Épített örökségünk

A lovagvár – az Arany-ház vára, ahol Mátyás király lakott

Vajdahunyad Dévától mintegy tizenöt kilométerre délre, a Zalasd Csernába folyásánál, 220–270 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Nevének alaptagja valószínűleg egy -d képzős személynévből származik, előtagja pedig arra utal, hogy az erdélyi vajda birtoka volt. A román név a Hunyadvára alak átvétele, amelyben az ómagyar – bilabiális zöngés spiráns – vokalizálódott. Az Eisenmarkt („vaspiac”) név vasgyártására utal. Ez Binder Pál szerint mesterséges névalkotás a forrásokban előforduló Hunnedeng helyett. Történeti névalakjai: Hungnod (1265), Huniad (1278), Hwnyadwar (1409), Vayda Hunyadi (1575). A vajdahunyadi vár középkori eredetű; Mikszáth Kálmán „a várak királyának” nevezte. 1409. október 18-án kelt oklevelében Luxemburgi Zsigmond Vajk – Woyk – kenéznek, Hunyadi János apjának adományozta a hunyadi birtokot, amelyről később a család a nevét is vette. A család ezután építette a mai vár elődjét, birtokközpontul. Hunyadi János kormányzósága alatt a várban élt felesége, Szilágyi Erzsébet. Az apjától örökölt kicsiny erősséget Hunyadi János ekkor építette ki rangjához méltó lovagvárrá.

A tatárjárás után épült vár

A megye középső részén, a Cserna- és a Zalasd-patak egyesülésénél létesült a megyei jogú város, Vajdahunyad, a városon átfolyó Zalasd vize melletti alacsony dombon pedig a messzi földön nevezetes Hunyad vára. A vár a tatárjárás után épült, torony nélkül, másfél méter vastag védőfallal.

A mai vár kialakulásának második szakasza Hunyadi János első itteni építkezése, amikor a belső tornyos várakat külső tornyossá alakították.

Ekkoriban csak kis alapterületű, kör alaprajzú tornyok épültek, melyekből a falak védelmét nem lehetett eredményesen megoldani, de a lőrések kiképzése és a két-három lőréssel ellátott kamrák már a védelem fejlődésére utalnak.

A vár fejlődésének következő szakaszai Hunyadi második építkezése, valamint a Szilágyi Erzsébet és a Bethlen Gábor által elrendelt átalakítások voltak.

Az észak–déli irányú, ovális alakú vár északnyugati részén levő – több emelet magas, négyszög alaprajzú kaputoronnyal megerősített – bejárathoz a Zalasd-patak felett átívelő, hatalmas kőpilléreken nyugvó fahíd vezetett, melynek utolsó része eredetileg felvonóhídként működött. Egy felirat szerint a hidat 1480-ban Mátyás építtette. A kaputoronytól északra a pártázatos Kínzó-bástya, mögötte pedig a Budai vár Buzogány-tornyához hasonló, hengeres alakú, színes tetőzetű Hímes-torony őrizte az épületet.

Az Arany-ház, ahol – a legenda szerint – Mátyás király lakott

A kaputornyon áthaladva egy szabálytalan alaprajzú, kicsi udvarba jutunk, melynek északi része Hunyad vár legrégibb magjának tekinthető.

Kiss Gábor Az erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy itt, ebben a részben, a Szilágyi Erzsébet által épített Mátyás-loggia alatt az Arany-házba juthatunk, melynek falait késő gótikus festmények díszítik. A hagyomány szerint itt lakott Mátyás király.

Meg kell említenünk azt is, hogy az Arany-ház külső falához csatlakozik a már említett – régen sarkos, ma hengeres – Hímes-torony.

A befedett és boltozott torony a vár legnagyobb tornya volt, amelyet külső festése után már Bojoni János (1681-ben) felvett a leltárba, és Hímes-toronynak nevezte.

Hunyadi felépítette a Ne félj tornyot

A vár leggyengébb, déli oldalára a domb lejtőjén egy erős, előretolt tornyot emeltek, amit a délvidékről származó várőrség Nye bojsza vagy Neboszja (Ne félj) toronynak is nevezett.

E különálló négyzetes tornyot is Hunyadi János építtette, melyhez a Zólyomi-traktus és a Kapisztrán-torony közötti részből kiinduló, pilléreken nyugvó, boltozatos, lőrésekkel ellátott, fedett folyosó vezet. A folyosónak a várfalhoz csatlakozó ajtaját felvonóhidakkal látták el, így ez, mint egy külön erőd, utolsó menedékül szolgálhatott a védőknek.

Zólyomi Dávidné tornyai

A fenti szerző ír arról, hogy a Nye bojsza-torony és a lovagterem közé építtette Zólyomi Dávidné a Királylépcső-tornyot a Király-loggiával, kívül pedig a Kapisztrán-tornyot. Zólyominé építkezése egy henger alakú toronyban, a Liliom- vagy Janka-toronyban végződik.

E szárny egy régebbi kaputorony falához – melyből a Fehér-bástyához lehet jutni – csatlakozik, ahol a vár udvarára vezető második, gazdasági bejáró volt.

Az ehhez vezető híd pillérei az elmúlt század végén még megvoltak. Az előtte álló Király-torony e bejárat védőtornya volt, melyben az őrség szobái és a nagy konyha kapott helyet.

„Ezt a várat Hunyadi János, Magyarország kormányzója építtette az Úr születésének 1452. esztendejében”

A vár nyugati oldalán, a Zólyomi-traktus és a bejárati kaputorony között emelkedett a hatalmas palota, földszintjén és emeletén egy-egy nagy, kéthajós lovagteremmel.

Az emeleti főszárnyra faragott, karcsú ívelésű ajtó vezet. A hatalmas terem vörösmárvány padozata, gótikus ablaka arra mutat, hogy itt lehetett a várúr lakosztálya.

Az emeleti nagyterem, melyet országháznak is neveztek, harminc méter hosszú és tizenkét méter széles. Hálóboltozatos mennyezetével, a termet középen kettéosztó, címerpajzsos, lombdíszes faragványokkal díszített öt, nyolcszögletű vörösmárvány oszlopával Erdélyben és a történelmi Magyarországon is egyedülálló.

A nagyterem második oszlopán felirat hirdeti:

„Ezt a várat Hunyadi János, Magyarország kormányzója építtette az Úr születésének 1452. esztendejében”. Hunyadi korában országos tanácskozásokat is tartottak itt, innen az országház elnevezés.

A nagyterem alatt a földszintet, az előbbihez hasonló elrendezéssel, a lovagterem foglalja el, ahová a kaputorony mellett csigalépcső vezet.

Bethlen Gábor elkezdte a vár újjáépítését

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból megtudjuk, hogy a későbbi nagyobb építkezések Bethlen Gábor idejére esnek, aki nagy költséggel megkezdte a vár újjáépítését.

Sok tekintetben átalakíttatta a várat. A keleti oldal lakóhelyiségeire még egy emeletet építtetett, a felső lovagterem helyén három lakószobát alakíttatott ki a maga és a fejedelemasszony részére. A védőfalakat magasabbra rakatta, bástyát építtetett a keleti és az északi oldalra az ágyúk számára.

Az Arany-házon, a meghagyott első vár lakóházán kívül, újakat építettek a mai lovagterem felé eső részén; az ide nyíló, két méter széles faragott sarokkövekkel bélelt déli bejáró még látható. Új lakóház épült a Bethlen-traktusnak nevezett helyen is, a keleti bástyától a régi kaputoronyig terjedő részen.

A török feliratos kút

A régi és az új várfalak közötti mélyebb részeken fekvő területek falszorosnak maradtak meg. A Hímes-torony után, a kápolna felé egy külön kis udvar található, ahol egy régi kávás kút van török felirattal. 

Talán a török foglyok innen szállították a vizet a várba. A kápolna átvágja a régi vár védőfalát, szentélye pedig a keleti védőfalig érve osztja két részre a mély udvart. Kiss Gábor arra is rávilágít, hogy az északi rész még megvan, és Medve-árok néven ismeretes. Déli részét a kápolna építésével egyidejűleg feltöltötték, erre épült a huszonöt méter mély, sziklába vágott kút kávája.

A kápolna a mainál másfél méterrel magasabb volt, de Bethlen Gábor idejében ezt a részét lebontották.

A vár finom faragású erkélyei, függőtornyocskái, folyosói, faragott keretű ablakai, karcsú tornyai, egyes tornyainak festése, a tornyok, épületek, a kápolna és a palota különböző színű cserepei bizonyítják a Hunyadi család jó ízlését és szépérzékét.

Kiemelte a tájból a várat falainak egykor messze látszó fehérsége is, ami azonban mára az egyhangúság szürkeségébe veszett. A környezetébe telepített vaskohók számtalan kéményének füstje ugyanis a falakra telepedve, az épületekbe hatolva megfosztotta eredeti szépségétől Hunyad várát.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Az elmúlt magyar történelem utókor általi megítélése és megítéltetése mindig többtényezős. Egyszerű példa a Hunyadiak váráról szóló kútépítés mondája. 

A volt Kútház felől megközelíthető, a Dobos-torony és kápolna között, a keleti oldal kis udvarán található a vár kávás kútja. 

Az odalátogató turista rá van utalva a helyi idegenvezetők hiteles bemutató szövegének elfogadására – vagy nem. A kirendelt román idegenvezető elmeséli, hogy még a nagy törökverő Janku idejében történt az alábbi eset. Egy csatából, sok török fogollyal hazatérve, a nagy dicsőség megünneplése kisebb akadályba ütközött, elapadt a Kútház vize. 

A későbbi bajok elkerülésére a rabláncra vert törökökkel kezdett kutat ásatni. Az elmondás szerint az akkor megszokott gyakorlat szerint az esetleges jobb hátterű foglyokat a kiváltásuk reményében nem fogták emberölő munkákra. A többiek, több mint nyolcévnyi kemény és veszteséges munka és a sziklafal áttörése után végre vizet fakaszthattak. 

Sajnálatos módon a már kormányzói tisztségéről lemondott, viszont országos főkapitányi rangját megtartó Hunyadi a zimonyi táborban közben meghalt. Megözvegyült neje, Szilágyi Erzsébet viszont a várkút bő vízhozamának megköszönése helyett a rabokat visszavetette a börtönbe, egyes lázadókat meg a bitófára, innen származtatják a mondást, hogy „vized van, de lelked nincs”. Így szólt az előző idegenvezető magyarázata, közben a magyar, emberibb változata szerint van egy eredeti törökírásos kútkő a kápolna falában, a következő hiteles szöveggel: „Hasan írta ezt, aki a gyauroknál raboskodik a templom melletti várban”. Mi több, a fennmaradt mendemonda szerint az említett írásos kőlapot még rá is ejtették a várúrnő lábára, aki dühében deresre verette az elkövető janicsárokat. Na ugye, mennyire többtényezős egy aprócska kis történet hiteles továbbvétele és továbbadása.

Különben a jólelkű és szép életű, életútját tisztességben élő Szilágyi Örzsébet vergődéseit leghűbben tükrözi Erkel Ferenc a Hunyadi László című opera bravúros áriájában, amelyet eredetileg éppen a kor leghíresebb előadója, La Grange (Anne de) énekesnő adott elő, az ő tolmácsolásában ekképp hangzottak el az úrnő szenvedései: „…váratlanul elrabolták keblemről két gyermekem… a fájdalomra nincs vigasz, csak a mennyben”. Bocsánat, a mennyben, de itt a földön is. Hiszen a világhírű, magyarnak született hunyadvári Hunyadi János kevesebb mint tizenöt év alatt 14 győztes hadjáratot vezetett. Ilyen világraszóló rekordnak még nem volt párja földkerekségünkön, sem Hannibál, sem Cézár, sem Napóleon óta. Ezért se legyünk kishitű magyarok!

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Géza műépítésznek, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Tekintettel a vár mai állapotára és helyzetére, összeállításunkat – a szakemberek véleményezésével – a jövő heti lapszámunkban kiegészítjük.