Egy kis csalás, még több ámítás, és máris átmásztunk a léc felett. Vagyis a tavalyi 19 mellé gyorsan összekapartak bő egymillió emberkét a statisztikusok, hogy a bűvös húszmilliós lakosságszám meglegyen.
Egy kis csalás, még több ámítás, és máris átmásztunk a léc felett. Vagyis a tavalyi 19 mellé gyorsan összekapartak bő egymillió emberkét a statisztikusok, hogy a bűvös húszmilliós lakosságszám meglegyen. Hisz a nagy nemzeti önámítás nem viselte volna el, hogy a lélektani küszöb alá csússzon az ország. Na meg a kevesebb picula és európai uniós térvesztés is fájdalmasan érintette volna az országot. Ugyanis a népesség számától függ az európai parlamenti mandátumok száma, a döntéshozó testületekben való részvétel és a költségvetési kulcsok. Így kitalálták, hogy az elfuserált összeírást korrigálják. Gyorsan elővették az államigazgatási adatbázisokat: adóhivatal, munkaügy, lakosság-nyilvántartás, nyugdíjpénztár. Arra hivatkozva, hogy akik nem tartózkodtak otthon, vagy nem nyitottak ajtót a számlálóbiztosoknak, mégis bekerülhessenek a statisztikába. Ám van egy bökkenő: az ezekben az adatbázi-sokban szereplő állampolgárok száma közel 23 millió. Tehát a most hitelesített adatokhoz viszonyítva „levegőben maradt” vagy hárommillió. Vagyis a felhasznált alternatív számlálási adatbázisok nagyon szennyezettek. Ráadásul igen sok részelemzést tévútra vezet a feltupírozott lakosságszám. Például 1,18 millió személynek ismeretlen a nemzetisége. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyarok aránya megközelítőleg ugyanannyi – majdnem 1,23 millió –, megdöbbentő az arány. Mert feltételezhetjük, hogy több százezer „összekanalazott” magyar rejtőzködik az ismeretlen nemzetiségűnek nyilvánítottak között. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy bizonyos településeken 20% alá csúszhat a magyarság aránya az 1,1 milliós lufi miatt. De vannak biztató, pontosabban megnyugtató eredmények is. A hivatalos adatok szerint a magyarság aránya stagnál a 2002-es népszámláláshoz viszonyítva. Ellenben a EU-s csatlakozás után a románok tömegesen megindultak külföldre munkát vállalni. Ezek zöme ott is ragadt családostól. Persze évente még hazalátogat. Ezért megszámlálhatónak tekintették őket. De ez már csak statisztikai zsonglőrözés. És végső soron az egész népszámlálás egy nagy csalás. Amikor a polgárok szabadon mozoghatnak egyik országból a másikba, több állampolgársággal rendelkezhetnek, a családokat kontinensek választják el, már nem lehet tudni pontosan, hogy hol, hányan élnek. Legalábbis a nyitott társadalmakban nem. Sokkal fontosabb: hányan járulnak – hozzáadott értékű munkával – az ország költségvetéséhez, amelyből visszaosztva elég pénz jutna a tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjakra, az oktatásra és egészségügyre. Mert ugyan kit érdekel, hogy a férfiak a feltételezhetően csinos népszámlálási biztosnak nem vallották be, hogy nősek? Mi mással magyarázható, hogy csak Maros megyében ezerrel több nő vallotta magát házasnak, mint ahány férfi? Vagy netán mifelénk már legalizálták az azonos neműek házasságát?
