Épített örökségünk

Hit és történelem találkozása a kolostortemplomban

Gyergyószárhegy Gyergyószentmiklóstól hat kilométerre helyezkedik el. A Gyergyói-medence egyik legrégebbi települése, 1322 óta van latin nyelvi emléke. Sorsa összefonódott a Lázár családdal, amelynek kastélya az egyik legszebb reneszánsz kastély Erdélyben. Itt töltötte gyermekkora egy részét Bethlen Gábor, a későbbi erdélyi fejedelem. A romos állapotú kastélyt 1967-ben kezdték felújítani. Ferenc-rendi kolostora 1565-ben kezdett épülni. A híres tudós, nyomdaalapító és orgonaépítő Kájoni János 1669-től 1687. április 25-én bekövetkezett haláláig itt volt házfőnök. A község központjában álló emlékművet az 1596-os véres farsang ötszáz áldozatának az 1848–1849-es, valamint a két világháború hőseinek emlékére állították. Elhelyeztek még millecentenáriumi – 896–1896 –, valamint millenniumi – 2000 – emléktáblát is. Megtekinthető a csengettyű és a harangláb. A gyergyóditrói országút melletti Tatár-dombon emlékoszlop őrzi az 1658-as tatár betörés leverésének emlékét.

A megközelítés

Ha Gyergyószentmiklós irányából Gyergyószárhegy fele tartunk, ebből az irányból a ferences rendi kolostort és templomot a jobb oldalon találjuk. A polgármesteri hivataltól felfele a Szármány‐hegyre tartunk, és így érjük el a kolostort. Lázár István királybíró az 1600‐as években öt római–katolikus kápolnát építtetett Szárhegyen. Az öt kápolna legnagyobbikát a ferenceseknek adományozza, akik neki is látnak 1642‐ben az átépítésnek.

A Kájoni-kódex alkotója

A kolostorépület négyszög alakú, hozzá csatlakozik a barokk stílusú templom. Az épületegyüttes 1752‐re érte el mai formáját. 1700‐tól 1948‐ig a zárdában mintegy nyolcszáz ferences barát lakott, köztük a leghíresebb Kájoni János. Kájoni János román származású szerzetes, orgonaépítő, a csíksomlyói nyomda létrehozója, a Kájoni‐kódex alkotója, mely az erdélyi zenetörténet egyik legértékesebb gyűjteménye.

Nyomdáját 1675‐ben alapította, énekeskönyveket és később tankönyveket nyomtatott.

Amit a szárhegyi Ferenc-rendi templom és kolostor történetéről tudni kell

A Szármány‐hegy ősidők óta, valószínűleg már a pogány korban is kultikus, istentiszteleti hely volt. Már a 15. században a szentföldi ötös kereszt alakjában öt kápolna állott itt, erős védőfallal körülvéve.

A kápolnák őrzését id. Lázár István, a Szármány‐hegy birtokosa 1642‐ben P. Kolozsvári Bertalan Ferenc-rendire bízta, akihez később P. Esio Fulgenc olasz, és P. Oslinai István bosnyák ferencesek csatlakoztak, de őket 1646‐ban ragadta el a pestisjárvány , P. Bertalant pedig I. Rákóczi György kálvinista vallású fejedelem űzte el.

Az elárvult kápolnák őrzését akkor egy zarándok remete vette át.

A ferencesek letelepedése

1665. január 5-én Lázár István végleg letelepítette a ferenceseket, akik – mint már említettük – azonnal hozzáfogtak az építéshez.

P. Tapolczai Görög István a legnagyobb kápolnát templommá alakította át, ehhez P. Kájoni János fából zárdát épített 1670‐ben, P. Vásárhelyi Budai Bernárdin pedig 1675‐ben a sekrestyét és a templom melletti folyosót toldotta hozzá.

P. Kálmándi Ferenc 1690‐ben, Boros Tamás költségén a zárda keleti szárnyát és a tornyot építette fel. P. Zsigrai Modeszt és P. Veress Dániel a zárda délkeleti részét toldotta hozzá, és nagy javításokat végzett, mert 1707‐ben Acton labanc ezredes, a gyergyói kurucok ellenállását megbosszulva, megostromolta és felégette a Lázár‐kastélyt és a zárdát.

A falu hős védői közül a plébánia cintermében mintegy százötven embert legyilkoltatott, csontjaik a plébániatemplom tornyával átellenben pihennek.

1709-ben a zárda tűzvész martaléka lett

A zárdát és a templomot P. Csergő Krizogon szárhegyi születésű ferences építette újra 1752‐ben, mely alkalommal a templomhoz építette a déli oldalon lévő Mária‐kápolnát. 1872. május 22-én a templom és a zárda leégett, majdnem az egész faluval együtt, a harangok megolvadtak, és a zárda teljes fölszerelése odaveszett.

Az újabb javításokat P. Venczel Adorján végezte el, majd 1900 után a templom berendezését fokozatosan kicserélték, különösen a gyergyószentmiklósi Vákár család jótékonykodásából.

1908 októberében és 1940 őszén földrengés rongálta meg a zárda északi részét.

A zárda temploma barokk stílusú

A zárda úgynevezett obszerváns építkezés, temploma barokk stílusú.

Oltárait Wassermann Henrik, tiroli származású ferences testvér, az „ácsfráter” készítette el 1759‐60 között, régebbi részek felhasználásával. 

Művészi szempontból figyelmet érdemelnek a régi, templomi oltárképek: Szent Anna, Szeplőtelen Fogantatás, Szent Klára képei, a zárda folyosóján lévő hatalmas tölgyfakereszt, és még sorolhatnánk. A zárda nevezetesebb lakói közül említést érdemelnek: P. Tapolczai Görög István misszionárius, Moldva apostoli vikáriusa, később bákói püspök, P. Kájoni János kinevezett püspök, orgonaépítő, kora egyházi és világi zenéjének kiváló művelője, a magyar egyházi népéneknek jeles ismerője és szorgalmas gyűjtője, az első erdélyi nagy, katolikus énektár kiadója, az első erdélyi katolikus nyomda alapítója; P. Újfalvi Albert nagy életszentségű férfiú, P. Lukács Manszvét Erdély-szerte híres, nagy népmisszionárius stb.

A kolostor temploma egyben búcsújáró hely is

A faluból 1700‐tól 1948-ig negyvenkét ferences került ki.

A zárdában, fennállása óta, nyolcszáz ferences barát lakott folytatólagosan, és ötvenegy ferences holtteste pihen.

A kolostor temploma egyben búcsújáró hely is, kegytemplom, különösen a kilenc keddi ájtatosságok idején.

A templom Nagyboldogasszony tiszteletére van felszentelve, búcsúja augusztus 15‐én van.

Összegzés

Szárhegyen a Szármány‐hegy oldalán tehát öt, kereszt alakban épített kápolna állott, melyeket a Lázárok egyik Rómából hazatérő őse álomban történt szent sugallat következtében építtetett, és azokat erős védőfalakkal vette körül.

Amint azt már a fentiekben röviden jeleztük, ezen kápolnák őrzését, melyeket a nép is nagy tiszteletben tartott, id. Lázár István 1642‐ben a ferencesekre bízta.

Kiemelten fontos tudni még azt is, hogy mivel a Rákóczi György Decretuma értelmében csak Mikházán és Csíksomlyón lehetett ferences zárda, ennek értelmében a ferenceseknek 1648‐ban oda kellett hagyniuk Szárhegyet.

Sokáig a Mária kápolnát templomnak használták, mivel ez idővel szűknek bizonyult, a többi négy pedig régen romlásnak indult, ezek anyagából 1749‐ben egy nagyobb templom építését kezdték meg. Ugyanezen időben építették újra a kolostort is.

A ferencesek 1951-es elhurcolása utáni időszak

A kolostor templomának kriptájába, illetve földjében ötvenhárom ferences szerzetes nyugszik, köztük olyan jeles személyiségek, mint Kájoni János, Losteiner Leonárd, Lukács Mansvét, vagy Gurzó Anaklét.

A ferencesek 1951‐es elhurcolása után az állami hatóságok különféle célokra használták a kolostor épületét.

1974‐től művésztábort hoztak létre benne.

Amikor a kolostornak nem volt miséző ferences lakója, a templomi szolgálatot az szárhegyi egyházközség egyházmegyés papjai látták el.

Jelenleg a kolostort és a templomot ferencesek gondozzák. Alkalmas hely és jó lehetőség a csendes elvonulást, lelkigyakorlatot igénylők számára, egyénileg vagy csoportosan.

A szárhegyi ferences rendház irataiból

A szárhegyi Szármány‐hegy oldalán már a 15. század végén, de legkésőbb a 16. század első felében öt kápolna állott kereszt alakban, melyeket a Lázár család egyik tagja építtetett, római útjáról hazatérve, és így egy álmában történt látomásnak tett eleget.

Szárhegyen 1642‐ben jelentek meg a ferencesek Lázár István hívására, hogy az említett kápolnák őrzését vállalják, kolostoruk 1665‐ben létesült. Kájoni János házfőnöksége idején, aki 1669‐ben került Szárhegyre, a kápolnát újrafödték, és a kolostort újjáépítették.

1700‐ban elrendelik, hogy a rendház pecsétet készíttessen.

Ma is működő kolostortemploma 1749 után épült. A ferences kolostor területét 1755‐ben adományozták a rendháznak.

A megsemmisült levéltár

A szárhegyi ferences rendház levéltára megsemmisült, a régi háztörténettel – Liber Rerum Notabilium – együtt, amely 1872‐ig terjedt.

A kolostor 1872. május 22-én tűzvész áldozata lett. Ekkor pusztultak el rendi iratai is, könyvtára, valamint az épület teljes berendezése. Az égéskárosult templom és kolostor felújítását 1877‐ben fejezték be.

A ferences templom titulusa Nagyboldogasszony, a búcsút és a falunapokkal egybekötött rendezvényeket is ennek ünnepén – augusztus 15-én – tartják. Levéltára, mivel az 1872. évi tűzvészkor megsemmisült, valamint a szerzetesrendek feloszlatásakor könyvtárát is államosították, igen kis mennyiségben maradt meg.

A rendi könyvgyűjtemény a marosvásárhelyi Teleki Tékában található, archívuma a Maros Megyei Állami Levéltárban.

Demján László műemlékvédő építész

Hajdanán mély fájdalmak fennsíkja volt a Gyergyói-medence. Természetesen a kis örömünnepek mellett gyakrabban mutatta magát az élet nehezebb oldala. Valamikor még a „hosszú háborúk idején”, azaz az 1600-as évek fordulóján dúló tizenötéves császári-török politikai és hadszíntéri csatározások idején történt a következő história. 

A nagy magyargoroszlói veresége és élete bukása előtti utolsó, miriszlói csatájára felvonulni készülő II. Mihály, havaselvi vajda éppen a Székelyföldön garázdálkodott zsoldos seregével. Közben Rudolf császár Giorgio Bastát, Kassa városa akkori főkapitányát kérte fel erdélyi portyája megszervezésére, az oszmán invázió megfékezésére. 

Ekkor kötött szövetségük gyümölcse a közös Basta és Mihály vajda zsoldoshadak összevonása, a székely haderők kihasználása a haditerveik megvalósítására. 

A kolostor elrejtett kincsei

A vajda Székelyföld eme részét fosztogató zsoldosai a Szárhegy dombjának púpjára telepített kolostort szemelték ki. Korábban a hegyekbe és fenyvesekbe felhúzódó falu lakosságával együtt a kolostor szerzetesei is elhagyták a szent épületüket. A község otthagyott portáinak szegényes prédája nem volt elegendő, így a fosztogatók a kolostor elrejtett kincsei, az otthagyott éléskamrák és a borospince hordói reménykeltő gondolatával kényszerítették engedelmességre az egyetlen ottmaradt csuhás szolgát. A székelyek furfangja és a szerzetesek előre kitervelt kelepcéje csak bevált, az altatóporral kevert bor meg is tette hatását. Jeladás után a búvóhelyeikről előmerészkedő helyiek könnyűszerrel elpusztították a szédelgő és zsibbadt martalóc betolakodókat. Így szól a régi rege.

A kopasz, másként tar dombra, azaz szár hegyre telepített kolostornak van egy híresebb történeti személye is. Ő a Székelyföld éneklő Pázmány Pétere, a szárhegyi kolostor hajdani házfőnöke, missziós pap, az erdélyi ferences kusztódia őre, volt püspöki helynök, zenekomponista, a székely írás jeltörténetének kutatója, magyar nyelvű gyógynövényrendszerező, a kor polihisztora, Kájoni Joannes János. 

Megteremtette azt az ősi erdélyi énekhagyományokra épülő iskolát, egyszerűen csak „…édes Hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent…” – írja, amelyet ma a katolikus és református világ liturgiájában használatos zsoltárok között énekelnek. 

A mély fájdalmak fennsíkja

A nemes Lázár grófok fészkének tüze hevítette mély vallásosságuk teremthette Gyergyószárhegyre azt az egyházi központot, amely átível a hullámzó vallási korok vergődésein. Már csak a krónikák kronológiájában szerepel az a sok tűzvész, pestis, háborús feldúlás, vallásháború, családi villongások sokasága, amely napjainkra hálával tartozik a fészkükbe visszaköltözött szerzeteseknek. Állami segítséggel 1970-től rendre enyhültek a korlátozások, ellenőrzött körülmények között visszatelepedtek a környezetünkből rég hiányolt ferences barátok. A rendház észrevétlenül, zavartalanul tovább működik. A biztonságot jelentő barna ruha a rendszabályzatuknak megfelelően biztonságot nyújt viselőjének, a szemlélődőnek pedig a kötelező szerzetesi habitus lelki jóérzést, nyugalmat sugall. 

Köszönettel tartozunk a hajdani másodalapító, Lázár István főkirálybírónak, aki „mint jó fiú édes szüleinek ilyen istenes példáját akarván követni”, újra ferencesekkel telepítette be a mély fájdalmak fennsíkját, a Gyergyói-medencét.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek, a segítségért dr. Kálmán Attila tanárnak történésznek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.