Erdővidékiek találkozója

Az esztendő folyamán sok piros betűs ünnep szakítja meg a szürke hétköznapokat, de szeptember utolsó szombatja különösen fontos a Marosvásárhelyen élő erdővidékiek számára. Ez a nap bensőséges találkozásunknak az ünnepe, melynek a gondolata 20 évvel ezelőtt Ráduly Béla és dr. Deák István fejében született meg, és Berszán Vilmos mérnök ügyes szervezése által hagyománnyá nőtt. 

Alapja a szülőföld iránti szeretet volt, Erdélyország egy kis része, ahol a gyökerek mint visszahúzó erők vannak jelen életünkben. 

Jelenlétével megtisztelt a baróti múzeum vezetője, Hoffman Edit, aki Barót városának nevezetességeit és fejlődésének rövid történetét ismertette, videofelvételekkel alátámasztva. 

Illés Imre a technika segítségével elénk varázsolta szülőföldünk talán rég nem látott, de szívünkben megőrzött kedves képeit. 

A megélénkült hangulatban spontánul felszólalók felidéztek gyermek- vagy ifjúkori emlékeket, és olyan egyéniségek alakjait, akiknek élete és tevékenysége példaként él az utókor emlékezetében. 

Kegyelettel és egyperces néma felállással gondoltunk azokra a társainkra, akik már nem lehetnek közöttünk. De külön örömmel vettük körül a 100. életévéhez közeledő barátunkat, aki vidám szavakkal köszöntött mindenkit, és vezette az étkezés előtti és utáni imákat. 

A találkozás az Egyesülés negyedbeli Oriental vendéglőben volt, ahol mint évente visszajáró vendégeket szeretettel és finom ebéddel vártak. 

Jó volt együtt lenni. Feltöltődtünk lelkileg, és megerősödött bennünk a barátság tudatának a fontossága. 

Hadd idézzem befejezésül Petrarca híres mondását: 

„A barátság sokkal ritkább és sokkal értékesebb, mint az arany.”

A jövő évi viszontlátás reményében, 

Radványi Hajnal