Gondolatok a gyapjúipar gondjai kapcsán
Mivel 1973 és 1979 között a Metalotehnica minőségi főellenőreként az ország nagyon sok könnyűipari gyárában és szövetkezetében megfordultam, a géphitelesítések és a reklamációk megoldása során alkalmam volt tudomást szerezni a gyapjúipar gondjairól is.
A november 16-i lapszámban jelent meg Vajda György A tönkretett hazai ipar fellendítése? Összeírták a gyapjútámogatásra jogosultakat című írása. Igyekeztem minél figyelmesebben olvasni a romániai juhtenyésztés és gyapjúipar gondjait körüljáró, sok adatot tartalmazó cikket.
Mivel 1973 és 1979 között a Metalotehnica minőségi főellenőreként az ország nagyon sok könnyűipari gyárában és szövetkezetében megfordultam, a géphitelesítések és a reklamációk megoldása során alkalmam volt tudomást szerezni a gyapjúipar gondjairól is. Kötelességemnek tartom néhány pontosítással szolgálni.
1) A kötöttáruipar – a temesvári kalap- és sapkagyár kivételével – már akkor csak műgyapjú, ún. PNA = poli-nitril-akril szálakat használt. Természetes, azaz állati gyapjúval csak megfelelően merev tűket használó, ún.VKTM kisgépekkel felszerelt hegyvidéki szövetkezetek és ezeknek bedolgozó háziiparosok dolgoztak.
2) A romániai juhállomány nagy részét racka, kismértékben merinó fajtájú állatok képezték és alkotják ma is. Az ezekről nyírt gyapjú vastag és merev, illetve rövid szálú; nem alkalmas ún. fésült, azaz finom gyapjúszálak fonására, tiszta gyapjú (Kammgarn) szövetek gyártására. Emiatt szorultak az igényes árura szakosodott fonodák/szövödék importgyapjúra. Ide sorolnám a brassói, ploieşti-i, segesvári és bukaresti szövetgyárakat. (Dehogy ment az áru csak a KGST-be, főleg nem oda!) A prázsmári, buhusi, azugai meg az újabban létesített szövödék többje kártolt gyapjúból font szálakkal dolgozott.
3) A legfinomabb, azaz legvékonyabb és leghosszabb szálú gyapjút izzadó juhfajtát Új-Zélandon nemesítette ki egy ’56-os magyar menekült. Sajnos már nem él. Bizonyára kifogyott mára a génállományt hordozó kostól közvetlen származó szaporítóanyag is. (Mélyfagyasztott spermájának ára az aranyénak a többszöröse volt.) De a fajta él! Emlékezetem szerint a ’90-es évek elején jutott belőle Magyarországra is.
Tudom, hogy egy új fajta meghonosítása stratégiai beruházás volna. De vagy ez lesz, vagy nem lesz jelentős juhtenyésztés és egyáltalán gyapjúipar.
4) De a lényeg a címben szereplő „tönkretett” kifejezés. Mert sokkal többet tudnak behozott készáruból „kaszálni” a volt külkereskedelmi vállalatok villámgyorsan önállósodott vezetői és referensei. Milliókat taszítottak nyomorba. Amerre jártam az utóbbi 20 évben, mindenütt érdeklődtem a gyárak sorsáról.
Zörgő István