletlenül sem vádolható szakminiszter, aki szerint három évvel kellene azt a bizonyos 2026-os céldátumot kitolni. Legalább ebben idejében kapcsolt, de attól még a mateket illetően most sem biztos, hogy igaza van, telhet az a zöldülés több időbe is.
A miniszteri koponya vaksötétjében attól gyúlhatott fel a vészlámpa, hogy a kiiktatni tervezett szénerőművek termelési kapacitását pótolható új erőművek elkészülése finoman fogalmazva erős ködben van. A szénerőművek 2085 MW áramot képesek termelni. A kiváltásukra terveztek nyolc darab, összesen 690 MW kapacitású napelemparkot, és két, összesen 1325 MW termelőképességű gázerőművet. Ez utóbbiakból az egyiknek a megépítésére kiírt versenytárgyalásra eddig lasszóval sem találtak jelentkezőt, így tisztán elméleti alapú az a korábbi minisztériumi becslés, hogy 2028-ra be is lehetne fejezni. A másik pedig az a radnóti gázerőmű, amelynek története fényesen bizonyítja, hogy ha a fogyasztók és az ipar nagy szerencséjére az európai áramellátó rendszer nem lenne egybekapcsolva, akkor szép hazánk önállóan visszatérhetett volna a petróleumlámpák korába, az erőforrások terén meglevő, irigylésre méltó adottságaival együtt.
Ennek a radnóti erőműnek az átadási határidejét legutóbb a múlt év végén tolták ki, a választási kampányok zajában szinte észrevétlenül maradt hír szerint idén június 30-án kéne befejezni. De azért vélhetően nem nagyon kapkodnak az avatószalaggal. Az erőművet 2014-ben kezdték építeni, az akkor négyévesre tervezett beruházást pedig a jubileumi tizedik évfordulóra sem fejezték be. A sztorija szaftosabb egy késelős vidéki lagzinál, már a szerződéskötés cirkusszal kezdődött, aztán perlekedtek az építők és a hatóságok, mert összementek az építkezési árak kapcsán, a lényeg, hogy áram még mindig nincs. Szép díszbeszéd a valamikori átadáson, az biztos lesz.
Más, hasonló energetikai adottságokkal megáldott országoknak minimum egy háború kell ahhoz, hogy sötétségben üljenek, a mi illetékeseink ezt önállóan, békésen is el tudnák intézni. Csak egy apróság így a végére, hogy miközben rendszeresen hallunk nagyotmondó nyilatkozatokat, hogy micsoda nyersanyagkészleteink vannak, és ez milyen jó a haza energiaellátási biztonsága számára, azonközben a hazai áramtermelés a tavaly 11 százalékkal csökkent. Az import pedig 60 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, és az sem volt kevés. Jó, hogy van honnan, másként gyertyázhatnánk, mint abban a bizonyos aranykorszakban, amely iránt egyre nagyobb a nosztalgiázás a kevésbé világos fejekben.
