Egészen friss hír, hogy a kormány félmilliárd eurós hitelt vesz fel sztrádaépítésre. A pénzt az épülőben levő Nagyszeben és Piteşti közti pálya építésére lehet felhasználni. A már zajló beruházás értékét 5,5 milliárd euróra becsülik, és a hitel mellett vissza nem térítendő uniós forrásokból és költségvetési alapokból építik.
A napokban aláírt szerződés híre az ártatlan szemlélőben azt a benyomást keltheti, hogy micsoda szorgalmas kormány buzgólkodik e szép hazában, az európai pénzek mellett kölcsönfelvételtől sem riadnak vissza, csak épüljön a fontos infrastruktúra.
Csakhogy a valóság nagyon más, ennek a pályának az építésére nem kellett volna sem hitel, sem saját kormánypénz. Ez az autópálya egy európai viszonylatban fontos közlekedési folyosó része, amelynek az építésére már az uniós csatlakozás utáni években bőkezűen adtak volna támogatást az európai alapokból. Csak éppen nem volt politikai akarat az akkori kormányok részéről a munka megkezdésére. Másképp szólva nem tudták kisakkozni, hogy
pontosan kinek s mekkora boríték kellene kibélelje a zsebét ahhoz, hogy beindítsák a beruházást. Pedig több irányból is volt rajtuk nyomás. Egyrészt időnként a brüsszeli szakik mondogatták, hogy neki kéne már fogni ennek a Déli-Kárpátokat átszelő pályának, mert ez egy európai közlekedési folyosó része. Sőt a francia tulajdonú „nemzeti” autómárka is erősen lobbizott a pálya érdekében. A cég egy időben még azt is kilátásba helyezte, hogy elköltözteti a regáti gyárat egy észak-afrikai kikötő közelébe, ha nem épül meg az autópálya, mert számára komoly veszteséget okoz, hogy e szállítási folyosó helyett a legendásan lassú román vasúton kell kizötyögtesse a járgányait a közeli s távoli régió piacaira. Sokáig ez sem hatotta meg a hazai döntéshozókat, holott az autógyártó és beszállítói együttesen több százezer munkavállalónak adnak betevőt az országban.
Mire a döntéshozókat megszállta az ihlet a munka elindítására, addigra fontos anyagi források megszerzésének lehetőségéből futottak ki. Lényegében ezért volt szükség az uniós alapok mellett kormánypénzekre is a beruházáshoz, és ezért kell a hitelt is felvenni. Ez a kölcsön az évtizedes kormányzati zsebhokizás ára. Majd a következő generáció fogja fizetni, mert a három év alatt lehívható pénz törlesztési határideje 27 évig is mehet, ha részletekben történik. De a végösszeg nem áll meg félmilliárd eurónál, elvégre a kamatról még pissz sem volt az eddigi hírekben. És persze felelőse sincs az ügynek, csak kárvallottja: az adófizető.
