Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2020-02-18 15:29:32
Már gyerekként traktorral dolgozott, számos újítást eszközölt, idősebb korában műszaki könyvet is írt. Ennek ellenére mindennapi embernek tartotta magát egész életében, ekként is élt. Nyugdíjasként a múlt és szülőfaluja felé fordult.
Az idősebb nyárádmenti gépészek körében Suba Ferenc neve fogalom. A fiatalabbak is ismerik és tisztelik. Élete egybefonódott a második világháborút követő társadalmi változásokkal, amikor vidéken is megjelentek a gépek, amelyek hamarosan háttérbe szorították az igavonó állatokat. A szinte minden képzettség nélküli földművesekből a rendszer egyik napról a másikra akart mezőgépészeket faragni. A tehetség és tudásszomj néhányuknak dobbantót jelentett, a gépek fortélyainak elsajátításával hamar megtalálták a helyüket a szerelőműhelyekben, órák alatt megjavították a hibát, amit az addigi gépészek napokig csak kerestek. Ilyen kivételes tehetség volt Suba Ferenc is, aki 1938-ban Márkodban látta meg a napvilágot.
Hatalmas szakmai tudását és helyismeretét kötetekbe foglalva adja át az utókornak
Fotó: Gligor Róbert László
A Bekecsalját a második világháború idején, a „kicsi magyar világban” érte el a mezőgazdasági gépesítés szele. Márkodba az első traktorokat, cséplőgépeket, egyáltalán a járműveket 1943 körül vitték be a nagygazdák. Suba Ferenc alig nőtte ki a „hátulgombolós” nadrágot, már a traktorok után szaladgált, kíváncsian figyelte, hogyan tankolják az üzemanyagot, hogyan indítják be, hogyan tologatják a „járompálcát” a gépészek, hogy a masina különböző fokozatokon dolgozzon. Az első kollektivizálási hullám már a nyárádmagyarósi iskolában találta diákként, de rájött, egy kevés pálinkáért cserébe a gépészek megengedik, hogy traktorra üljön, így egy idő után már önállóan is dolgozhatott. Így találta őt egyszer szántás közben a nyárádszeredai mezőgépészeti állomás igazgatója, hamarosan pedig a kezére adtak egy traktort. Mivel a fiatal traktoristáknak be kellett vonulniuk katonának, a kollektív gazdaság munkaerő nélkül maradt. Hiába háborogtak az idősek, Suba Ferenc már suhancként traktort kapott a keze alá. A hetedik osztály elvégzése után Marosvásárhelyen középfokú gépésztechnikusi oktatáson vett részt, így hamarosan ő lett a legfiatalabb brigádos a Bekecsalján, ennek ellenére neki kellett megjavítania nemcsak a saját gépeit, hanem egyre több társáét is. Akkor figyelt fel rá Csomós Attila főmérnök, amikor próbapad nélkül összeszerelt és hibátlanul beállított egy darabokra szedett traktormotort. Nemsokára már a nyárádszeredai gépállomás karbantartója volt, majd Segesváron mesteriskolában tanult és vizsgázott, ezért körzeti gépészmesterré léptették elő. Nyárádszeredában telepedett le, itt élt és dolgozott 1998-as nyugdíjazásáig.
A gépek iránti nagyfokú érdeklődésének és kivételes tehetségének köszönhetően tizenhat újítást vezetett be a mezőgépészetben, már gyerekként kiiktatta a traktorból a kollektív gazdaság brigádosa által beépített sebességkorlátozót, a katonaságnál a legjobb tankgépészként ismerték, majd körzetgépészként az egész ország főgépészeinek kellett gyakorlati bemutatókat tartania Nyárádszeredában.
Állandóan képezte magát, de a mezőgépészek is számtalan kérdéssel keresték meg. Negyvenévnyi szakmai tapasztalattal a háta mögött is azt vallotta, hogy a gépek viszonylag rövid élettartama egyrészt a gépész mentalitásának és hozzá nem értésének, másrészt a javítások elhanyagolásának tudható be. Mivel egy-egy gond megoldása, meghibásodás kijavítása vagy egy újítás megvalósítása miatt mindig számos szakkönyvet kellett átvizsgálnia, eldöntötte, hogy olyan összefoglaló könyvet ír, amelyben egy helyen minden alapvető kérdésére választ kap a falusi traktorista, a mezőgépész, de akár a kezdő gépészmérnök is. Az elkészült kéziratot évekig hanyagolták a kiadók, sétáltatták Bukarest és Kolozsvár között, és mire végre jóváhagyást kapott és sajtó alá rendezték a munkát, a kijelölt kolozsvári nyomda váratlanul bezárt. Ma is csupán kéziratban van meg Suba Ferenc 1997-ben véglegesített könyve, amelynek címe: A mezőgazdasági gépek erőforrásai – a belső égésű motorok.
Subáról kevesen tudják, hogy valamikor az Előre és a Vörös Zászló lapok levelező tudósítója volt, de a munkásosztály létkérdéseire való rávilágításai miatt a rendszer hamar „pályaszélre” állította.
Nyugdíjazása után szabadideje egy részét szülőfalujának szentelte: ősz fejjel megtanulta a gyűjtőmunka fortélyait a Marosvásárhelyi Népi Egyetemen, Asztalos Enikő tanárnőnél, eközben lejegyezte gyermekkori emlékeit és élményeit, helyismeretére alapozva kutatásokat végzett levéltárakban, könyvtárakban, és 2004-ben megjelentette a Márkod históriája és néprajzi leírása című kötetét, továbbá elkészítette a Subák családfáját is. Célja „bemutatni ősapáink, nagyapáink életkörülményeit, szokásait – az idősebbek elbeszélései, egyházi és levéltári adatok, valamint gyermekkori visszaemlékezéseim alapján”.